Vasárnap, 2018. december 16., 05.29

Melyik centenárium?

 
 
2018. december 05., 16.45
Szerda

Minden malícia nélkül Jókai Eppur si mouve (És mégis mozog a Föld – szerk. megj.) regényének egyik feszültséggel teli jelenete jut eszembe: amikor is az enyedi diákok titkos társasága felől (Koszorú) faggatóznak a hatalom képviselői, a diákok képviselője visszakérdez, hogy ugyan bizony milyen koszorúra gondolnak: hagymakoszorúra, netán temetési koszorúra stb. ...?

A gyulafehérvári 1918. december elsejei román nagygyűlés centenáriumán a mai közrendű magyar eszét nem feltétlen járja meg, mi minden jeles dolog történt száz éve. Igen, 1918-ban lett vége az első világháborúnak a compiègne-i fegyverszüneti egyezménnyel (1918. november 11.). Azt nem nagyon emlegették (ünnepelték, még mifelénk se!), hogy 1918. november harmadikán írta alá az Osztrák–Magyar Monarchia a tűzszüneti egyezményt az antanttal. Persze, hogy nem emlegetik sokan, mert 1918. november 13-án a Károlyi-kormány újabb fegyverszüneti egyezményt kezdeményez, és ír alá „dalolva” a kormány nevében Linder Béla, ekkor már nem honvédelmi, hanem csak tárca nélküli miniszter, mert neki a Franchet d’Espèrey tábornokkal aláírt tűzszüneti egyezmény sokkal súlyosabb feltételei inkább „megfeleltek” (!!?), 1918 őszén kerül sor a dualista monarchia összeomlására. (Ó, boldog békeidők! hol vannak már?) Kinek is volt ez jó? 1918. november elsején „a király a Károlyi-kormányt saját kérésére fölmentette a neki tett eskü alól, este a kormány tagjai felesküsznek ‹Magyarországra és a magyar népre› a Nemzeti Tanács elnökévé megválasztott Hock János előtt.” (A többrendbeli jogi ex lex eseménysorozat kiötlői még arról is megfeledkeztek, hogy a király ugyanerre tett esküt, mint elődei évszázadokon keresztül. Akkor meg minek?    De ugyancsak száz éve kerül sor az ezeréves Magyar Királyság fővárosában a köztársaság kikiáltására. Miért? Mert egyesek ezt így tartották helyesnek...?!)

November 12–14-én kerül sor Aradon a Károlyi-kormány és a Román Nemzeti Tanács közötti tárgyalássorozatra, melynek végén Maniu kijelentette, hogy az erdélyi  románság követelése „a teljes elszakadás”. Amire a Károlyi-kormány és nemzetiségügyi minisztere, Jászi Oszkár a Gyulafehérvárra menendő román küldötteknek biztosítja a szükséges külön vonatszerelvényeket. Ezt megelőzően kérték az erdélyi románság képviselői, hogy a magyar kormány adja át nekik a hatalmat 26 vármegyében, pedig ezekben a nem román etnikumú népesség volt többségben. 1918. december 22-én a mintegy 50 000 erdélyi magyar és székely, akinek sikerült Kolozsvárra eljutnia, mert őket viszont, ahogy lehetett, akadályozták polgártársaik, valamint a Magyar Szociáldemokrata Párt román tagozatának képviselői tiltakoztak a gyulafehérvári önkényes nyilatkozat ellen, ugyanis őket nem kérdezték meg, hogy mi a véleményük a Gyulafehérváron elfogadott állásfoglalásról, pedig a demográfiai helyzet... És ugyancsak 1918-nak erre az időszakára datálódik egy több mint megkérdőjelezhető ideológia, egyben hatalmi struktúra (erőszak rendszer) mind erőteljesebb jelentkezése. Végül, hadd említsük meg, hogy ugyanaznap, amikor Gyulafehérváron meghozzák a hírhedt döntést – csak régi naptári számítás szerint november 18-án – vonult be a moldáviai menekülésből visszatért Ferdinánd király Bukarestbe!                                                                                                           Vekov Károly történész


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu
'