Kosovo

 

A pristinai parlament tegnapi rendkívüli ülésén közfelkiáltással kinyilvánította Kosovo függetlenségét Szerbiától. “Kosovo a mai naptól büszke, független és szabad” – je­lentette ki Hashim Thaci kosovói miniszterelnök, aki hozzáfûzte: “Soha nem szûntünk meg hinni abban az álomban, hogy egy napon a világ szabad nemzeteinek sorába kerülünk, és a mai napon ezt megtesszük”. Az új állam demokratikus, több­nem­zetiségû lesz – ígérte, és üdvözölte az EU-missziót, amely segíti Kosovo demokratikus fejlõdését és tervei megvalósítását.

A 10 877 négyzetkilométer területû (Arad megyénél alig nagyobb) új állam, Kosovo északról és keletrõl Szerbiával és Montenegróval, délrõl Macedóniával, délnyugatról Al­bá­niával határos. A mintegy 2 milliós lakosság 92 százaléka albán, 4 szá­zaléka szerb, 4 százaléka más nem­zetiségû, 90 százaléka a szunnita iszlám vallás híve. A tartományban al­bánul, szerbül és törökül is beszélnek, fõvárosa Pristina, az elfogadott fizetési eszköz a szerb dinár és az euró. Európa egyik legszegényebb gazdasága, amely mindig is a volt Jugoszlávia leg­szegényebb területének számított, lakosságának legalább a fele sze­génységben él. Kosovo gazdag ásványi kincsekben, de a befektetõk messzire elkerülik, a lakosság többsége me­zõ­gaz­dasággal foglalkozik. Magas a munkanélküliség, alacsonyak a bérek, aki teheti, külföldön keres munkát. A költségvetés hiánnyal küzd, a bevé­telek igen fontos részét a külföldi segélyek és a külföldön dolgozók által hazautalt összegek jelentik.

Változni fog ezután valami?

Ami biztos: a helybeliek nagy többségének önfeledt ünneplése és öröme Európában pillanatnyilag vegyes fogadtatásra talált. Az országok többsége a jelek szerint elismeri az új államot, egy része azonban nem nézi jó szemmel. Szerbia természetesen erõsen fájlalja a szerb nemzet kia­la­kulása legfõbb területének tekintett Kosovo elszakadását, de Spa­nyol­ország (a baszk szeparatista törekvések miatt), Románia (a Székelyföld au­to­nómia-törekvése kapcsán), Orosz­ország (a maga hasonló problémái és hagyományos szerb baráti kapcsolatai miatt) sem támogatta a pristinai törekvéseket – mindenki a saját belsõ problémáinak tükrében viszonyul tehát a független Kosovóhoz.