JelenHaz
Kedd, 2019. május 21., 11.38

Kór

Botrányba torkollt az idei érettségi: széleskörű puskázás, kiszivárogtatott/megvásárolt megoldások, utolsó szóig egyforma dolgozatok, gyökeresen eltérő országos eredmények.

Az eset annyira szemet-szúró, hogy végül a „dolgozatot” a korrupció-ellenes ügyészség (DNA) kell „javítsa”. A történtek azonban két alapvető kérdést tesznek fel a romániai társadalomnak.

Egyrészt azt, hogy egyáltalán kompatibilis-e a korrektség Romániával? Végül is miért zajlott volna éppen az érettségi korrekt módon abban az országban, ahol a közbeszerzési- és közmunkálati tenderektől kezdve, a forradalmár-igazolványok/kiváltságok megítélésén keresztül, egészen az igazság fölött őrködő magisztrátusok versenyvizsgájáig, szinte mindenütt felvetődik a bunda és a csalás alapos gyanúja? A magas rangú politikusokról nem is beszélve.

Vajon Romániában semmi nem történhet becsületesen? Ennyire szánalmas teljesítményre képes csak intézmény-rendszerünk? Ennyire működésképtelen bármilyen kollektív kezdeményezés?

A helyzet azonban nemcsak a kór súlyosságára világít rá, hanem annak terjedésére is. Milyen értékrendje alakulhat ki az élet elején álló fiatalnak a történtek láttán? Milyen érvet hozhatnak fel a szülők a becsületes munka mellett, amikor a kamaszok saját bőrükön tapasztalhatják, hogy a csalás és a tisztességtelenség kifizetődőbb?

Igaz, az éltanulók többnyire most is jó eredményeket értek el. Ez mégsem jelenthet elégtételt. Nem hozhat felhőtlen sikerélményt, ha azt látják, hogy komolytalanabb kollégáik gyakran ugyanolyan kimagasló eredményeket tudhatnak magukénak, de nem munkával, tanulással érik el, hanem tisztességtelen háttér-intézkedésekkel.

Nem számít meglepetésnek, hogy a felnőtt társadalom jelentős része – főleg a magas beosztásúak – reménytelen eset, noha a kór terjedésének mértéke igencsak aggasztó.

A fiatal nemzedékektől viszont éppen a fertőzés legyőzésének képességét várnánk el. Az érettségi botrány aligha serkenti erre. Hacsak el nem fogja a hányinger a romániai „szelekció” láttán!

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Nagy István / Csütörtök, 2008. július 10., 06.15 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Igaza van, kedves EP, egy puskázó, tolvaj ha úgy tetszik is sok.
Felügyeltem 2007-ben és 2008-ban az érettségin. Vannak élményeim.
Láttam a képességvizsgák eredményeit, és most az egységes évharmadi dolgozatokét. Ezek interneten hozzáférhetők voltak. Szerintem az illetékes oktatási hatóság, a tenfelügyelők is látják. Hallom a kollégák reakcióit.
Nagyon sok baj van. És ha így megy tovább, akkor azok szaporodni fognak.
Sajnos nem a puskázók, a puskázni hagyók, a protokollpénzt szedetők és az azon vásároltakat elfogadók fognak megfizetni. A kár össztársadalmi. És óriás. Elsősorban erkölcsi, ez miatt jön később az anyagi is. És már a nyakunkon van.
Hozzászólt: EP / Szerda, 2008. július 09., 15.31 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

A 268 RAJTAKAPOTT, az 268-al több a megengedettnel. Nem elhanyagolhato. A többi csalo egyenlöre meguszta- kar!-Egyszer es mindenkorra megkellene ertsek elöször a felnöttek majd utanuk termeszetesen az utodok,hogy a csalassal elert eredmeny rövid tavu, es en biztos vagyok benne, hogy elöbb- utobb megfizetnek erte.(Hala az Istenek!)
"Ez egy zsigerekig beívódott attitűd. Mára az lett a csodabogár, aki nem teszi."(Romaniaban leginkabb) Egyetertek, hogy valamilyen "fenti" törvennyel nem sokat lehet elerni, mert mindent ki lehet jatszani.-Sokideig tarto nevelesre van szükseg. Hogy ez lehetseges-e azt nem tudom!
Erdemes lenne megprobalni!
Hozzászólt: Nagy István / Szerda, 2008. július 09., 14.05 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

SZÉLESKÖRŰ puskázás. 268 rajtakapott a 220 736 résztvevőből. 0,12%. Tehát elhanyagolható kisebbség.
Akiket meg nem kaptak rajta, vagy rajtakaptak, mert ilyenek is voltak, de nem küldtek ki azok nem részesei a történet hivatalos részének.

Mint mindig, a probléma helyett Romániában megint ördögűzéssel foglalkoznak.
Semmi szükség a korrupció-ellenes ügyészségre. Itt ugyanis nem eurómilliárdos, gyanús gazdasági ügyletekről van szó.
A bizalmat kell visszaállítani az évtizedek során egyre inkább lezüllesztett oktatási rendszerben.
A bizalmat az oktatás fontosságában, a bizalmat az oktatási intézményekben, a bizalmat a pedagógusokban, akiket munkájuk társadalmi fontossága szintjén illene végre fizetni is. De bízni kellene a diákokat fölvevő intézményekben is, és nem számítástechnikai hókuszpókokkal kellene diákelosztani.
Az oktatás és nevelés alapvetően emberi, tehát bizalmi kérdés. Ezt kellene egyszer tudomásul venni, akkor is ha ez jövedelemtől való elesést is jelentene egyes hivatalok viselőinek.

A gyermekek, a kamaszok, a fiatalok a szüleik, nagyszüleik által előnyök/szolgáltatások megszerzéséért végzett ügyeskedéssel, a csalással, a tisztességtelenséggel otthonukban találkoznak először, másodszor, sokadszor, és 18. évükben imitt-amott akár egyik-másik vizsgájukon is.
Ez egy zsigerekig beívódott attitűd. Mára az lett a csodabogár, aki nem teszi.

Az éltanulóknak semmi lelki bántódásuk nem esik az érettségin gyenge társaik által elért jó eredmények láttán. Ők nem süketek, és nem vakok. Igen gyakran ők maguk segítik jó eredményekhez sokszor nem is ismert teremtársaikat. Ez ugyanis így sikkes meg vagány.

Ezúttal is a fejétől bűzlik a hal.
A rendszerrel van nagy gond.
Oda kellene végre rendelni a kiszolgált közösséghez az iskolát, a munkást és szakértelmiségit igénylő céghez, intézményhez a továbbtanulást.
Az alapképzésben dolgozókhoz pedig a bizalmat és a megfelelő erkölcsi sé anyagi elismerést.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'