Hétfõ, 2018. október 22., 10.37

Jobban élünk a statisztika szerint (2.)

2016. július 21., 06.00
Csütörtök

Nem a statisztika hazudik, legfeljebb csak az, aki összefüggéseit magyarázza.

A számok mindig igazat mondanak, csak hát tudnunk kell kiolvasni őket.

Az átlagkereset egyéves növekedési adata az csak addig tűnik szépnek, amíg az első számra esik a szemünk.

Ha viszont tovább vizsgáljuk a számokat, kiderül, hogy a romániai keresők 65 százaléka, tehát mintegy kétharmada nem visz haza hónap végén olyan borítékot vagy bankkártyát, amely eléri a romániai átlagfizetést.

Ami józan paraszti ésszel azt jelenti, hogy az átlag tulajdonképpen nem is átlag. Egy néhány százaléknyi nagy fizetéses, óriás fizetéses kategória (melynek összetételét nem kötik az orrunkra, találgatni azért lehet, hogy mifélékből áll) az átlagkeresetekből is nagyot markol.

Mi most egy kb. 450 eurós átlagbérnek lennénk kénytelenek örülni, miközben a (nemzetközi) statisztikákból az is kiolvasható, hogy az átlagbér például Ausztriában eléri a 2320 eurót, amit számunkra kimondani is sok, hát még a svájci, az 5131 eurós.

És azt is világosan kimutatják a statisztikai adatok, hogy Japánban 2269, az Egyesült Államokban 2361, Svédországban és az Európai Unióból most kilépő Nagy-Britanniában 2800 az átlagbér, Luxemburgban pedig 3188 euró.             

Az is konkrétan kiolvasható a statisztikából, hogy Bukarestben kétszer nagyobb azok száma, akik elérik, vagy meghaladják a jelenlegi átlagkeresetet, mint Székelyföldön, amin szintén érdemes elgondolkodni. És ami nem azzal magyarázható, amit a bukaresti mindenkori propaganda állít: Székelyföld, ami nincs is tulajdonképpen, gazdaságilag nem tudna megállni önállóan, központi mankó nélkül. Nos, ez a hazugság. Bízzák csak a székelyekre Székelyföld ügyeinek intézését, van ott annyi ész és szorgalom, hogy e többségében magyarlakta régió a központi költségvetésbe is beleharapó fővárossal is felvegye a versenyt.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'