Az RMDSZ miért nem védi az erdőket a Székelyföldön?

 

Hétfőn reggel, a Pro Tv híreiben, egy megdöbbentő riportsorozatot láttam a székelyföldi erdőirtásról. A helyszín Gyergyóbélbor volt, Hargita megyében. Csekély száz fűrésztelep van Bélborban. Még az ortodox pap is rendelkezik eggyel.

A Pro Tv riporterei profi módon mutatták be, hogy a maffiózus erdőirtás a hatóságok szemet hunyásával történik, minisztériumi szintig.

Már rég pusztulnak a Székelyföld erdei. Vágják, hordják, büntetlenül. De a természet büntet a kiirtott hektár erdőkért. A lezúduló áradások emberéletekbe kerülnek. Sajnos a természet büntető keze, nem a fatolvajokat éri, hanem szegény ártatlan embereket, legtöbbször gyerekek esnek áldozatul az áradásnak. Vajon, mindazok, akiknek közvetlenül, vagy közvetve közük van az erdőirtásokhoz, nem felelősek az árvizek áldozatainak életéért? Nem nevezhetőek gyilkosoknak?

Az az érzésem, hogy a területi autonómiát csak elméleti szinten kezeli, mindkét magyar politikai párt.  Az autonómia, csak valami kívánt eljövendő, ami jó volna, ha volna.  A székely, csak várja az autonómiát, hogy az majd mindent megold. Szerintem, az autonómiaharchoz, már most is hozzá kellene tartoznia, hogy megvédjük a Székelyföld természeti kincseit. A jó gazda védi vagyonát. Egy ország gazdagságát, nem intézményei adják, hanem természeti kincsei, főleg a regenerálható természeti kincsek. ez érvényes a Székelyföldre is.

Két RMDSZ képviselő, Antal Árpád, Tamás Sándor, felvilágosító előadásokat tartanak, román honatya kollegáknak, a nyugati autonómiaformákról – jó érzékkel, kampányévben teszik. Közben ameddig felvilágosítanak, addig pusztul a Székelyföld nemzeti vagyona, az autonómia egyik alapja. Különös, hogy a kormánypárti RMDSZ, nem tesz semmit a Székelyföld kirablása ellene semmit. De a nagy pártos kócolódásban, egy magyar politikustól sem hallottam, hogy fájna neki a Székelyföld módszeres pusztítása.

Szerintem, a mindennapokban nem történik semmi a területi autonómiáért, ha történne, akkor a székely nem hagyná, hogy az orra előtt, saját szeme láttára rabolják ki a székelyföldet.

Nem olyan rég, egyik székelyföldi rádió adásában, egy Hargita megyei, megyei elvtárs megmagyarázta, hogy nincs gond a megyében, mert a pusztítás elenyésző, tehát nyugodtak lehetünk.

És azt sem mondhatjuk, hogy ezt kifejezetten románok teszik a Székelyfölddel. Pár évvel ezelőtt volt egy nagy erdőirtási botrány a Székelyföldön, Gyergyóremetén. Ott maguk a székelyek gazdálkodtak, a székelyföld nemzeti vagyonával, a Székelység, a maguk kárára. Az autonómia az is, hogy tudunk gazdálkodni erőforrásainkkal, és ez nem az eljövendő területi autonómia problémája, nem az kell, hogy megoldja, hanem a jelen gondja, amely csak az autonómia része. Nehogy, mire esetleg lesz területi autonómia, nem lesz a Székelyföldnek erdője.

Nagy Attila, Kökös