Legitimitás

 

Nemrég egy gondolatsoromban azt írtam, hogy csak abban az esetben tudom elképzelni a Markó-Tőkés találkozó harmadik kiírását, ha az RMDSZ-nek nem lesz más választása. Arra következtetésre jutottam, hogy az elmúlt  két forduló keserű tapasztalatai, valamint Tőkés kétszeri hirtelen (és következetesen meg nem magyarázott) visszavonulása miatt az RMDSZ vezetősége annak ellenére nem ül majd újból asztalhoz, hogy a rommagyar kérdés ezt kívánja. Jómagam sem láttam semmi értelmét a tárgyalásoknak és féltem attól, hogy a helyzet csak romlani fog egy esetleges újabb kudarcot követően.

Pénteken viszont bekövetkezhet az újabb csúcstalálkozó, Marosvásárhelyen, egy jeles polgármesterről elnevezett házban, nem messze attól a szobortól, amely gesztusa a városba való bevonulásra szólítja fel a megszálló többségi katonákat. Ismét eljutottunk tehát egy kezdethez, a kérdés csak az, hogy miért és van-e előre.

A kormányzati erőviszonyok kialakulása és az RMDSZ kormányból és hatalomból való kiesése kényszerhelyzetbe hozta a szövetség vezetését. Fennáll az esély egy gyökeres átalakulásra, lehetőség és idő nyílik a hibák megkeresésére és orvoslására. Ennek érdekében nyílván áldozatokat kell hozni, fejeket kell vágni, nyugdíjazni vagy áthelyezni kell vezetőket, esetleg meg kell vonni a politikai bizalmat néhány személytől. Eddig a kormányzati szerep előre vitte a szövetséget, így azokat is akik inkább voltak kerékkötők, mint pedálok. Közelebb kell kerülni a választókhoz is, ez pedig bonyolult és összetett folyamat, amely lassan hoz(hat) eredményeket. A helyi és megyei vezetés problémái miatt úgy érzem a tisztviselők egy része nem legitim a magyarság egy része előtt, nem övezi őket bizalom, sokan csak jóérzésből, sokan egyáltalán nem szavaztak a szövetségre ennek következtében. Úgy érzem vannak olyan személyek akik személyes kapcsolataik és nem tehetségük miatt kerültek egy-egy lista élére.

Változtatni kell, vissza kell szerezni a legitimitást a magyarság teljes egésze előtt. Olyan lehetőség is fennáll, hogy ezeket a szükséges változásokat elodázzák, vagy csak részben hajtják végre, de szerintem kár lenne a lehetőségért. Az országos kongresszus időpontjának előrehozása (szeptemberről áprilisra), a helyi és megyei vezetők tevékenységükkel való elszámoltatása, a tagok listájának frissítése mind azt jelentik, hogy Markó és köre is így gondolja mindezt és változásokat akarnak.

Velük szemben Tőkés László pozíciója csak erősödött az elmúlt periódusban. Neki megvan az előnye, hogy (nem feltétlenül eurokonform) retorikája nem változott az idők során, az emberek tudják, mit akar és hogyan akarja. Egyre több neves közéleti szereplő találkozik vele, kommunikál a nagypolitikával, az országos és nemzeti vezetőkkel, állandóan tartja a kapcsolatot a választókkal. Nem feltétlenül követ járható utat, de legalább tudjuk melyik utat követi ! Az RMDSZ decemberi zuhanása után a választói bizalom megnőhetett irányába, így legitimitása is erősödött. Most sokkal előnyösebb helyzetből tárgyal, mint pár hónappal ezelőtt, az RMDSZ pedig kénytelen lesz engedni korábbi álláspontjaiból, egyrészt a választokhoz való közeledés, másrészt saját helyzete miatt. Azt viszont finoman fogalmazva is érdekesnek tartom, hogy nemrég Sólyom Lászlónak olyan rommagyar eredményekről számolt be (például a Partiumi Egyetem akkreditálásáról), amelyet az RMDSZ harcolt ki.

Nem tudom sikerül-e közelíteni az álláspontokat, nem tudom kinek lesz esélye jobban érvényesíteni akaratát, de tény, hogy itt a rommagyarság nyerhet. Nyerhet nyugalmat, nyerhet önbizalmat, de ez nem jelenti azt, hogy az RMDSZ nem kell sepregessen portája körül és azt sem, hogy Tőkés nem kell átcsomagolja mondanivalóját, hogy a brüsszeli fórumok szóba álljanak vele.

Én szurkolok mind a két félnek, bár őszintén szólva bizalmatlan vagyok.