JelenHaz
Kedd, 2019. december 10., 16.07
Utóhang-féle egy kivételes eseményhez

Két új könyv az aradi színházról

Tegnapi lapszámunkból az olvasó valamelyes képet kaphatott az éppen kétszáz éves aradi hivatásos magyar színjátszás megünneplése alkalmából megtartott rendezvényekről. Ha más nem, annyi megmaradhatott az olvasó emlékezetében, hogy éppen két évszázada, 1818. június 16-án léptek fel először Aradon a „világot jelentő deszkákra” hivatásos színészek. Akiket, akkoriban, persze még nem képeztek hivatalos színi tanodákban, mint manapság, s a színpadról elhangzott magyar szó pedig helyenként valóságos tüntetésnek számított.

Az Aradi Kölcsey Egyesület, a szép és méltó megemlékezés kezdeményezője (hadd emeljem ki a kezdeményező ötletgazda, Fekete Károly alelnök nevét, aki pár hónapja Faragó Péter aradi parlamenti képviselővel együtt a magyar fővárosban az ünnepi műsorban szereplő budapesti nemzeti színházi aradi előadást is „összehozta” – a cechet az Arad Városi Tanács állta!) – két könyvvel is hozzájárult ahhoz, hogy a kétszáz éves történetet a mai közönséghez is közelebb hozza. A kötet (az alcímét idézem: Arad színházi múltja és jelene) magyar és román nyelven jelentette meg az ünnepi szimpóziumon elhangzott összefoglaló ismertetők szövegét. Hogy többségi nemzettársaink is tudhassák: a kultúra (speciálisan a színházi kultúra) aradi története a hivatásos vonalon nem száz, hanem kétszáz évvel ezelőtt kezdődött. Európa boldogabbik feléhez képest ugyan kissé lemaradva, de ezeken a tájakon más a helyzet.
A kötetről még annyit: a szombat délelőtti, az Aradi Városháza Ferdinánd királyról elnevezett dísztermében elhangzott, és a lapunk tegnapi számában (nyilván korlátozott terjedelmű beszámolóban megemlített) előadásokon kívül még két tanulmányt tartalmaz aradi helytörténészek, Puskel Péter és Ujj János tollából.
Ez lenne az említett két új könyv egyike az aradi magyar színház történetéről. (Az első nyilván az aradi kötődésű, ma már Magyarországon élő Piroska házaspár, Katalin és István hatalmas, kétkötetes, kivételes színháztörténeti jelentőségű, Aradon, az Irodalmi Jelen Könyvek-sorozatában megjelent munkája.)
A hangsúlyt azonban most az Aradi Kölcsey Egyesület folyóiratának, a 3Havi Szemle legújabb, a 200 éves aradi magyar színjátszásnak szentelt 100 oldalas számára helyezném, amelyet a „másik könyvnek” nevezek, holott „csak” folyóirat-szám.
Első részében, kb. kétharmadában, az egykori aradi színház neves igazgatóiról, művészeiről, fellépőiről emlékezik meg rövid és velős (fotós) megemlékezésekben (a szerzők Piroska Katalin és István), a maradék egyharmadban az 1948 (az aradi magyar színház megszüntetése) utáni időszakról.
Ma már ez is történelem, bár sokan átélték.
Három cikkre hívnám fel a figyelmet annak a korszaknak a megjelenítéséről, amelyet a mai (igaz, nem fiatalkorú) olvasó is átélt.
Az első kétségtelenül a (később Népszínházzá minősített – nem semmi az adott időszakban!) Periszkop korszaka. Szomorú László, a társulat egykori tagja (kedves barátom, honnan is szedtél össze ennyi adatot, még akkor is, ha egy remek aradi amatőr színésztársad, Katona Béla szerencsére feljegyzett adataira támaszkodtál?!) végigköveti a társulat két évtizedes történetét. Akik, néhányan, a kezdetektől fogva ott voltak, már sajnos, nem tudnak tollat, némi képzavarral számítógépet ragadni.
Szomorú Laci cikke, tanulmánya abszolúte forrásértékű adalék az aradi színjátszás újabb kori történetéhez, az ún. Znorovszky-korszakhoz.
Időrendi sorrendben aztán itt szerepel Balta János írása (Újraéled a magyar színjátszás Aradon) az Aradi Magyar Színház létrejöttéről. „Böszörményi Zoltán író, költő, kultúrmecénás előbb a helybeli magyar sajtó, később a színházi élet fellendítésében megnyilvánult törekvései, befektetései sikerrel jártak. Kétezer-kettő októberében ugyanis Kányádi Sándor, Csép Sándor, Tőkés László, Egyed Ákos Géza, Kötő József, Mózes Árpád és Böszörményi Zoltán bejegyeztette az Aradi Magyar Színház Alapítványt.”
Az Aradi Magyar Színház többnyire szórakoztató, nagyközönséghez szóló produkcióival bejárta a környéket, Arad, Temes, Krassó-Szörény, Fehér megye településeit, gyakran visszhangos sikereket aratva, néhány évi sikersorozat után azonban, érdek- és nézetkülönbségek miatt, a színtársulat feloszlott, ma már csak befogadó színházként működik.
Fekete Réka, az Aradi Kamaraszínház dramaturgja, művészeti és produkciós titkára, rendezőasszisztens stb. a 2007-ben alakult profi színházi intézmény történetéről értekezik. „Kezdetben befogadó színházként működött, de már 2008-ban megszületett első önálló produkciója, a Rudolf Hess tízparancsolata c. előadás, amely azóta számos díjat és elismerést hozott.” Cikkében alább azt olvassuk: „Az aradi városi önkormányzat, a román kulturális minisztérium és a magyar állam támogatását élvező, Budapesten nemzetközi jelentőségűvé nyilvánított intézmény húsz önálló bemutatót tartott, több mint ötven szakmai díjjal értékelték produkcióit romániai és magyarországi fesztiválokon, előadásaikat mintegy háromszáz alkalommal játszották Aradon kívül.”
A Kamarszínház több mint hetven színházi fesztiválon szerepelt, előadásaikat mintegy háromszáz alkalommal játszották Aradon kívül. Nevét a határon túl is ismerik, méltó hírt szerzett magának.
Végül, ugyancsak a 3Havi szemléből említsük meg Berecz Gábor Kölcsey-elnök írását (Kölcsey Diákszínpad és akik innen indultak). 1990-ben az újralakult Kölcsey akkori elnöke, Pávay Gyula indította el a színjátszókört, „irányításával diáknemzedékek sora nevelődött, csiszolódott és vált később Thália papjává”. Innen indult Tapasztó Ernő, a Kamaraszínház jelenlegi igazgatója, a temesvári-kamaraszínházi színésznő, Éder Enikő, Kézdi Imola, a kolozsvári színház művésznője, továbbá Kelemen Kinga (dramaturg, utóbb programkoordinátor), Szabó Ede (nagyváradi színház), Faragó Zénó, Pálfi Kinga, Karácsonyi Zsolt és több más, néhány egyéb, de a művészetekhez közel eső  pályát választó egykori diákszínpados.
A Kölcsey Egyesület legújabb periodikus kiadványa – főként az említett, eredeti cikkeivel – fontos és hézagpótló, értékes kiegészítő adatokkal szolgál az aradi színház újabb kori történetéhez.
A magam részéről hálás vagyok a szerzőknek, hogy az adatokat nem hagyták veszendőbe menni.             

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'