JelenHaz
Vasárnap, 2019. december 08., 20.03

Könyvpusztítás

Olvasom egy hazai, román nyelvű honlapon, hogy Törökországban több mint 300 ezer könyvet vontak ki és semmisítettek meg (The Guardian-információ) az iskolai és egyéb könyvtárakból a 2016-os államcsínykísérlet után. Nem tudni pontosan, hogy példányokról vagy címekről van-e szó, gondolom, előbbiekről, a török nevelésügyi miniszter múlt heti nyilatkozata nyomán.

A rostálás alapja az, hogy az Európa és Ázsia határán, illetve mindkét földrészen fekvő országban egy Fethullah Gülen nevű, jelenleg az Egyesült Államokban élő muzulmán egyházi személyiséget vádolnak a 2016-os államcsínykísérlet értelmi szerzőjeként. 
Nem ismerem, honnan is ismerném a letiltott könyvek tartalmát, így nem is mondhatok véleményt róluk. Azt hallottam, olvastam: egy matematikakönyv, például, azért került a tiltólistára, mert valamely feladványában szerepelt „az F pontból a G pontba való eljutásig” kifjezés, ami a fentebb említett muzulmán személyiség kezdőbetűire utalhatott.
Egy mai, józan gondolkodású ember a XXI. században aligha „dőlne be” ennek az elméletnek, ha nem ismerné, legalább nagy vonalakban, a történelem eddigi könyvpusztításainak krónikáját.
No de: egy ellenzéki török újság már 2016 decemberében arról cikkezett, hogy 1,8 millió könyvpéldányt megsemmisítettek vagy újranyomtattak „ellenséges tartalmak” címszó kapcsán, mintegy kétszáz médiacsatornát és kiadót betiltottak, úgy nyolcvan írót vizsgálatnak vetettek alá, majdnem hatezer egyetemi tanárt leváltottak közel százhúsz nyilvános főiskoláról.
A mai, vagy közelmúlti Törökországban sok évszázados „haladó hagyományt” folytattak, amelynek során vallási vagy politikai okok miatt „káros és veszélyes” könyveket semmisítettek meg látványos külsőségek között.
Az ókorból adatok vannak arra, hogy az első kínai császár idejében könyveket égettek el (ő, dicséretére legyen mondva, legalább elrendelte, hogy mindenikből hagyjanak meg egy-egy példányt); a középkorból, az európai inkvizíció idejéből számos feljegyzés számol be könyvégetésről (főleg a nyomtatás feltalálása utáni időkből), a náci, nyilvános, szertartásos könyvégetésekről már filmfelvételek is tanúskodnak a II. világháborús, vagy azt közvetlenül megelőző időkből, és, ha nem tudnánk biztosan, el se hinnénk: a 20. század végéről és 21. század elejéről! Angliában, 1988-ban a Sátáni verseket (az indiai születésű brit író, Salman Rushdie regényét) vetették tűzre (amúgy „sutyiban”, csak egyes helyeken), az Amerikai Egyesült Államokban Harry Potter-könyveket (!?) pusztítottak el, szerencsére akkor sem állami megrendelésre.
A világtörténelem talán legismertebb és legvisszhangosabb könyvpusztítása a hatszázas évekhez kötődik, amikor az Egyiptomot elfoglaló Omar (muzulmán) kalifa elrendelte az alexandriai (mérhetetlen kincseket felhalmozott) könyvtár megsemmisítését azzal az érveléssel: ha az van benne, ami a Koránban, fölösleges, ha nem, akkor kártékony.
Akár igaz, akár nem a fentebbi történet, mindenesetre jellemző.
A mindenkori hatalom igyekszik eltüntetni az őt kompromittáló adatokat. Ami korunkban, szerencsére, egyre nehezebb, sőt már-már lehetetlen.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'