Szombat, 2017. december 16., 01.40
Szorványkultúra

Magyar kulturális élet Aradon 1990 után – esettanulmány

2000. január 5-én, a Nyugati Jelen hasábjain jelent meg Puskel Péter Beszélhetünk-e magyar közművelődésről Aradon ?című írása. 

A szerző érzékeny témát feszegetett, íme néhány gondolat: “Beszélhetünk-e egyáltalán egy olyan műkedvelő mozgalomról, amely túlmutat az alkalmi rendezvényeken és iskolai ünnepségeken ? […]...átmeneti korban élünk, amikor a megélhetési gondok enyhítése, vagy az anyagi javak biztosítása ugyancsak a megmaradás vagy a fennmaradás, a versenyképesség feltétele. Az értékmentés, akárcsak a kultúra más ága-boga háttérbe szorul, másodrendű szerepre kényszerül.Aki manapság közművelődési missziót vállal az vagy anyagilag meglehetősen jól szituált, vagy pedig a “ megszállottak ” egyre fogyatkozó táborába tartozik.

2000 jó alkalom volt arra, hogy egy kutató mérleget vonjon Arad magyar kultúréletével kapcsolatban, mivel egyrészt már túljutottunk a 90-es évek első felének hurráoptimizmusán, és láthatóvá vált, hogy melyik kultúrcsoportosulás életképes, melyik nem; másrészt közvetlenül egy gazdasági fellendülés előtt voltunk, amely újabb lehetőségeket hozott magával. A vizsgált időszak delelőjén született írás viszont meglehetősen komor képet fest egy hajdani kvázi-kultúrközpontról, ahol korábban a színház, a sajtó és a közművelődési élet jelentősen befolyásolta a (nem csak) magyar közösség gondolkodását. Mindez ugyanakkor provincialitást is jelentett, melynek az  1919-ben végbement főhatalom-változás csak az egyik oka, a legnagyobb felelős kétségkívül a bő negyvenévnyi “népi demokrácia” szocialista-realista és sajnos erősen nacionál-kommunista jellege volt. 1947–1989 között gyakorlatilag elsorvasztották a kulturális életet (pl. megszűntették a magyar színházat és kultúregyesületeket), aláaknázták az értelmiségi-utánpotlást (lásd a magyar tannyelvű líceum hányatott sorsát), szétverték vagy rendszerbaráttá tették a megmaradt előadásokat, kultúreseményeket, és nem utolsósorban megszűnt az igényesség: a hajdani színvonalas programok eltűntek, helyére az olcsó és ponyvaszerű irodalmias alkotások és megkérdőjelezhető színvonalú táncos- vagy operettelőadások léptek, amelyek a legnagyobb jóindulattal sem jelentettek elitkultúrát (tisztelet a kivételnek!). Az új iránti igény, a művészeti mondanivaló iránti érzékenység elsorvadt, mivel a humán értelmiség java elvándorolt, a hajdani közösségmegtartó és nevelő intézmények korlátozott működésük vagy persona non grata jellegük miatt nem tudták a kultúrközvetítés szerepét felvállalni.

Kultúrközvetítő csoportok

Az elmúlt szűk húsz évben sok kulturális céllal született vagy azt felvállaló csoportosulás működött a városban. Voltak köztük a régi rendszer “gyermekei”, de a legtöbben vagy újonnan életrehívottak vagy 1944 előtt létező, a kommunizmus időszaka alatt megszűntetett és 1990 után újraélesztett szervezetek. Közülük a következőket emelném ki:

·       Tóth Árpád Irodalmi Kör. Az 1945-ben alakult Petőfi Sándor Irodalmi Kör jogutóda, aktivitását 1989 után is folytatta. Korábban havonta többször is rendezett felolvasó-estéket, előadásokat, de az évek során ezek gyakorisága csökkent. Szűkkörú összejöveteleit a Megyei Könyvtár zenetermében tartja. Legnagyobb sikerüknek két antológiájukat (Vagyunk – 1995, Vagyunk 2 – 2001) tartom, valamint azt, hogy tagjai kihasználják a kínálkozó publikációs lehetőségeket.

·       Kölcsey Egyesület. A komoly hagyományokra, több mint százados múltra visszatekintő művelődési egyesület 1990. január 22-én (a Himnusz “születésnapján”) alakult újjá. Széleskörű művelődési tevékenységet folytatott/folytat, művelődéstörténeti előadásokat és irodalmi estéket rendez, könyveket jelentet meg (ezek közül kiemelkedik a Fecskés-sorozat, valamint több antológia), saját könyvtárat tart fenn, évente odaítéli a Kölcsey-díjat az arra érdemesülteknek (ezt az aradi magyar kulturális életért kiemelkedően sokat tevők kapják) és diákszínpadot is üzemeltet. Ez utóbbi különösen fontos, és egyben hiánypotló az aradi magyar kultúréletben, több elismert színészt indított útjára, pl. Posta Ervin, Incze Tamara, Kézdi Imola, Éder Enikő, Simon Mátyás, Kelemen Kinga, Tapasztó Ernő stb. Az Egyesület másik jelentős teljesítménye a Havi Szemle című művelődési folyóirat megjelentetése, amely kezdetben önállóan, később a Nyugati Jelen napilap mellékleteként jelent meg. Éveken keresztül a Havi Szemle volt az egyetlen magyar kultúrfolyóirat a városban, de 2001 végén minden előjel nélkül megszűnt. Több évnyi kihagyást követően 2008-ban megváltozott szerkesztőgárdával, önálló formában sikerült újraindítani a lapot.

Az Egyesület motorja mindig is Pávai Gyula magyar nyelv és irodalom szakos tanár volt, akinek személyét felemásan ítéli meg Arad város magyar értelmisége, érdemei azonban megkérdőjelezhetetlenek. Az Egyesület vezetősége 2007-ben és 2009-ben szerkezeti átalakuláson ment keresztül, jómagam csak bízni tudok abban, hogy tevékenységüket folytatni tudják.

·       Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete. 2003-ban alakult, működése első néhány évében igen aktív volt, főleg történelmi irányúltságú ismeretterjesztő előadásokat és szavalóversenyeket rendezett. Sajnos az elmúlt évben kevesebbet lehetett róla hallani.

·       Alma Mater Alapítvány. A szervezet Éder Ottó és Réhon József tanárok kezdeményezésére született meg 1991. április 17-én, eredeti célnak azonban nem a közművelődési életben való jelenlétet, hanem az Arad megyei magyar oktatás támogatását tűzték ki. Az Alapítvány mégis több ízben tevékeny szerepet vállalt a aradi magyar kulturális életben: színházi előadásokat szervezett, jelentős számú könyvet adott ki és külön kiemelném az általuk működtetett Szövétnek című művelődési szemlét, amely megpróbálja azt az űrt pótolni, amelyet a két világháború között és részben azt megelőzően Aradon megjelent hasonló jellegű lapok hagytak maguk után.

·       A Kamaraszínház. A jelentős múltra visszatekintő aradi magyar színjátszás (több kritikus szerint is Budapest után a második legfontosabb színházi központja volt a Magyar Korona Országainak) a központosítás áldozatául esett, amikor a második világháborút követően a társulatot egyetlen tollvonással Temesvárra költöztették (ez a mostani Csiky Gergely Állami Színház). A kommunista idők kultúrszervezői vendégelőadásokkal és az országos szinten is jegyzett Periszkóp Népszínházzal próbálták pótolni a keletkezett űrt. 1991 után a Periszkóp megszűnt, az évtized folyamán pedig egyre ritkultak a magyar nyelvű előadások Aradon: 1995-ben még tizenegy, 2004-ben már csak három vendégelőadás volt. 2002-ben Böszörményi Zoltán, a Nyugati Jelenés az Irodalmi Jelen tulajdonosa megpróbált egy kamaraszínházat elindítani, de a próbálkozás a kezdeti sikerek ellenére megfeneklett. 2003-ban a Kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Színművészeti Karának végzős magyar csoportját próbálták állandó társulat formájában Aradra csábítani, de ők nem vállalták ezt a kihívást. 2007-ig nem volt újabb próbálkozás, de ekkor határon átívelő kapcsolatok segítségével és a Városi Közgyűlés jelentős anyagi támogatásásval új csoport alakult, amely az Aradi Magyar Kamaraszínház nevet vette fel. Ez túlnyomó részben befogadó színházként működik és megpróbálja a modernebb darabok felé nevelni az amúgy konzervatívnak mondható helyi közönséget.

·       A Nyugati Jelen csoportosulás. A megye egyetlen magyar nyelvű napilapját 1999-ben vette át Böszörményi Zoltán, aki jelentős anyagi befektetéseket eszközölve a megszűnéstől mentette meg az újságot (a kilencvenes években több ízben is csődközeli állapotban volt a lap, a hetilappá való átalakulás is felmerült). Az új tulajdonos nagy lendülettel fogott hozzá a lap gyökeres átalakításához és az aradi magyar kultúréletbe is megpróbált új színt vinni, 2001-ben színházat és irodalmi folyóiratot (Irodalmi Jelen) is alapított. Ez utóbbi hamarosan erdélyi, majd összmagyar jelentőségre tett szert. A lap novella és regénypályázatokat is indított, riportokat fogadott, szemlézte a megjelent szépirodalmi alkotásokat, és hamarosan a könyvkiadásban is szerepet vállalt. A lapba a kortárs magyar irodalom kiemelkedő képviselői (pl. Szőcs Géza, Orbán János Dénes, Bodor Pál, vagy haláláig Faludy György) is bedolgoztak, de folyamatosan keresi az új arcokat. A tulajdonos több ízben is kifejtette (legjobban talán a transindex.ro-nak adott interjújában), hogy a magyar irodalmi élet támogatását kiemelkedő fontosságúnak tartja.

·       Az RMDSZ Arad megyei szervezete. Mivel az RMDSZ nem pártként, hanem érdekérvényesítő szervezetként működik, tevékenységében jelentős részt képez a kulturális élet támogatása és az ilyen jellegű események szervezése. A megyei szervezet vezetésének egy része tagja a Városi és Megyei Közgyűlésnek, ily módon sikeresen pályáztak/pályáznak és lobbiztak/lobbiznak ki anyagi támogatásokat magyar kultúrrendezvények számára. Évente több alkalommal szerveztek színházi előadásokat, több könyvet is megjelentettek, valamint számos más kultúreseményt is rendeztek az évek folyamán.

·        Megemlítendők a romániai szintű irodalmi, művelődési körök és szervezetek helyi részlegei. Elméleti szinten létezik a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az Erdélyi Múzeum Egyesület és a Romániai Magyar Dalosszövetség helyi fiókja is, gyakorlati tevékenységük azonban általában nem látható.

·        Mindezeket leszámítva más kultúrcsoportosulások is működtek az elmúlt 19 év folyamán (például a Beszélni Nehéz Kör, amely a Múzeumban tartotta összejöveteleit, a komolyabb nemzetközi sikereket is elért Vox Juventutis gyermekkórus, a rövid időt megélt Candide Társaság és Kisfaludy Társaság), de ezek manapság már nem működnek.

Az előadások minősége és a közönség

Nehéz elitkultúráról és minőségről beszélni egy olyan közegben, amelyet negyven év kommunizmusa teljes mértékben perifériára szorított, és amely 1990-ig minden nyílvánosan elhangzott magyar versnek vagy iskolai előadásnak örült. A lejtő aljáról kanyarodott vissza az aradi magyar kulturális élet és igyekezett behozni az évek folyamán összegyűlt óriási elmaradását. A próbálkozások azonban akarva-akaratlanul lehetőséget adtak a provincializmusra, a kétes minőségre. Gyermekbetegségeket hordott magával ez az állapot: pontatlan kifejezéseket, fogalmazási és helyesírási hibákat, sokszorosan túlhaladott vagy éppen értelmezhetetlen stílusokat, kvázi-nacionalizmust.

A színházi előadások terén nagy sikernek örvendenek a könyebben értelmezhető művek, például a könnyed drámák, az operettel rokon műfajok vagy más hasonló összeállítások. A közönség egy része nem érti a nehezebb, modernebb vagy többsíkú darabokat, nehezen fogadja el az újabb rendezési fogásokat, ennek pedig gyakran hangot is ad. Sajnos a negyvenévnyi kommunizmust követő első tíz év sem hozott magával elegendő számú közönségnevelő darabot, ilyen szempontból az elmúlt pár év és főleg a Kamaraszínház próbálkozásai írták felül az addig megszokottakat. Az utóbbi időben örvendetes módon megszaporodott az előadások száma (a temesvári Csiky Gergely Állami Színház vendégelőadásai és a Kamaraszínház produkciói), ezek segítségével sikerülhet ismét kinevelni egy gyakori színházlátogatáshoz szokott közönséget. A bemutatott darabok sokszínűségét meg lehetne tartani, de mindenképpen a színvonal növelésének figyelembevételével. Úgy érzem hosszú idő szükséges ahhoz, hogy a helyi közönség utolérje a kolozsvári vagy marosvásárhelyi szintet (ha ez egyáltalán lehetséges), ez pedig nemcsak a darabok elfogadásában, hanem az értelmiségi lét felé aspiráló egyén számára megengedhetetlen színházi viselkedés kiszűrésében (pl. előfordult, hogy mobiltelefon szólalt meg előadás közben, de félhangos beszélgetéssel is megzavartak már produkciót – a Mácsai Pál fellépésén történteket sem lehet könnyen elfelejteni) is igaz kell legyen. Bízom benne, hogy ezeket a problémákat rövid időn belül kiszűri a természetes közönség-szelekció, és talán ugyanez fogja előremozdítani a színházi ízlést is. Hosszú távon a Kamaraszínház nagyszínházzá való átalakítását (vagy továbbfejlesztését) és az állandó társulat szerződtetését látom megfelelő és talán elérhető célnak, bár nyílvánvaló, hogy ennek legfőképpen anyagi akadályai lesznek.

A könykiadás terén (leszámítva az Irodalmi Jelen által kiadott könyveket) egy jelentős problémát szeretnék felmutatni: az aradközpontúságot. A kiadott könyvek több mint 90 %-a a várossal vagy a megyével foglalkozik és legtöbbszőr történelmi témájú. Ez ugyan logikus egy történelmi idők hozta konzervatív társadalmi élet esetén, ugyanakkor szinte semmilyen lehetőséget nem kínál a fejlődésre. A probléma másik gyökere itt is az igény hiányában keresendő. A megjelent szépirodalmi vagy szemle jellegű antológiák pedig sok esetben mély provincializmust hordoznak magukban, jómagam (bár nem vagyok képzett kritikus) kevés olyan szikrát látok, amelyek egyszer akár összmagyar szinten is tűzzé válhatnak. Dícsérendő viszont a megjelent kötetek nagy száma: 1995 óta közel száz könyv jelent meg magyar nyelven Aradon, meggyőződésem, hogy a szorványban ez messze a legjobb teljesítmény. A mennyiség mellett azonban a minőségre és a többoldalúságra is hangsúlyt kell fektetni.

Az irodalmi és művelődési szemlék terén ugyanazt mondhatjuk el mint a megjelent könyvek esetében: az Irodalmi Jelent leszámítva aradközpontúak és csekély azon írások száma, amely összmagyar szinten is megállná a helyét. Tehetségesebb íróink (például Karácsonyi Zsolt) elhagyták a várost, érvényesülésük a kultúrközpontokban következett be. Jelentős hiányosságnak tartom, hogy a fiatal, szárnyaikat csak bontogató írók számára nincs publikációs tér, jelenleg egyetlen folyóirat sem fogadja írásaikat (legutóbb a 2008-ban újraindult Havi Szemlepróbálkozott ezzel), ily módon többségük idő előtt elvész. A Szövétnek esetében (amely főleg az Aradról elvándorolt magyaroknak szól) érthető, ha nem vállal különösebb kultúrmissziós szerepet, de a Havi Szemle sokkal jobban kiaknázható lenne nemcsak a fiatal írók, hanem a színvonalasabb irodalom propagálása szempontjából is. Úgy érzem, hogy egyedül a publicisztika terén alkottak/alkotnak maradandóbbat a helyi értelmiségiek (pl. Írházi János, Kilin Sándor, Puskel Péter).

A megrendezett ismeretterjesztő előadások kapcsán észrevehető, hogy azok túlnyomó többsége történelmi vagy irodalmtörténeti jellegű, ez az aradi magyar társdalom már említett konzervatív magatartásából és az ezáltal kiváltott igényből következik. Amennyiben tényleges szabadegyetemi vagy ismeretterjesztő céllal szervezik ezeket, szükséges volna a témák és a kép árnyalása, esetleg a reáltudományok irányába is. A másik elszomorító dolog az, hogy nagyon kevés fiatal látogatja ezeket az eseményeket, így félő, hogy a közönségük előbb-utóbb kiöregszik. Amennyiben viszont a megtartott előadásokat vesszük figyelembe, örömmel állapíthatjuk meg, hogy azok színvonala sok esetben kiváló.

***

A következtés adott: van magyar művelődési élet Aradon, de fejlődőképessége ellenére többnyire provinciális jellemvonásokat hordoz. Nekünk mindent meg kell tennünk azért, hogy léte fennmaradjon, tovább bővüljön, közönséget és fiatalokat neveljen a magyar kultúrélet számára. Puskel Péterrel egyetemben azonban azt vallom, hogy létezése néhány kivételtől eltekintve azoktól a fáradhatatlan emberektől függ, akik korábban is motorjai voltak.

Nincs más dolgunk: melléjük kell állnunk.

A fenti eszmefuttatás csak egy töredék, amely a megoldandó problémák fontosabb árnyalatira kívánt rávilágítani és esetleg (sokszor naív) megoldásokat ajánlani. Semmiképpen sem kívánt rosszindulatú kritika lenni!Nem törekedett továbbá teljességre sem. A felvetett problémák megoldása attól függ, hogy össze tudunk-e fogni, és ki tudjuk-e védeni a leendő rosszindulatú provokációkat.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Tisztelt Szerksztőség ! / Szombat, 2009. december 12., 17.30 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Meggyőződésem, hogy a büdösszájú,repedt sarkú űzte el a net-ről L.A.-t.
Persze neki joga van a véleménynyílvánításhoz.
Meg nekünk is.
Szeretnénk továbbrais ITT olvasni Lehoczky írásait.
Ha admin tud " törölni" ezeket a sorokat is vegye figyelembe.
Hozzászólt: Nagy István / Kedd, 2009. december 08., 21.41 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Az iménti szöveg a több, mint 100 éve megjelent Arad vármegye Monográfiájából való.
Hozzászólt: Nagy István / Kedd, 2009. december 08., 21.40 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Az aradi Kölcsey-egylet

A közmívelődés, továbbá a magyarság terjesztése céljából létesített Kölcsey-egyesület megalakulása óta igen széleskörű tevékenységet fejtett ki. A közművelődés érdekében állandósította az Aradvárosában évről-évre tartott tudományos és szórakoztató felolvasásokat és művészi estélyeket; nagy anyagi áldozatokkal létrehozta Aradváros és megye monographiáját; teremtett egy gazdag s utóbb közjellegűvé vált könyvtárt; szerkesztette az »Aradi vértanúk« albumát; gyűjtött régiségeket s rendezett ásatásokat; létrehozta a »Szabadságharci emléktárgyak országos muzeumát«; a me¬gye német és román községeiben ifjúsági dalárdákat alapított; ismételten felmerült esetekben gyakorolta a jótékonyságot, rendezett díjmentes oktató előadásokat az iparos osztály részére; pártolta az irodalmat; írókat, fes¬tőket támogatott s évről-évre rendezi Arad városában a nemzeti kegyelet ünnepélyeit; a társadalmi tudományok terjesztésére pályadíjakat tűz ki s végül megszerezte s gondozás alá vette a történelmi emlékeket képező glogováci öthalmot és a solymosi várat.
A Kölcsey-egylet 1881-ben alakult meg. Ily közművelődési egylet alapításának szükségét már régen érezte Arad értelmisége. Az impulzust a megalakulásra Lukácsy Miklós felhívása adta meg. A társulat végleges megalakulása, miután alapszabályai jóváhagyattak, ugyanazon év decem¬ber hó 15-én történt. Alapszabályaiban a társulat azt a programot tűzte ki magának, melyet megvalósítva fennebb vázoltunk; a tagsági díjat évi két forintban szabták meg. A társulat elnökéül Tabajdy Károlyt, alelnökül Lukácsy Miklóst, titkárul dr. Márki Sándort választották meg.
A társulat irodalmi tevékenysége az 1882—3. évi időszakban igen élénk volt. Három emlékünnepélyt is tartott ez idő alatt és pedig 1882-ben Arany János és Kölcsey Ferenc, 1883-ban Volkmann Róbert emlékére. Az alapszabályok értelmében öt szakosztályt létesítettek. Más téren is élénk volt a társulat tevékenysége. 1884-ben Dömötör László személyé¬ben az egylet új titkárt választott. Ez évben határozta el az egylet Arad város és megye monographiájának megírását s tette meg e végből az anyagi eszközök biztosítására szükséges lépéseket. Az 1885. év legkimagaslóbb eseménye a társulat életében a Fábián Gábor-emlékünnepély volt szept. 20-án, mely alkalommal a jeles író és műfordító lakóháza emléktáblával jelöltetett meg. Az 1886. év Tabajdi Károly főispán, az egylet elnökének, halálával súlyos veszteséget hozott az egyletre. Új elnökül Fábián Lászlót, az eltávozott Márki Sándor helyébe pedig alelnökül dr. Jancsó Benedeket választották meg. Jancsó Benedek azonban az év végén szintén eltávozott, ekkor a választás Antolik Károlyra esett. A felolvasások ezen s a követ¬kező évben is szép sikerrel folytak s a társulat működése minden téren élénk volt.
A társulat évkönyvei, melyekből összesen 1887-ig öt évfolyam jelent meg, gazdag és valóban becses tartalmuknál fogva szintén említést érde¬melnek. — Az 1888. év irányváltozást jelent a társulat tevékenységében. Az eddigi egyoldalú, bár becses irodalmi működéssel szemben tevékeny¬sége most szélesebb körre kezd kiterjedni. Kebelében múzeumi bizottság alakul s nagyobb összegeket fordítanak közművelődési célokra. 1889-ik évben 200 forint pályadíjat tűzött ki az egylet egy a vértanúk emlékét dicsőítő ódára; az »Aradi Vértanúk Albumá«-nak kiadását ez évben hatá¬rozta el s annak szerkesztésével Varga Ottót bízta meg. Említést érdemel a képkiállítás, melyet a képzőművészeti társulat közreműködésével az egylet ez évben rendezett.
Az 1890-ik évben tartott tisztújításon a módosított alapszabályok értelmében megválasztották titkárnak és jegyzőnek Gurnesevics Lajost, míg a többi tisztviselő megmaradt. Az év végén Antolik Károly alelnök lemondván, helyébe Varjassy Árpádot választották meg. Varjassy Árpád alelnökké választásával az egylet tevékenysége ismét szélesebb körben indult meg. Jelentékeny segélyforráshoz is jutott a társulat a vértanú album két Zichy-képének sokszorosítása által, melyet a nagy művész az egyletnek engedett át, nagy hálára kötelezve azt maga iránt A képekből befolyt 4500 frtból 2500 frt Zichy-alap címén képzőművészeti célokra tőkésíttetett. A jelentékeny anyagi siker tette lehetővé a szabadságharci múzeum létesítését. 1891-ben indult meg erre nézve a mozgalom. Múzeumi bizottságot alakítottak Varjassy Árpád elnöklete alatt; a múzeum védnökéül kisteleki Lévay Henriket kérték fel, aki a muzeumot anyagilag is jelen¬tékenyen támogatta. Aradváros szintén tetemesb áldozatokat hozott a mú¬zeumért; az emléktárgyak nagy számban érkeztek az egyes adakozóktól s a múzeum így 1893. év március hó 15-én megnyitható volt. Már ekkor 10 000 drb kézirat s 4000 drb emléktárgy volt 8 teremben elhe-lyezve s a gyűjtemény azóta is folyvást gyarapodik.
Az 1890. évben az egylet Sárossy Gyula borossebesi szülőházát emléktáblával jelölte meg. 1892. évi november hó 17-én Csiky Gergely emlékére tartott ünnepélyt.
1893-ban Fábián László az elnökségről lemondott, helyébe Varjassy Árpád eddigi alelnök, alelnökül pedig dr. Sallay Béla választatott meg. Ez évben az egylet megvette a glogováci öthalom területét.
Az egylet fokozottabb tevékenysége kivánatossá tette az alap¬szabályok módosítását. A módosítás abban állott, hogy a régi szakosztá¬lyok helyett albizottságok léptek életbe, az új alapszabályok 1894-ben fogadtattak el s ez évben jóvá is hagyattak. Az 1894. év kiemelkedő mozzanata volt az egyletnek Jókai 50 éves írói jubileuma alkalmából rendezett ünnepélye. Ez az év a tisztikarban ismét változást hozott: Sallay Béla alelnök lemondott s helyébe Szöllőssy Károly, titkárul pedig Decsy Géza választatott meg. Ugyanez évben a bizottságok is megalakultak. Ugyanez évben jutott a Kölcsey-egylet kezelése alá az 1000 frt értékű Trefort-alapitvány, melyet aradi tanférfiak gyűjtöttek a boldogult minisz¬ter emlékére.
Az 1895. évben az egylet 100 frt pályadíjat tűzött ki valamely tár¬sadalmi kérdésről szóló felolvasásra. A beérkezett 11 mű közül a »Bella és Dorottya« című találtatott legjobbnak; a jeligés levélből Kudnyászky Gyula neve tűnt ki. — A könyvtár, mely eddig is már igen felszaporo¬dott, nagybecsű adományhoz jutott néhai Pálfy Sándor ügyvéd hagyatéká¬ból, legújabban pedig Atzél Péter több ezer kötetnyi könyvtára vásárolta¬tott meg a város segítségével e célra. Ugyanez évben sikerült az egy¬letnek a solymosi várromokat a kincstártól majdnem ingyen megszerezni. Az örvendetes események mellett azonban egy szomorú eset is érte az egyletet ez évben Szöllősy Károly alelnök halálával, aki érdemeket szer¬zett magának az egylet körül. Helyébe Edvi-Illés Lászlót, a lemondott Decsy Géza titkár helyett Kara Győzőt választották meg. Az új alelnök székfog¬lalójában vázolta az egylet feladatait. Ilyenek volnának szerinte a nép¬szerű felolvasások tartása, a kultúrpalota építése stb. Az ennek folytán megindult akció sikerre vezetett. Népszerű felolvasások több ízben tartat¬tak s a kultúrpalota létesítésére is történtek lépések; e célra tetemesb összeg gyűlt egybe.
Az egylet könyvtára 1888-ban adatott át a nyilvánosságnak; álla¬déka akkor 872 mű volt, 1523 kötet s 31 füzetben 1835 frt 90 kr. érték¬kel. Azóta részint adakozás, részint vétel útján 1895. év végéig felsza¬porodott 3141 műre, 4944 kötetben, 650 füzetben, 5976 frt 2 kr. érték¬kel. Az egylet évenként 300 frtot fordít a könyvtár gyarapítására; jelentékenyebb adományokkal gazdagították azt Bogdánffy Gergely, Pálffy Sándor, br. Purczell Béla, Szabó Ferenc, Vörös Vidor, Ormos Zsigmond és Lukácsy Miklós. Legújabban Atzél Péter nagy könyvtárát is megvette a város támogatásával, melynek 20,000 frtos millenniumi adományával és folytonos gyűjtésével részint a kultúrpalota, részint a 13 aradi vértanú mauzóleumának eszméjét fogja megvalósítani. Az egylet fennállása óta 1895-ig bezárólag 13,851 frtot költött közművelődési célokra. Ebből a monographia költsége 2500 frt, az ereklye-múzeumé 4253 frt, egyéb köz¬művelődési célokra (évkönyv, pályadíj, iskolák) költött 7098 frtot; ebből 2610 frt jut a magyar népiskolákra. Tagjainak száma 1890-ben 567 volt, köztük 475 aradi s 92 vidéki.

A Kölcsey-Egyesület . Az aradi Kölcsey-Egyesület sokoldalú mű¬ködéséről 1896-ban történt az utolsó összefoglaló beszámolás. Az azóta lefolyt másfél évtizedben az egyesület munkássága egyre inten-zivebb és folyvást extensivebb lett. Működése mind erősebben illeszke¬dett bele s rögződött meg a város kulturális életében, ennélfogva lassan-lassan irányító és vezető szellemi hatalommá nőtte ki magát. Céltudatos működését a vezetés állandósága tette lehetővé. Elnöki tisztét mindvégig Varjassy Árpád, kir. tanácsos, tanfelügyelő tartotta meg. Az alelnöki tisztséget egymást felváltva Edvi Illés László és utána Krenner Miklós dr. viselték. A titkárságban szintén bekövetkezett az állandósítás. 1903-ig ugyanis a titkárság csak tiszteletbeli állás volt, minimális dotációval. Az egyesület gyűjteményei azonban folyton gya¬rapodtak, az adminístraciós teendők felhalmozódtak s egész embert kívántak, ki teljes idejét-erejét az egyesületnek szentelhette. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelősége 1903-ban lehetővé tette az állandó tisztviselő alkalmazását, ki egyrészt az adminisztrációt végzi, másrészt a könyvtár, az ereklyemúzeum és minden egyéb gyűjtemény gondozója és őre. Náményi Lajost választotta meg az egyesület — fel¬sőbb ajánlatra — titkárul. Dotációját 1400 koronában állapították meg, melyhez a főfelügyelőség 800 koronával járult, a többit az egyesület fedezte. Náményi nem sokáig viselte tisztét. Felváltotta őt rövid időre Losonczy Zoltán. 1903. december végén az egyesület Szőllösi Istvánt választotta meg, ki egészen a legutóbbi időkig volt az egyesület titkára. Ez időponttól kezdve az egyesület nagyobb lendületet nyer. Az előző évek válságai közepett a közönségnek érdeklődése az egyesület iránt teljesen megcsappant. 1903-ban csak 398 tagja volt, 1910-ben 750.
Az érdeklődés eme fokozódását nagyban előmozdították az évenként rendszeresen megtartott felolvasási ciklusok, melyeken aradi írókon és (zene, ének, szavalat) műkedvelőkön kívül rendszerint az ország legkitűnőbb tudó¬sai, irói (Csolnoky Viktor, Kunos Ignác, Alexander Bernát, Sebestyén Ká¬roly, Biró Lajos) szerepeltek. Az egyesületi tagok díjmentesen élvezhették a felolvasásokat. Hozzájárult e kedvezményhez a könyvtár szabad használata. Ennek forgalma és álladéka rendkívüli növekedést mutat évről évre. Százakra ment a beszerzett új, rendesen legújabb irodalmi, tudo¬mányos és szépirodalmi művek száma, 8—9000-re az évenkint olvasmányul kiadottaké. Az álladékra nézve jellemző, hogy 1895-ben az összes állomány 3141 mű, 4944 kötet, 650 füzet. A legutolsó (1912-iki) jelentés 40868 darabról számol be. Igaz, hogy ebben benne foglaltatik az Atzél Péter-féle könyvtár is, melyet az egyesület állami segéllyel 10.000 korona áron szerzett meg.
Az egyesület tevékenységének más téren is szép eredményei vol¬tak. Az ereklyemúzeum gyűjteményének szaporítása beszerzés és ajándék utján egyre tartott. A gyűjtemény nagyon gazdag és értékes.
A régiségek gyűjtését folytatták. 1901-ben Dömötör László vég¬zett ásatásokat Magyarpécskán igen szép eredménnyel (442 db). Dö¬mötör halála után (1909—10) újra folytak az egyesület megbízottja rész-vételével, dr. Roska Márton kolozsvári egyet. tanársegéd vezetése alatt ásatások Magyarpécskán, melyek nagyszámú és nagyértékű régiségekkel szaporították az egyesület gyűjteményét. Gájban is folytak az egye¬sület megbízásából ásatások. A numizmatikai gyűjtemény is szaporodott. Létesült továbbá a néprajzi gyűjtemény, melynek tüzetes kiegészíté¬sére most kerül sor. Alkalomról-alkalomra az egyesület iskolákat se¬gélyezett, tanítókat jutalmazott (Trefort-dij) és szervezte megyeszerte a népkönyvtárakat.
Az irodalmi érdekeket is felkarolta az egyesület. 1904-ben és 1905-ben kiadott évkönyvet, létesítette a Mikszáth-alapot, melynek kamatai aradi írók műveinek jutalmazására fordíttatnak. Közrehatott az egyesület, maga ren¬dezvén a gyűjtést, Csiky Gergely és Fábián László szobrának felállításában, megszerezte állami segéllyel Márki Sándor nagyon értékes anyaggyűj¬teményét, mely a város és megye múltjára és jelenére vonatkozó ada¬tokat tartalmaz. A képzőművészeti tárgyak megszerzése is megindult. A gyűjtemény eddig 56 darabból áll. Legjelesebb, noha csak köz¬vetett alkotása az egyesületnek az uj kultúrpalota. Létesítése iránt a mozgalom az egyesület kebeléből indult ki. 1903. dec. 27-én a Kölcsey Egyesület közgyűlése kimondotta, hogy összes gyűjteményeit, múzeumait, könyvtárait, képeit a városi törvényhatóság tulajdonába bocsátja, ha a törvényhatóság állandó és megfelelő elhelyezéséről és megőrzéséről a gondoskodást elvállalja, de a kezelést az egyesület a maga számára tartja fenn. A határozat a városhoz beterjesztetett. Terv is ki volt dolgozva, a költségek 300 000 koronára voltak téve, amelynek fedeze¬téről is történt javaslat. Ez volt a kiindulás. Sokféle fázison ment által az ügy, míg végre a terv megvalósult s maga a kultúrpalota állami és városi hozzájárulással, de városi jelleggel felépült. Alább külön cikkely¬ben, külön lesz szó ez új alkotásról.

Arad első nagyobb irodalmi és közművelődési társulata a Kölcsey-egyesület, mely 1881. decz. 15.-én Tabajdi Károly főispán elnöklete alatt alakult s tagjainak száma csakhamar 600-ra szaporodott. Evkönyveiből csak 5 kötet jelent ugyan meg, felolvasásai azonban lassankint egész író-és irodalombarát-közönséget teremtettek, mely idáig mintegy 200 felolva¬sáson s több irodalmi és közművelődési ünnepen találkozott egymással.
Hozzászólt: Jankó András / Kedd, 2009. december 08., 10.54 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Egy kicsit megkésve .... de, én is hozzászólok a témához.
Elöször: nekem tetszik, Attila irása, ha van is benne olyan részlet, gondolat amivel nem értek együtt. De ez az én saját bejáratú jogom. Elgondolkodtató, cselekvésre ösztönző irás. Celekvésre, és ezt remélem saját magának is mondja – irja Attila. Ez úton invitálom ( de személyesen is megfogom tenni ) Attilát és másokat is, hogy kapcsolodjanak be a Kölcsey Egyesület és a Havi Szemle munkájába, hozzanak ötleteket, terveket, tenniakarást, vagy csupán részvételükkel bátoritsák a tenniakarók munkáját, bizonyitsák, hogy igen is szükség van arra a bizonyos dologra, megszervezett eseményre, ..... a Kölcsey Egyesületre. ( Érdemes életben tartani az egyesületet, mert az is lehet, hogy a közeljövőben nagyobb horderejű dologban is szükség lesz rá. )
Tegnap a temesvári szinház előadásán, nagyon sok ismeretlen arcot láttam. Hol vannak ők amikor valamiféle Kölcsey-s vagy más fajta rendezvény van.
Én tisztelem és értékelem Nagy Istvánt, és hozzászólásait. Oda lehet figyelni rájuk és mindig lehet találni bennük elgondolkodtató elemeket. Segit nekünk a hibáinkat megtalálni, és igy esélyt ad rá hogy kijavitsuk azokat.
Hozzászólt: hun-CEE / Szerda, 2009. december 02., 21.23 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

hiszi a piszi!
Hozzászólt: reszemrol VEGE / Kedd, 2009. december 01., 22.21 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

megnyugtato,hogy l.a. irasa ennyi velemenyt felkorbacsolt.vagyunk.sok ilyen kell.
Hozzászólt: Nagy István / Kedd, 2009. december 01., 22.12 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Ha letesszük fluorfúvott szemüvegünket, akkor már élesen is láthatunk.
Nem vagyok sem gonosz, sem rosszindulatú, de ha van véleményem, akkor azt nem rejtem el, hanem érvek közé ágyazva leírom, hol ide, hol oda.
Hozzászólt: alakul...alakul... / Kedd, 2009. december 01., 21.51 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Kezdjük végre a dolgokat meglátni,nem lenézni.
Hozzászólt: Kiss Pityu / Kedd, 2009. december 01., 21.33 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Kedves N. I.
Miért nem ilyen minden hozzászólása mint az utolsó kettő? Vagyis konstruktív.Ezek igazán a tényekre alapoznak,nem mint az előzőek amelyek csak ócsárolták L. A.-t.Most döbbentem rá,hogy Öntől lehet helyesírást tanulni.
Hozzászólt: Nagy István / Kedd, 2009. december 01., 20.51 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Még egy megjegyzés Attila Ilona Jánoshoz intézett mondandójához.
Diákkoromban azt mondogattunk, hogy már Lenin elvtárs is megmondta: amit nem lehet, azt ne erőltessük.
Nos, ha nincs, vagy alig van igény Aradon a "kultúrközpontokban" születő szellemi produktumokra, akkor azt nem árt tudomásul venni, és számolni annak okával. Különben minden változtatással kapcsolatos elképzelés sikerében eleve benne lesz a kudarc gyors bekövetkezte. És semmi sem visszatartóbb, és rombolóbb mint a kudarc. Hiszen emberből vagyunk.
Hozzászólt: Nagy István / Kedd, 2009. december 01., 20.20 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Igaza van, kedves vándor. A világ folyton változik. Legalábbis mi emberek azt hisszük. Pedig a legtöbb bennünket körülvevő dolog és történés állandó. Kelünk, táplálkozunk, teszünk-veszünk, szeretünk, veszekszünk, igyekszünk, lazsálunk, de mindig a legjobbat szeretnénk, és a legjobb belátásunk szerint teszünk érte, lehetőségeink és szándékaink szerint.
A vélt igazság mindig a saját szatyrunkban van.
A tények igazságát pedig rajtunk kívül álló természeti és más természetű törvények igazgatják. Utóbbiakra talán van egyeseknek ráhatása, legalábbis ők, azoknak tudósai azt remélik. Így tett Demokritosztól Freudig és az utánuk jövőkig mind.
De Nagy Sándor és Napoleon, Pitagorasz és Bolyai, Arhimédész és Einstein, Lavoisier és Francis Crick vagy James D. Watson képességű és teljesítményű koponya is ritkán kerül a Földre.
Hozzászólt: vándor / Kedd, 2009. december 01., 19.31 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Kedves N.I. !
A minap összehozott a véletlen ( sors ?) egy barátommal. Mindketten az unokáinkat kísértük egy nemzetközi vetélkedőre. Megörültünk egymásnak.A szünetekben sörötünk.
Utána számoltunk : 44 évvel ezelőtt, a bolgár tengerparton ismerkedtünk össze....én innen, ő onnan
Megállapítottuk: a világ azóta sokat változott, fejlődött(??) ma más a trend,az igazság más szatyorjában van....lehet,hogy a Lehoczky-féléknél...
Hozzászólt: Lehoczky Attila / Kedd, 2009. december 01., 19.08 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Ilona Jánosnak:

A hozzászólásoddal szinte teljesen egyetértek, valóban kevesen keresik a fent említett lapokat. Ennek ellenére az egyetemi központok értelmisége és maga az Akadémia ezeket tartja a legjobb színvonalú folyóiratoknak néhány más társukkal együtt. A kinézetet nem érdemes firtatni, tény, hogy támogatásokból élnek (úgy tudom a Szövétnek is), ezen lapoknak sajnos ez a sorsa (ezen tény társadalmi logikája önmagában is nagyon érdekes).
Fenntartanám azonban azt, hogy nekünk itt a provinciában elsősorban ezeket kell példának tekintenünk minőség és kultúrközvetítő misszió szempontjából. A Szövétnek és a Havi Szemle igenis képes lenne erre, mivel megvan az alapjuk hozzá.
Más kérdés, hogy milyen lenne a recepciójuk. De talán emlékszel, hogy a Szövétnek is elég sok rosszindulatú kritikát kapott indulásakor, magát az Alapítványt is kikezdték amiért felvállalta megjelentetését.

Kár a többség konzervatív hozzáállásáért, de a kultúrmisszió egyik célja éppen a közönség nevelése. A Szövétnek remek orgánum lehetne ebben, de a láthatatlan konzervatív kezek visszatartják, nevezzük őket bár életkornak, demográfiai helyzetnek, társadalmi háttérnek, anyagi helyzetnek, ízlésnek, vagy bármi egyébnek.

Jómagam csak sok sikert tudok kívánni a további munkában, hozzászólásaim mindegyike jóindulatú kritika kívánt lenni, nem más munkájának lenézése. Nem szeretném, ha félreértenének.
Hozzászólt: Nagy István / Kedd, 2009. december 01., 19.04 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Egy lap kinézete, legyen az napi-, havi-, időszakos- vagy szakmai kiadvány, üzenet értékű.

Aradot az 1970-es évek első felében is vidéknek, provinciának tekintették. Egy bevett egyetemi központhoz, mint Temesvár vagy Kolozsvár, valóban az, és mindig is az volt, még akkor is, amikor öt magyar napilapja volt, de önmagához mérten mindig törekedtek az itteni szellemi munkások a jobbra, és nem kevésszer sikerült is nekik.

Szerintem Aradon nem is jöhet létre olyan színvonalú szellemi koncentráció, mint Kolozsváron vagy Szegeden, éppen ezért nem ezt kell elvárni, hanem a tisztes helytállást.
Az írásban említett Irodalmi Jelen és a 2002-ben indított Aradi Magyar Színház is bizonyság rá, hogy az igényekkel számolni érdemes.

A Szövétnektől el lehet várni sok mindent, de önmagát értelmiséginek valló ezt csak akkor teheti, ha előzőleg maga is tevőlegesen járult hozzá az általa üdvösnek vélt út kitaposásához.

Az utolsó előtti bekezdés, annak különösen második fele amolyan Lehoczkys bármi.
Jó lenne, ha a vélt visszatartó konzervatív kezek birtokosaiból bár egyet megnevezne!

Megkérdezném a szerzőt, hogy szerinte ki az általa konzervatívnak tekintett többség?
Az a mintegy 3-4 ezer család a régió 55 000-éből, amely pénzt ad nyomtatott betűkért, és előfizeti a Nyugati Jelent? 2002-ben 151 743-an vallották magukat magyarnak a hivatkozott térségben: Arad - 49 291, Fehér- 20 684, Hunyad - 25 388, Krassó-Szörény - 5 824, Temes - 50 556.
Szerintem nem szerencsés az emberek önhatalmú besorolása konzervatívok és szabadelvűek, baloldaliak és jobboldaliak, szélsőségesek és jámborok csoportjaiba, annál is kevésbé, ha nem határozzuk meg pontosan, hogy mi melyiken mit értünk!

Hozzászólásom ismét a földön járás sürgetésének szándéka szülte.
Nem szoktam lenézni senkit, és senki munkáját!
Igyekeztem ezúttal is közérthetően fogalmazni.
Azt szoktam mondani, hogy ÉRTÜNK HARAGSZOM.

A félreütött billentyűt vadászónak eredményes keresést.
Ha sikere lesz, akkor annak nagyon örüljön, mert az öröm élettartam növelő, és szépségindex fokozó.
Hozzászólt: Janika / Kedd, 2009. december 01., 17.02 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Gyermekkoromban (valószínűleg most is )sokat gondolkoztam (-ok)azon, amikor a szomszéd néni( azaz nálam idősebb...) titokzatosan és sokatmondóan azt azt mondta (-ja),hogy
" ÉS AKKOR IZÉ "
Hozzászólt: Kiss Pityu / Kedd, 2009. december 01., 17.00 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Kedves István,hát már megint a tények nevében kötekedik,finoman ironinzál Attilával?
Ha már mindent javít ,akkor miért írta hogy
Sz9vétnek? Miért nem szerkeszt saját ujságot?
Gondolom az első szerkesztő akit elfogadna az Lehoczky Attila lenne.
Hozzászólt: Nagy István / Kedd, 2009. december 01., 16.37 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Kedves Attila!
A kvázi azt jelenti, hogy ", "szinte mindig ugyanolyan", "szinte minden esetben érvényes rá".

Valami kimaradt a mondatából, ezért nem egészen világos, hogy miért kér elnézést. :)

A Szabadságszobor Egyesület az Arad megyei RMDSZ háttéregyesülete. Azon keresztül juthat rendezvénytámogatási közpénzekhez.
Jogilag külön áll az RMDSZ-től.
Gyakorlatilag az RMDSZ akkori megyei elnöksége alapította, közöttük én is, és mindenkori vezetősége az a megyei RMDSZ vezérkarának tagjaiból áll össze, elnöke a megyei elnök.

2. Csodálom, hogy a közművelődési értékek és megszülető kulturális termékek értékelésekor beéri azzal, ha azok a színvonal felé csupán és csak törekednek, de nem feltétlenül sajátjuk.
Megdöbbent, hogy Ön szerint a Sz9vétnek csak részben törekszik színvonalas lenni.
Bár, meglehet éppen ezért maradt ki szövege egyik fölsorolásából - " Úgy érzem, hogy egyedül a publicisztika terén alkottak/alkotnak maradandóbbat a helyi értelmiségiek (pl. Írházi János, Kilin Sándor, Puskel Péter). - éppen a Szövétnek jelenlegi főszerkesztője, Ujj János tanárúr.

Ön hasonlítgathatja a Szövétneket akár a Tiszatájjal, Kortárssal és más kiadványokkal is, de akkor össze nem hasonlítható portékákat mér össze, ami szerintem alapvető tévedés. Minden kulturális terméket, ilyen a Szövétnek is, csak az általa fölvállalt feladat,és kitűzött cél szerint érdemes, és szabad mérlegre tenni.

Lehoczky Attila szerint mi az ARADI MAGYAR ÉRTELMISÉG?
Ki, hol és mikor fogalmazta meg annak stratégiai feladatát?
Attila mivel próbál(t) hozzájárulni a Szövétnek fejlesztéséhez, az állított provincializmusából való kiemeléséhez?

Akkor is nagyon-nagyon kedves Attila, amikor lebecsüli a Szövétnek olvasóinak értelmezési képességét.

Ezek után akár azt is gondolhatja, hogy egy szél rosszindulatúan belefútt a szélmalmába, de engem csak a tények tisztelete szokott vezérelni.
Hozzászólt: Ilona János / Kedd, 2009. december 01., 16.15 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

...És elnézést a gondolati ugrásokért, láncszem-hiányokért is az alábbi hozzászólásban. Nincs türelmem tovább részletezni, vár a dolgozatjavítás...
Hozzászólt: Ilona János / Kedd, 2009. december 01., 16.11 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

A kultúrmisszió fogalma korszaktól, helytől, társadalomtól, egyéntől függő, lényegében mindenkinek mást és mást jelent.
A kultúrális innováció szintén nehezen megragadható fogalom.

Úgy érzem (szubjektív meglátás ez is, mint a fenti tanulmány legtöbb megállapítása, erre utalnak a megfogalmazások is), hogy az aradi olvasó törzsközönség életkora, demográfiai helyzete, társadalmi háttere, anyagi helyzete, ízlése és sok más egyéb miatt nem feltétlenül és nem elsősorban az irodalmi kísérletezésre fogékony, hanem sokkal inkább a meglévő, akár gyermekkortól megismert, generációk óta elfogadott, elsajátított kulturális mintákra, értékekre.
Ezért (is) van az, hogy valószínűleg egy kezünkön meg lehet számolni azokat, akik a Tulipánban Helikont, Székelyföldet vagy Korunkat keresnek. (Ha mégsem, annál jobb!)
Szükségszerűen más a helyzet Kolozsvárott, amely tradicionális magyar egyetemi központ, fiatal értelmiségiek, értelmiségi-jelöltek hada lakja, akik fogékonyak az újra, a tartalmas (sőt, akár tartalmatlan) kísérletezésre, a formákkal, stílusokkal, modellekkel való játszadozásra.
Másrészt nagyon kíváncsi volnék, hogy a Helikon, például, amelynek éppen az említett Karácsonyi Zsolt a főszerkesztő-helyettese, mekkora példányszámban jelenik meg kéthetente, hány előfizetője van belföldön, illetve hány külföldön. Mert ha a meglehetősen visszafogott, mondhatnám szerény tipográfiát tekintem (a 2009. nov. 10-i lapszámot tartom kezemben), az 5 darab egymásba helyezett, de nem is összekapcsolt lapot (vagyis 20 oldalt), amelyből csak a címlap kétszínnyomásos, a többi fekete-fehér, akkor kérdéses számomra, hogy a nem kevés feltüntetett támogató ellenére (Romániai Írók Szövetsége, Szülőföld Alap, NKA, Communitas, Kolozsvár Város Tanácsa) prosperál-e a lap, vagy csak a túlélésre törekszik, mint minden „normális” kiadvány a gazdasági válság idején.

Szóval nem biztos, hogy fájdalmas az a Szövétneknek, ha kultúrközpont-beli kiadványokkal hasonlítják össze, és nem biztos, hogy (főleg a recesszió idején) előbbre való az, ami a kevés számú központban zajlik, mint ami a provinciákon.

(Elnézést kérek a terjengősségért.)
Hozzászólt: Lehoczky Attila / Kedd, 2009. december 01., 14.49 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Megjegyzés és kvázi-javítás két hozzászólással kapcsolatban:
1. Egyesület / Szombat, 2009. november 28., 12.12

A Szabadság-szobor Egyesület elméletileg az RMDSZ-től külön álló szervezet, gyakorlatilag beintegrálódik az általam RMDSZ Arad megyei szervezet alcímben írottakba. Az én mulasztásom az, hogy az Egyesület elnevezése nem jelent, ezért elnézést kérek.

2. Ilona János / Hétfõ, 2009. november 30., 20.56

Jól ismerem a Szövétnek számainak döntő többségét, az egyetemen, valamint a magiszteri dolgozatomban kiemelten foglalkoztam vele. Tudom, hogy kik publikáltak benne. A félreértés abból adódik, hogy mást értünk kultúrmisszió alatt. Számomra (és ezzel nem vagyok egyedül) ez a értékek és kultúrinnovációk párhuzamos jelenlétét jelenti a színvonal felé való törekedéssel kiegészülve. Ebből a háromból a Szövétnek teljesíti az elsőt és részben a harmadikat.
Mindezzel nem a Szövétneket kívánom lebecsülni, sőt: véleményem szerint kivételesen színvonalas szemle (szemle !), de ez a színvonal a provincia és nem a kultúrközpontok színvonala (ne hasonlítgassuk a Helikonnal, Székelyfölddel vagy éppen a Korunkkal).
Az említett kultúrközpontok teljesen másként viszonyulnak a Szövétnekhez, mint Te és én, ezen viszonyulásukat pedig meg kell értenünk.
A Szövétnek fenntartása stratégiai feladata az aradi magyar értelmiségnek és az elvándoroltaknak is, szerintem lehet és kell fejleszteni, hogy még jobb lehessen. Mindezt azzal a kiegészítéssel, hogy színvonalasabb írásainak értelmezése így is gondot okozhat néhány olvasónak.
Mindezen megjegyzések nem rosszindulatúak, gondolom a Tiéd sem volt az.

PS. Kiss Pityunak: szélmalmok mindig lesznek.
Hozzászólt: Kiss Pityu / Kedd, 2009. december 01., 13.35 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Lehet Önnek szellemi színvonala,de emberi az nincs.
Hozzászólt: Kiss Pityu / Kedd, 2009. december 01., 12.51 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Az Ön bizonyitványa pedig az ellenségeskedés Attilával szemben.Az érvei pedik csak kirakatok,azért hogy bántsa L.A.-t.
Hozzászólt: Nagy István / Kedd, 2009. december 01., 11.22 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Soha sem érdekeltek a címek.
Jó dolgokat tenni cím nélkül, és vitathatót címek birtokában is lehet.
Nem a címe zavar vagy, hogy doktor szeretne lenni, de szerintem a tudományok doktora cím, és az arra való törekvés kötelez, és csak kevesek által elérhető szellemi színvonal felettiséget feltételez, és jelent.
Sajnos egyesek nem az érveimmel szoktak ezen a felületen vitatkozni, hanem odamondogatni szeretnének csupán, miközben azzal sem számolnak, hogy önmagukról állítanak ki bizonyítványt.
Lám szegény Kiss Pityu a 10.53-as hozzá(m)szólásában - helyettem - a saját barátját nevezte gonosznak.
Hozzászólt: Kiss Pityu / Kedd, 2009. december 01., 10.53 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Ugye kedves N.I. nem csak nekem szúr szemet az Ön okoskodó gonosz Attilával szemben,aki különben a barátom.
Hozzászólt: ...tlen / Kedd, 2009. december 01., 10.25 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Kedves N.I.!
Ön számára emészthetetlen vagy elérhetetlen a doktoranduszi cím ? Miért zavarja ?
Elképzelhetetlennek tartom, hogy a Ny.J.-ben megjelenő írások közül csak L.A. cikkeiben talál érthetetlen, értelmezhetetlen, vagy legalábbis kifogásolható gondolatokat,hiányosságokat..
Különben az is igaz, hogy a netolvasónak lehetetlen nem felfigyelni az Ön érvelő, dokumentált hozzászólásaira.
...hozzájuk lehet szólni, közvetlen módon.
Hozzászólt: Kiss Pityu / Kedd, 2009. december 01., 10.13 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Itt, Ön kedves Nagy István a nagyképü és rosszindulatú.Várom a javitásokat.
Hozzászólt: Nagy István / Kedd, 2009. december 01., 06.54 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Hát persze,hogy ugyanarról a Szövétnekről van szó, csak a nézőpont más, kedves János.
Aminek része a doktoranduszi, amúgy -szerintem - megengedhetetlen felületesség és nagyképűség.
Hozzászólt: Ilona János / Hétfõ, 2009. november 30., 20.56 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Két észrevétel a fenti írás 18. bekezdésének egy mondatához. Idézem: „A Szövétnek esetében (amely főleg az Aradról elvándorolt magyaroknak szól) érthető, ha nem vállal különösebb kultúrmissziós szerepet...”

1. A Szövétnek valóban komoly láncszemet jelent az Aradról elvándorolt magyarok felé, de NEM csak és NEM főleg nekik szól. Ezt mind az aradi szerkesztők, mind a külföldi olvasók megerősíthetik.

2. Dr. Blazovich László, dr. Zakar Péter, Sarusi Mihály, dr. Párdutz Árpád, dr. prof. Rácz Gábor, dr. Wieser Györgyi, Audersetz Ibolya, Perneki István a külföldiek közül; Ujj János, Puskel Péter, Csanádi János, Berecz Gábor, Stoi Demeter, Ruja Ildikó, Jámbor Gyula, Réhon József, Olasz Angéla, Jankó András, Pávai Gyula, Kövér Gábor, Lészay Béla, Brauch Magda, Pálfi Sándor, Olasz Angéla, Siska-Szabó Zoltán, Vajda Noémi, Baracsi Zsuzsa, Piroska Katalin, Ódry Mária, Doba István, Móré-Sághi Annamária és mások az aradiak, illetve Arad megyeiek közül; Kaffka Margit, Pakocs Károly, Radnóti Miklós, Tompa László, Kányádi Sándor, Berde Mária, Dsida Jenő, Dutka Ákos és mások a lapban megjelentetett írások alanyaként, illetve versek szerőjeként (a sorrend nem lényeges) – szóval elnézést, de ugyanarról a lapról beszélünk? Vagy a felsorolt nevek, szerzők (akik a Szövétnek kulturális szemle legutóbbi egy évében szerepeltek) egyike sem biztosíték a kultúrmissziós szerepre? Még egyszer kérdem: ugyanarról a lapról beszélünk?...
Hozzászólt: Gyula / Hétfõ, 2009. november 30., 10.50 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

A senki Kiss Pityunak még igaza is lehet.
Hozzászólt: hogy mik vannak ...! / Vasárnap, 2009. november 29., 19.51 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Te lyó Isten !
Hozzászólt: Kiss Pityu / Vasárnap, 2009. november 29., 19.21 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Mit számitanak ezek a hibajavitások a gonoszsággal szemben? Ön meg egy Nagy Gonosz.
Hozzászólt: Nagy István / Vasárnap, 2009. november 29., 18.32 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Attila
Olyankor
Hozzászólt: Nagy István / Vasárnap, 2009. november 29., 18.31 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Magyarban nincs helyseíráss.
Nem kizárolag.
Pont és vessző után szóköz.
Nem ellenvéleményy.
A., mint Attila után pont.
Nem írásnal.
Vessző előtt hiba a szóköz.
Lehoczky Attile NEM hibás. Igaz, olykor téved. Olyenkor szoktam hozzászólni írásaihoz.
Számomra ez a Kiss Pityu megmarad fogalmazni és írni sem tudó nevenincs senkinek.
Ég vele.
Hozzászólt: Kiss Pityu / Vasárnap, 2009. november 29., 16.33 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Ne térjünk el a tárgytól, sem a felsorolt linkekkel, sem a helyseírásssal.Ön kizárolag L.Attilával gonoszkodik.Persze csak ellenvéleményy nyilvánít,amivel nem lenne semmi baj,de minden L.A írásnal Ön megjelenik mint egy árnyék,ha még nem a monitoron is,de Ön L.A. árnyéka lett.Ne essen pánikba nem voltam és nem is akarok polgármester lenni,nem politizálok,de aki csak a rosszat keresi mint Ön L. A.-val ,azzal vitába szálok a végtelenségig.Lehet L.A. hibás,de gondolom Ön sem hibátlan.
Hozzászólt: Nagy István / Vasárnap, 2009. november 29., 15.10 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Tudja kedves 10.56, én a gonoszkodást ilyesmivel művelem:
http://nagyistvan.pecska.ro/?p=303

További részletek itt:
http://www.pecska.ro/index.php/menupecskakozelet/15-klebelsbergnap2009

Ha kedve van olvasni, akkor próbálkozzon ezzel:
http://nagyistvan.pecska.ro/letoltesek/vilagunk_alakulasai_nyelvhagyomanyainkban.pdf

Egyébiránt szerintem Kiss Pityu nem azonos Nagyiratos volt polgármesterével. Ha tévedtem, kérem javítson ki.
Hozzászólt: ? / Vasárnap, 2009. november 29., 15.02 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Posta Ervin, Incze Tamara, Kézdi Imola, Éder Enikő, Simon Mátyás, Kelemen Kinga, Tapasztó Ernő stb...Kovács Ági. Ne feledkezzünk meg ilyen hamar róla.
Hozzászólt: egy bongeszo / Vasárnap, 2009. november 29., 13.58 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Bongeszes kozben,talaltam egy erdekes mondatot.Parttitkar voltal(tagadas nics)Vajon mijen vallasi szektanak volt a parttitkara?ha a politikahoz nem volt koze,de ugy tudom hogy nagyo-is,politizalt
Hozzászólt: És persze... / Vasárnap, 2009. november 29., 13.57 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

...névtelenül vagy álnév leple mögött harcolsz hősiesen a gonosz bácsik ellen, ugye, kedves Kiss Pityu?...
Avagy tényleg Kiss Pityu a hősies Kiss Pityu?
Hozzászólt: Kiss Pityu / Vasárnap, 2009. november 29., 10.56 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Soha nem volt közöm,kezem,szvavam a politikához.De a gonoszokat és rossz bácsikat soha nem szerettem és szembe száltam velük.Legyenek magyarok vagy más nemzetiségüek a rossz bácsik minden nemzetben léteznek.Itt most N.I. a rossz bácsi,persze a vélemény nyilvánitás leple alatt rosszalkodik.
Hozzászólt: Kiss Pityunak / Vasárnap, 2009. november 29., 09.52 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Nem kellett volna a diktaturaban,parttitkar legyel,tanulhattal volna M.hejes irast,vagy legalabb,az uto komunista rendszerbol kiszaltalvolna.
Hozzászólt: Kiss pityu a 23.34 nek / Vasárnap, 2009. november 29., 00.32 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Látom érted amit mondok magyarul is.Akkor nem mindegy neked?
De ne térjünk el a tárgytól.
Hozzászólt: Kiss Pityu-nak / Szombat, 2009. november 28., 23.34 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Ha mar magyarul helyesen nem megy , probald meg valami idegen nyelven amit tanultal !
Hozzászólt: Kiss Pityu a Nagy Istvánnak / Szombat, 2009. november 28., 17.10 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

mivel nem volt lehetőségem magyarul tanúlni mint Ön kedves NI,nem is tudhatok ebből a szempontból felekrülni az Ön szintjére.De valahogy ne térjünk el a lényegtől.Ha monitoja fehér de a lelke az fekete.Gondolom megértette amit akartam mondani,még ha nem is teljesen helyesn írtam le.De akkor is jobb nekem egy senki kiss pityunak, aki még írni sem tud,mint egy gonoszkodó Nagy Istvánnak.
Hozzászólt: Nagy István / Szombat, 2009. november 28., 16.13 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

A korábbi írások is csupán szóvirágfűzések voltak.

11.32-nek
Akkor szoktam hozzászólni a netjelenen megjelent írásokhoz, ha értelmét látom. Ez történt mot is.

NEM ellenségeskedtem!
Leírtam a véleményem.

Egyébiránt:
- NEM szégyelhetné, HANEM szégyellhetné;
- NEM épitőjellegübbet, HANEM épitő jellegűt;
- NEM lefujja, HANEM lefújja;
- NEM anyit, HANEM annyit;
- NEM olvassókat, HANEM olvasókat;
- NEM gyülölködés, HANEM gyűlölködés;
- NEM inkáb, HANEM inkább;
NEM kötekszem, de véleményem az van. És azt meg is írtam. Vitatkozzon azzal.
A negatív árnyék a fehér monitoron NEM látszik, mert fehér. :)
Lehoczky előzetesen NEM keresett meg, csak elénk tette ezt a szöveget, TEHÁT csak itt reagálhattam.
És még valami. Pont, vessző, kérdőjel és hasonlók után szóköz következik, kedves nevenincs, tehát senki.
Hozzászólt: NInek / Szombat, 2009. november 28., 14.23 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Esettanulmány = egy nagyobb rész egésze, lásd a korábbi írásokat.
Hozzászólt: Ahogyan... / Szombat, 2009. november 28., 13.20 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

...Kiss Pityu anyanyelvtiprása is szemet, szívet szúró!!!
Hozzászólt: Egyesület / Szombat, 2009. november 28., 12.12 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

A felsorolásból kimaradt a Szabadságszobor Egyesület, azért is furcsa, mert az itt felsorolt egyesületek nem szerveztek annyit mint a SzSzE amelyik csak 6 éve működik,és számtalan esemény szponzora is.Nem kritika csak kiegészítés.
Hozzászólt: Kiss Pityu a Nagy Istvánnak / Szombat, 2009. november 28., 11.32 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Mondja kedves Nagy István,Ön minden Lehoczky írásnál belép a képbe? Már szégyelhetné magát az elensegéskedéseivel.Nem csinál mást csak Lehoczkyval kötekedik.Írjon Ön is valami épitőjellegübbet.Minden olvasó már tudja hogy Ön Lehoczky negatív árnyéka,ahogy L.A íráshoz jutt Ön lefujja mint egy focibíró,ne mérgezze már anyit saját magát,meg az olvassókat gyülölkédésével,inkáb keresse meg személyesen L.A.-t,és neki mondja meg hogy mi nem tetszik.Persze kedves Nagy I. erre fogja mondani hogy Ön csak objetktíven,szakmai szempontból kritizálja L.A.-t, hiszen valami leple alá kell bújni,nem?Megértem hogy egyszer,kétszer nagyot tévedett Attila,de mindíg téved? Ez már szemet,vagy szívet szúró ahogyan Ön kötekedik.
Hozzászólt: Nagy István / Szombat, 2009. november 28., 07.31 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

No de hol a tanulmány?
Egy Lehoczky-szóvirágokból összerakott leltárt olvashattunk.
Az utolsó bekezdés ennek a gyöngyszeme.
Ami engem illet leginkább azt várom, hogy a szerző végre előrukkoljon általa jegyzett szellemi termékekkel, szervezett rendezvényekkel, amelyek bizonyára kielégítenék - a rögeszmésen hajtogatott, a provinciából kitőrő - önnön igényeit, és azt tanítványai is fogyasztanák.
Hozzászólt: Ha már... / Péntek, 2009. november 27., 22.57 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

...daniból nem buggyan fel semmi érdemleges!
Hozzászólt: dani / Péntek, 2009. november 27., 22.43 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Érdeklődve várjuk a krox-ból felbuggyanó hozzászólást.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu