Kedd, 2018. augusztus 14., 17.23

Kölcsey-évkönyv, két esztendőre

„A kalendárium egy, az év napjait, évfordulókat, ünnepeket, sok esetben olvasmányokat is tartalmazó évkönyv, melynek elsődleges feladata az idő múlásának jelzése volt” – olvasható a Wikipédián. Sokak számára talán meglepő, hogy jó félezer éves múltra tekint vissza, elterjedése a nyomtatás felfedezése utánra tehető – bár kezdetben nyilván más volt, mint a maiak. Az 1700-as évektől sok, könyv alakban megjelent kalendárium már irodalmi olvasmányokat is tartalmazott, sok háztartásban, már amelyikben olvasni tudtak, a biblia mellett „a könyv” (az egyedüli) volt, amelyet aztán jószerével egész évben forgatni lehetett.

Jó ideje a kalendáriumok – magyarosabban, maibb szóhasználat szerint évkönyvek – szakosodtak, tájegységek, vallásfelekezetek, mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi és egyéb érdekeltségek, politikai irányzatok, korosztályok stb. szerint. Helytörténészek sokszor használják a régebbi korokban kiadott évkönyveket, hisz azok tele vannak egy adott esztendőre, adott tevékenyégi területre vonatkozó adatokkal.

Biztos vagyok benne, hogy az Aradi Kölcsey Egyesület nemrég napvilágot látott (hivatalosan még be sem mutatott, de a Magyar Kultúra Napja kapcsán január 25-én már „felmutatott”), 2015–2016-os évre vonatkozó évkönyve is értékes adatokkal szolgál majd a jövő kutatóinak. De hát az évkönyvek, sejtésem szerint, nem elsősorban az utókorhoz szólnak, hanem a mindenkori jelen olvasóihoz. Akik az írások átlapozása közben felidézhetik az elmúlt év(ek)ben történteket, nyomtatásban, azaz visszakereshetően, tanulmányozhatóan megkapják azt, ami annak idején felkeltette érdeklődésüket, ám a szó elszáll, sok mindenre, ami esetleg érdekelte őket, nem emlékez(het)nek.

A fenti mondattal, hadd szögezzem le, elsősorban a Kölcsey második évkönyvére gondolok, most örömmel fedezem fel, hogy néhány, engem különösen érdeklő előadás anyaga szerepel benne. (Nyilván lesznek olyan olvasók, akiket más témák érdekelnek.)

Az Aradi Kölcsey Egyesület 2015–16-os évkönyve 365 oldalának többségét azok a tanulmányok foglalják el, amelyek az említett években a Kölcsey rendezvényein hangzottak el. Magam meglepetéssel tapasztaltam, hogy egyik-másik számomra ismeretlen. Először elkönyveltem: talán arról az előadásról véletlenül hiányoztam. De nem: az évkönyv szerkesztőitől tudom, hogy néhány nem hangzott el Aradon, de azok is a Kölcsey barátaitól származnak – akiknek névsorában a helybelieken kívül a megye, sőt az ország határain túliak is vannak.

Nos, egy részletes ismertetésnél a kötet mintegy kétharmadát kitevő majdnem húsz tanulmány címét és szerzőjét, több aradi irodalmár szépirodalmi alkotását – prózáját és versét –, a Kölcsey Egyesület 2015–2016-os tevékenységének aradi sajtóvisszhangját tükröző cikket kellene ismertetnem.

Helyette azonban álljon itt azok neve, akik áldozatos (az esetleges elismerésen kívül semmivel sem honorált) munkával hozzájárultak az Aradi Polgármesteri Hivatal támogatásával napvilágot látott Évkönyv megjelenéséhez: Berecz Gábor és Fekete Károly szerkesztők, Nagy István tördelőszerkesztő, a fotókat készítő Nagy István, Siska-Szabó Zoltán, Ujj János, Vasile Andrei-Tiberiu.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'