Egymásra találtak

 

Meglepően hasonló hatást keltett a magyar és román fél között a vasárnap hajnalban elkövetett gyilkosság. A halott vére egy táplálás után ordító termékeny neorasszista talajra hullott és pár nap alatt sok tízezer emberrel bővülhetett a szélsőbb jobboldali beállítottságúak száma.

Az emberek felelősöket keresnek, gyors és szigorú büntetést kívánnak, bekapcsolódtak a titkosszolgálatok, a politikum játékosai versenyt sajnálkoznak és valamennyi állami tisztségviselő megpróbál a rendóhajtó szerepében tetszelegni (még a Magyar Gárda is részvétet nyívánított !). A koporsót szállító autó pedig átlépte Nagylaknál a határt, a hisztéria átterjedt kicsiny országunkra, bár itt legalább nem akarnak politikai tőkét csinálni egy szerencsétlen áldozatból.

Érdekes a hatalom és népi lélek alakulása ebben a kérdésben. Ellentmondások jelennek meg körülöttük, mivel egyszerre kell megfeleljenek egy európai jellegű toleranciának és törvénykezésnek, de a felfokozott indulatok miatt kesztyűs kezűeknek sem szabad mutatkozniuk. Kidomborodik egy nagymagyarországi jelleg is: szerbek, horvátok, csonka és határon kívűlre szakad magyarok ugyanazt beszélik, botokkal és fegyverekkel fenyegetőznek, a média szerint bandákat szerveznek és az amúgy jól bevált balkáni módszerrel akarnak rendet tenni. Az áldozat túllép egy pillanatra Trianon emlékén, aláhúzva azt, hogy a Kárpát-medencében már nagyrészt letűnt magyarkérdés, találtatott egy másik, amelynek megoldását a szélsőségesek brutális, közel hetven évvel ezelőtti módszerekkel akarják megoldani.

Egymásra találtak a neorasszizmusban, az új jobboldalban, a régi ellenségek vállvetve vonulnának a fehérre meszelt házak közé. Egy magyar hírportál szerint a Jobbik támogatottsága átlépte a parlamenti küszöböt és véleményem szerint a Nagyrománia Párt is örülne ha jövő héten lennének a választások. A média legmagasabb szintjének is vannak szélsőséges megnyílvánulásai, Gyurcsány miniszterelnök pedig egyrészt fenyegetőzik, másrészt letíltatja az egyik (szigorú hangvételű) vezető magyarországi lap állami megrendeléseit, miközben nem veszi észre, hogy mekkora reklámot csinál ezzel az ügynek.

Félek ettől az új rasszizmustól. Világos ugyan, hogy ez csak az első nagyobb csepp, amely lefolyt a pohár külső részén, de a történelem már bebizonyította, hogy a felfokozott indulatok zsákutcába vezetnek. Ez a mostani különösen veszélyes helyzet, mivel egy kárpát-medencei problémára mutat rá és konszenzust teremt idegenek között. Félek attól, hogy ha a rendőrségi és igazságügyi eljárás porhintésnek és látványosan „EU-standardnak” bizonyul, akkor mind a két oldalon elszakadhat a húr: vagy nagyobb káoszba kerülhetünk, vagy senki sem fogja lemosni rólunk az idegengyülőlő titulust. Félek attól, hogy ezt a problémát nem lehet úgy kezelni, hogy a megoldás mindenkit kielégítő legyen. Kisebb vízválasztó előtt állhatunk, a politikumnak pedig nagyot kell teljesítenie ha napirendre akarja visszatéríteni a teljes lakosságot.