Nemzedékváltás?

 

Szombaton tartották az RMDSZ Arad városi szervezetének városi tanácsos és polgármester-állító küldöttgyűlését. Ha a polgármesterjelölt kinevezésénél és bizalmi szavazásánál nem volt semmi probléma, a tanácsosok kijelölése körül precedens nélküli események történtek.

Régóta hangsúlyozom a fiatalítás szükségességét a magyar érdekvédelmi szervezeten belül, amelytől szemléletváltást és friss vért vártam, de a szombati gyűlés minden képzeletemet felülmúlta és már-már veszélyessé is teszi a rendszer optimális működését. Az eddigi három tanácsos közül (Nagy Gizella, Cziszter Kálmán és Túsz Ferenc) egyik sem került a befutó helyekre, a lista élén a Tóth Csaba, Pénzes Gyula, Faragó Péter trió fog szerepelni, plusz Bognár Levente, aki polgármester-jelölt tisztségében a városi tanácsosi listán is első helyen állt. A megjelent küldöttek döntő többsége (közel 75 %-a) szavazott rájuk.

A fiatalok térnyerése bizonyos szempontból várható volt, lista élére való kerülésük egy remekül szervezett munka végeredménye. A delegáltak több mint felét eleve maguk mellett tudhatták, az igazán meglepő azonban az volt, hogy a maradék plénum többsége is mellettük döntött. Mindez éles kritika az eddigi tanácsosok felé, akik közül személy szerint Cziszter Kálmánt sajnálom a legjobban, akinek tevékenysége jelentős volt a városi magyarság irányába, a vizes lepedő azonban őt is leborította, ezáltal nagyrészt ok nélkül lett a legnagyobb vesztes. A másik két tanácsos lényegesen szürkébb volt nála, bukásuk akár logikusnak is beállítható. A legszomorúbb pedig az a hangnem volt, amivel a gyűlés elején Túsz Ferenc illette a fiatalságot, ezáltal szavazatokat veszítve azok körében is, akik hajlottak volna a ő személyére voksolni.

A jelöltállítást követően több probléma is felmerül. Egyrészt az, hogy a lista élére kerültek kevésbé ismertek, mint a jelenlegi (esetenként több mandátummal rendelkező) tanácsosok. Ezért a választópolgárok minél jobb meggyőzése lesz a feladatuk, mert ha az nem sikerül, akkor az egész munkájuk kárba veszhet. A kampányban kifejtett tevékenységük ezért kiemelkedően fontos lesz. Szinte biztos vagyok benne, hogy a leköszönő, komoly kapcsolatokkal rendelkezők nem fogják őket támogatni, és kérdésesnek látom azt is, hogy a megyei és városi vezetés mennyire áll majd ki mellettük. Részben ár ellen dolgozva kell majd sikerre vigyék ügyüket, mert a korteshadjáratnál a népszerűség elérése a cél, a választók kevésbé nézik a végzettséget, vagy a programot. Az RMDSZ fiatal szavazatokat nyer, de az idősebb szavazók egy részét elvesztheti, mivel sokan nem fognak egyetérteni a drasztikus váltással.

Kérdéses az is, hogy hogyan fogják pótolni régi motorosok tapasztalatait, ezért jómagam is veszélyesnek tartom ezt a váltást, inkább egy fokozatost képzeltem el, de ennek korábban ellenállt az RMDSZ helyi vezetése. Ahol pedig nincs meg a tudatos kádercsere-program, ott a hatalomváltás általában ilyen formában következik be. Nekünk aradi magyaroknak pedig ki kell állnunk mellettük, hiszen csak ők képviselhetnek minket.

Végezetül még egy megjegyzés: véleményem szerint Tóth Csabáék bírták a legfelsőbb vezetés hallgatólagos belegyezését ebben a váltásban, mivel anélkül ez nem valósult volna meg ilyen nagy arányban. Szomszédunkban, Pécskán ez nem így volt, ott az idősebbek ellenálltak az ilyen arányoknak és úgy néz ki, hogy egy lassabb fiatalítás vette kezdetét.

Lehoczky Attila