http://www.emol-travel.ro/
Vasárnap, 2008. október 12., 05.39 – Miksa
 
Magunkról
 
www.autopiac.ro
Böszörményi Zoltán  honlapja

Hársfaillat

  
Csütörtök, 2008. június 19., 12.00
Napok óta átható hársfaillat lengi be a várost. És nemcsak a híres-nevezetes főútját, hanem, szerencsére, a belváros számos mellékutcáját, sőt több városnegyed betontengerét is.

Bevallom, jó nagyokat szippantok, amikor megcsapja erre szolgáló érzékszervemet az említett illat, legyek akár gyalog, akár egy villamos nyitott ablaka mellett.

Pár héttel ezelőtt ismerős méhészek panaszkodtak, hogy az esős idő nemigen kedvez az idei hársfavirágzásnak, és ezzel szoros összefüggésben a méhek szorgoskodásának. És noha a kis rovarok egészen biztosan nem a város központjában vagy a tömbházak között gyűjtögetnek, az itteni bőséges virágzás joggal kecsegtet azzal, hogy az igazi lelőhelyeken is volt mit keresgélniük, és nem okoznak csalódást gazdáiknak.

A múlt század hatvanas éveinek elején mesélte egy idős ismerősöm, mennyire megdöbbent a társaságuk, amikor a második világháború után az első szokásos vasárnapi Maros-parti sétán a túloldalon megpillantották az aradi várat. Miért? Azért, mert ezt korábban eltakarta egy jegenyesor. A várban elszállásolt baráti szovjet katonák azonban gyorsan eltakarították azt, tüzelőanyagként hasznosítva.+

Az utóbbi években többször is elterjedt a rémhír, többnyire politikai felhanggal, hogy kivágják a főút hársfáit. Az éppen hatalmon lévők ezt mindig vehemensen cáfolták. A pillanatnyi helyzet azt igazolja, méltán tették. Csak reménykedhetünk abban, hogy ez még nagyon sokáig így is marad. És nemcsak azért a néhány napért, amíg a hársfaillatban tobzódhatunk, hanem főként azért, mert a város amúgy is szegényes zöldövezetét valamelyest gazdagítva, egy kis lélegzethez juttatja a keményen légszenynyezett városközpontot.
Mindeközben azonban nem lenne szabad az ujjunk mögé bújni. A szakembereknek ugyanis idejében gondoskodniuk kellene – talán még nincs késő! – az évek teltével nyilvánvalóan korosodó fák pótlásáról, ugyanis elegendő egy véletlen baleset – például tragikusan végződő fadőlés –, és máris megvan az indok egy végzetes döntésre.

És akkor már csak szép emlék lesz a főutcai hársfaillat. Akárcsak az egykori váraljai jegenyesor!...
 

Szóljon hozzá

Hozzászólt: Árpád / Péntek, 2008. június 20., 09.42

Valóban jó érzés sétálni a hárs, akác, bodza fák közelében, habár ki tudja mit hoz a jövő mivel a mai modern világban mind több fát nyilvánitanak ki alergiát kiváltoknak, az allergiások száma meg csak nő. Nem rég lepődtem meg azon hogy a magyar tévék polen riadót fulynak már a hársfákkal is kapcsolatban.

Lessing
Péntek, 2008. október 10.

Tavaly ilyenkor Londonban voltam. Különösen meleg volt, s két hét alatt mindössze kétszer esett az eső.

>>>