Kényszerhelyzet

Aki tegnap látta egyenes közvetítésben vagy a tévéadók híradóiban a megismételt jeleneteket az Alfa Kartell kormányszékház előtti tüntetéséről és Emil Bocnak a szakszervezet tagjaival történt találkozásáról, aligha irigyelte a miniszterelnököt. 

Az inkább monológosra sikeredett párbeszédből ugyanis azt lehetett kihallani, hogy a kormánynak egyszerűen nincsenek életképes megoldásai a mostani feszült helyzet kezelésére. Azt ugyanis senki sem hiszi, hogy a kétségtelenül szemet szúró és társadalmi méltányosságot sértő „speciális nyugdíjak” megszüntetése, amire Boc úr többször is kitért, a dolgozók, szakszervezeti tagok támogatását kérve a törvény megszavazásához, megoldaná a gondokat.

A bajok jóval nagyobbak, az igazi nagy problémákra hiányzik a megoldás, s ennek hiányát kell valahogy eltussolni, úgy tenni, mintha az országvezetésnek lennének elképzelései. Azon szakszervezeti követelés teljesítésére, például, hogy a legkisebb (a tisztességes megélhetéshez még mindig túl kicsi) fizetés legalább 705 lej legyen, hogy a munkanélküliség ne szökjön az égig és a segélyből kiszaladók száma ne érje el a több százezret, hogy a nyugdíjak növekedése az átlagfizetésekét kövesse. 

Nincs megoldás arra, hogy a magánszektorban – a kicsi arányú csúcsjövedelmeket leszámítva – a dolgozók nagy többségét pimaszul alacsony bérekért foglalkoztatják, ugyanakkor a vállalkozókat megnyúzzák az adókkal, amelyekből – amint tegnap a párbeszéd során a miniszterelnök is célzott rá – eltartják az állami szektort.


Senki nem tudja, hogyan lehetne a kényszerhelyzetből pillanatnyilag kilábalni, egyszerre kellene ugyanis olyan drasztikus intézkedések sorát meghozni, amelyeket a tűréshatárhoz érkezett lakosság képtelen lenne elviselni. 

Maradnak tehát a látszólagos cselekvések.

A régóta nagybeteg egészségügyben például az a tegnap közreadott miniszteri tervezet, amely szerint a hatóságok ellenőrizhetik, otthon van-e a betegszabadságra kiírt páciens, vagy a gyógyulás helyett másutt, mással tölti az idejét. A felvetés reális – valóban százezerszámra vannak Romániában könnyedén adott betegszabadságok vagy nem igazán beteg betegnyugdíjasok –, ám a problémamegoldásnak szánt tervezet csupán pótcselekvés.

Kényszerhelyzetben kényszercselekvés.