Kedd, 2017. november 21., 23.30
Jubilált az Aradi Kamaraszínház

Jó előadásokkal, pezsgővel

Az egész társukat, a műszaki személyzettel zenészekkel együtt (bár hiányosan) a tizedik évfordulón
Az egész társukat, a műszaki személyzettel zenészekkel együtt (bár hiányosan) a tizedik évfordulón

Az Aradi Kamaraszínház belépett második évtizedébe. Adja a jósors, hogy megérje huszadik, harmincadik és további kerek évfordulóit is közönségének örömére.

Az indulás nem volt könnyű, és – bár rossz vátesz lennék! – a folytatás sem lesz könnyebb. Nem tudni, annyit azonban biztosan, hogy az elmúlt évtizedben számos emlékezetes darabbal, élménnyel, alakítással ajándékozta meg az aradi színházkedvelőket. Meg a nem aradiakat, hiszen számos más hazai és külföldi (főleg magyarországi) helyszínen aratott teljesen megérdemelt, számos fesztiváldíjban is konkretizálható elismerést. Gondoljunk bele: szórványvidéken, tulajdonképpen kizárólag saját színészek nélkül működő, viszonylag kis közösséget és közönséget kiszolgáló társulatról van szó. Amely ugyan, szerencsére, magáénak tekint olyan kiváló színészeket, mint Harsányi Attila (Miskolci Nemzeti Színház) vagy az aradi gyökerekkel rendelkező Éder Enikő (Temesvári Csiky Gergely Színház) – de hát ők, ha ragaszkodunk az igazsághoz, csak részben a mieink, bár mi teljes szívvel a magunkénak valljuk őket.     

A tizedik évfordulón a Kamaraszínház három emblematikus darabját mutatta be. Vasárnap este a Rudolf Hess tízparancsolata került színre (román – női – szerző kitűnő darabja), amely Harsányi Attilával (az egyetlen szerepben) került színre. Az előadást követően Arad egyik közismert kulturális személyisége, egyetemi tanár, volt rektor (mellesleg egy terjedelmes, román nyelvű aradi színházi monográfia szerzője) azt mondta: nagyon régen látott ilyen kivételes, hatásos, felkavaró előadást. Aztán jött hétfőn délután a Sex, drugs, gods & rock ‘n’ roll „radikális stand-up tragedy”, amelyet sajnos, nem volt alkalmam ismét megnézni, de jól emlékszem, annyi év távlatából is rá, hétfőn este pedig a Tündéri minimál-szürreál musical (szerző Theo Herghelegiu, a szerepekben Harsányi Attilával, a békéscsabai Tege Antallal, és az eredeti szereposztástól eltérően ezúttal Éder Enikővel, Tapasztó Ernő rendezésében.) Ez utóbbi már csak azért is emlékezetes, mert (kitűnő, fiatalos) zenéjét Éder Enikő és a szintén aradi Borsos Pál szerezte, állította össze, a magyaron kívül pedig angol, német, orosz (vagy valamilyen más szláv?) nyelven is énekelnek benne – fergetegesen, hatásosan. A magyarul nem értőknek román (meg rovásírásos – eleinte, tudatlanságomban, azt hittem – mea maxima culpa –, hogy kínai!) felirat segített az előadás első részében.

Szóval: szép és méltó megemlékezés volt ez a két nap az Aradi Kamaraszínház első tíz évéről. A három előadásból álló „fesztivál” befejezéseként, az aradi színház studiótermében Tapasztó Ernő kamaraszínházi igazgató (az eseményre hazatért Bákóból, ahol az ottani nagyszínházban, rendezőként, egy neves román szerző darabját vitte színre), a színpadra szólította az Aradi Kamaraszínház valamennyi (elérhető) szereplőjét és közreműködőjét, köztük a Bábszínháznak a Kamaraszínház előadásait segítő műszaki személyzetét, akiket a közönség, méltán, hosszas tapssal köszöntött.

Érjék meg, kedves olvasók, a következő tíz éveket is!


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu