Szorványkultúra – Mélyen a provinciában

 

A romániai magyar kultúrközpontok, legyenek azok egyetem vagy egyéb kultúrintézmény körül kiépültek, mozdonyszerepet játszanak az értelmiségi életben, a művészeti innovációban és a leendő vezető réteg kitermelésében. 

A csekély kivételeket leszámítva csak innen vagy csak az ezekben működő intézményeken keresztül lehet bejutni az elitbe, szerepük és koordinációjuk megkerülhetetlen. Mindez nem jelenti azt, hogy magukba fordulóak, vagy a provinciából érkezők számára kirekesztők lennének. Ellenkezőleg: keresik az érkezettek javát, szelektálnak és igyekeznek maradásra bírni a kiválasztottakat.

A provincia leendő értelmiségije általános tudását és kibontakozási irányait az általános iskola felső tagozatán vagy (és ez inkább meghatározó) a középiskolában sajátítja el. Ezek az intézmények meghatározóak lehetnek életében, az ott dolgozó pedagógusok adhatnak jó vagy kevésbé jó tanácsokat leendő pályájához (különösen fontos, hogy igényeinek megfelelő profilú osztályt végezzen, mivel egy számára idegen vagy idegenebb tananyag visszafogó erővel bírhat). Ezek elvégzése után mindenféleképpen egy romániai magyar kultúrközpont felé kell irányulnia, mivel a provincia minden jó szándéka ellenére sem képes biztosítani a felemelkedés lehetőségét, nem kínál elegendő alternatívát, ugyanis az ezeket garantáló kulturális intézményekkel általában nem, vagy csak csekély mértékben rendelkezik. Amennyiben az egyén nem kerül fejlődését biztosító vagy elősegítő közegbe, tehetsége hamar elveszhet, legfeljebb egy helyi írócska, költőcske, újságíró válhat belőle, aki sok esetben hobbiból és amatőr szinten űzi azt, amire profi módon is képes lenne. Úgy érzem, hogy a tehetségeket minden lehetséges módon segíteni kell a fejlődésben, a továbbtanulásban, az új megismerésében és lehetőség szerint tanulmányaik befejeztével bátorítani kell a provinciába való visszatérésüket. Ez utóbbi különösen nehéz feladat.

A provincia lehetőségei behatároltak. Nincs vagy csekély az igény a színvonalasabb kultúr-termékre, a lakosság egy része nem érti, vagy nem fogadja be az újat, és nehezen integrálja az újonnan érkezetteket, a visszatérőket, a „más” nyelven beszélőket. Ennek megvan a maga pszichológiai logikája, de a legnagyobb szerepet itt is az intézmények és az igény hiánya jelenti.

A provincia magyar kultúréletében általában a helyi vagy regionális magyar kultur-folyóiratok, szemlék és a kulturális missziót (is) betöltő szervezetek játsszák a legnagyobb szerepet. A lapok többsége eléggé vidékies hangot üt meg, vidékies témákat és formákat vonultat fel, színvonalban sok esetben közvetlenül az amatőr szint felett mozog (jobb a helyzet ott, ahol rendszeres profi színházi előadások vannak, mivel azok több művészeti ágnak nyújthatnak bemutatkozási lehetőséget). A helyi kulturális szervezetek legértékesebb tevékenységének a véndégelőadó-programjaikat tartom, melyeknek keretében ismert szakembereket, írókat vagy más művészeket hívnak meg előadni. Minden településnek megvannak a maga kijelölt vagy önjelölt művészei, tollforgatói is, akik helyi szinten képesek ugyan újat felmutatni, de a kultúrközpontok igényeivel általában nem tudják a lépést tartani. Sok esetben nincsenek kapcsolatban ezekkel, ez pedig a provincializmus további mélyülését jelentheti.

Ebből az állapotból nehéz a kitörés, sok esetben szinte lehetetlen. A kultúrközpontokból hazatért, vagy az ott nevelkedettek összefogása hozhat eredményt, alakíthat színvonalas lapot, színházat, vagy rendezhet kortárs, haladó tárlatokat. Őket viszont sok esetben nem érti, vagy nem fogadja be a közönség, ezért sok türelemre és kitartásra van szükségük ahhoz, hogy érdemi eredményt érjenek el. Véleményem szerint nem szabad, és nem kell a színvonalból engedni, nem szabad és nem kell gyengébbet hozni. Meg kell tartani az értékest, be kell hozni az újításokat, és lehetőséget kell biztosítani a feltörekvő fiataloknak. A közönséget csak ilyen formában lehet nevelni.  

A provincia fejleszthető, akarat és idő kérdése csupán. Érdekelté kell tennünk a fiatal, leendő értelmiséget abban, hogy hazatérjen, itt telepedjen meg, jelenlétével, munkájával lehetőséget biztosítson a fejlődésre. A cél a centrum(ok) és a periféria közötti különbség csökkentése, bár tudatában kell lenni annak, hogy azok színvonalát nem érhetjük el.

(Folytatása következik)