Emlékeimből – Tőkés László igaza, vagyis a r. titkosszolgálat általi lehallgatásomról

 

Ezelőtt egynéhány évvel, Tőkés László, a tusnádi szabadegyetemen, azt nyilatkozta, a Háromszék napilapnak, hogy Romániában, módszeresen rombolják a magyar egyházakat.

Majdnem három évig voltam a Kökösi Unitárius Egyházközség lelkésze (jelenleg nem vagyok lelkész), és ezen időszak tapasztalatai alapján elmondhatóm, hogy igen is igaza van Tőkés László református püspöknek. Miután a püspök kihelyezett, nagy lendülettel fogtam a munkának (hogy ezzel gyorsan aláhagytam, az annak köszönhető, hogy semmi szellemi élményt nem nyújtott nekem a paposkodás, inkább csak propagandistának éreztem magam, halott sztereotípiák propagandistájának, és nem is volt soha életcélom, hogy falusiak papja legyek), például, a fiatalok szórakoztatására, mivel nem volt nekik ilyen szórakozási lehetőség Kökösben, diszkókat szerveztem a lelkészi lakáson. Ezt felhasználta a titkosszolgálat, és helyi besúgókat küldött a diszkóba, rendbontani. Valószínű, az egyik helyi intézmény, közvetített a besúgok és a titkosszolgálat között. Itt, Kökösben, annyi a besúgó, hogy mindennap elcsodálkozom ezen.

De egy életre megdöbbentő volt, "Bicegő" Gyula, kökösi elöljáró néhány kijelentése. Gyulához fordultam munkahely ügyben és a következő választ kaptam tőle: "Túl nagy magyar vagy ahhoz, hogy én tudjak neked segíteni munkahely ügyben."

A másik kijelentése még furább volt, csak munkahely ügyben. A másik alkalommal készséges volt segíteni. Nekem az álmom, nem a papság, hanem könyvtár levéltár volt. Naivul levéltárba kívánkoztam, méghozzá államiba. Ezzel fordultam Gyuszihoz, akinek amúgy jó összeköttetései voltak, a kilencvenes évek elején a prefekturán dolgozott, Sepsiszentgyörgyön. Kit ismerek, kérdezte. Mondtam Lacatusut, akinek az apja, még magyarul beszélt. Erre, megint olyat mondott, hogy majdnem falnak mentem tőle: "Hát akkor be kell vezesselek SRI körökbe." "De akkor a SRI-nek kell dolgoznom? Én nem vállalom, ha a SRI-nek kell dolgoznom." - mondtam neki. "Na és mi van, ha a SRI-nek dolgozol! - volt Gyuszinak a viszontválasza. Aki ilyen választ ad, az egyértelmű, hogy nekik dolgozik, és ilyenek vezetnek Kökösben.  Na de nem csak rendbontással próbálkozott, a r. titkoszolgálat, le is voltam hallgatva, nem csak a besúgók tömkelege volt rám állítva. A keblitanácsban (egyháztanács) lévő besúgókat csak sejtem. Kökösben, a kilencvenes évek elején, kézi kapcsolású telefonok voltak. Kökös az uzoni központhoz tartozott. Az egyik fiatal telefonistával, esténként, elég sokat csevegtem, aki elárulta, hogy biza hallgatóznak, persze csak úgy, emberi gyarlóságból. Sajnos csak utólag, az ütött szeget a fejembe, hogy mondta akkor telefonáljak, Kolozsvárra, a barátnőmnek, amikor este ő van, és nem fogok fizetni. Na, ebben nem is lett volna semmi, de ő azt is megmondta, tetetett nagy bizalmassággal, hogy ki az, aki a SRI-nél, a lelkészekért felel, FL, mert ő, azt a valakit, közelről ismeri. Nem tudom, hogy voltam olyan naiv, hogy akkor nem vettem észre az összefüggést, a szereis ismerős és a „nemtaxálás” között. A hölgy, mindenáron a bizalmamba akart férkőzni. Mindenáron el szeretett volna jönni hozzám, egy kis "löketésre", szerencsére ennek nem dőltem, megóvott a barátnőmhöz való hűségem, - ugye milyen hasznos is lehet a hűség. Tehát, itt egyértelmű, hogy a telefonista lehallgatott, a r. titkosszolgálatnak dolgozva. Ha a r. titkosszolgálatnál van a papokért, lelkészekért felelős, akkor az azt jelenti, hogy a magyar egyházak papjai meg vannak figyelve. De, ha meg vannak figyelve, akkor milyen jogi alapon? Vajon itt nincs szó egy komoly jogsértésről. A SRI-t ellenőrző bizottságnak, az RMDSZ is tagja. Vagy az sóhivatal? Vagy csak a jól fizető pozíciók a lényegesek? A következő lehallgatási sztori, még izgalmasabb. Miután kiléptem a papságból, Sepsiszentgyörgyre költöztem a Szemerja negyedbe. A Krónika napilap cikke szerint, melyet az éhségsztrájkommal, a gyógyszerkért, kapcsolatban írt, állítólag kirúgtak. Csak ha annyira igaza volt a lapnak, akkor Csinta Samú főszerkesztő miért nem adta meg a válasz jogát, miért nem közölték írásomat, melyet a magam védelmére írtam. A különös az, hogy a Krónika napilap, engem lejárató cikke, ugyan attól a "Bicegő" Gyula, kökösi elöljárótól volt megrendelve, aki nem látott abban semmi különöset, hogy valaki a SRI-nek dolgozik. A cikket, vajon nem a titkosszolgálat rendelte meg Gyuszin keresztül? Tény az, hogy az engem támadó cikk, bosszú is volt a Kökösről szóló írásaimért.

Na, de térjek vissza a második lehallgatásomra. Ott a Szemerján, egy fabódéba járogattam illogatni. Egy alkalommal megismerkedtem, egy különös fiatalemberrel. Ennek, miután mondtam, hogy lelkész voltam Kökösben, felkiáltott: "Ja, hát te vagy az a Nagy Attila, aki Kökösben volt unitárius lelkész, aki olyan intim dolgokat beszélt a telefonban, a barátnőjével. Hogy voltál olyan hülye, hogy olyan intim dolgokat beszélgess a telefonon?" Hát én majd leestem a székről, pedig nem voltam részeg, hogy ez az alak, akit most ismerek meg, az honnan tudja, hogy én mit beszélgettem a telefonon. Végül elmondta, hogy a régi posta fölötti telefonközpontban dolgozik, - ahol az ajtó nem is akármilyen, csak a kódokat ismerőknek nyílik. Az illető alkalmi ivócimbora, nem hiszem, hogy a saját szórakozására hallgatózott volna, hogy a hallottakkal, munka után, az anyukáját szórakoztassa. Hogy kiknek hallgatózik, bizonyította a magatartásai. Egy olyan hülye provokatív szöveggel állt elő, amilyet életemben, sem az előtt, sem az után, nem hallottam. Akkor ismerkedtünk meg, és ő nekem azt mondta: "Emlékszel-e, amikor a börtönben vertek bennünket a szekusok?" Hát én szerencsére, hajszálon, megúsztam a börtönt, a kommunizmusban. Ezt 89-nek köszönhettem, mert ha lövöldözés még sokat késen, akkor az én 89 december 5-i kihallgatásom, a szekuritáté által, lőszerlopással voltam gyanúsítva, börtönben is végződhetett volna. Azt hiszem, hogy ezek egyértelmű tények, hogy én, a lelkészségem ideje alatt le voltam hallgatva, - ez volt 1992-1995 között, az állítólagos demokráciában. Én a kommunizmusban is meg voltam figyelve, (udvarhelyi lakásomba bejárt a szekus ügynök, magyar történelmi tárgyú könyvem tűnt el) és ki is voltam hallgatva többször, de sokakkal együtt, akik ki voltak hallgatva, vagy ültek is, elmondhatom, hogy akik meg voltak figyelve, ’89 előtt, azok ’89 után is meg vannak figyelve. A hatalom tényleges birtokosai ugyan azok, csak a póráz hosszabbodott meg, annyira, hogy az nem is látható, ez kelti a szabadság illúzióját. Én kétlem azt, hogy a világon létezik demokrácia. Miért? Abból kifolyólag, hogy a kommunista múltért nem lehet elszámoltatni senkit, elmondhatjuk, hogy a hatalom birtokosai, ugyanazok a titkosszolgálatok, terrorszervezetek, akik a kommunizmusban voltak, - a kelet-európai fordulatot ők rendezték le, hogy nehogy kiessenek a hatalomból. A nyugati nagyhatalmak, az Egyesült Államok is, elfogadták Kelet-Európát úgy, hogy a tényleges hatalom, a volt terrorszervezetek kezében maradt. Ilyen államok kerültek az Unióba, ahol a háttérben, volt terrorszervezet az úr. Nyugat, lepaktált a volt terrorszervezettekkel. Ez a második legnagyobb árulás, az első az volt mikor odalöktek az orosznak, Kelet-Európa népeivel szemben. Ahol lepaktálnak a terrorszervezetekkel, ott nincs demokrácia, csak politikai érdekek. Nyugat morálisan nulla. Platón, az Államában, az írta, hogy a demokrácia állandó tökéletesítése, diktatúrához vezet. A terrorszervezetekkel való lepaktálása, Nyugatnak, nagyon úgy tűnik, hogy Platónt igazolja, - a hatalom birtoklása a fontos, és a központosítása. Ezek után kétlem, hogy Európa, az egyre nagyobb demokratizálódás fele tart. És most tegyük fel a kérdést, úgy is, hogy milyen esélye van, az RMDSZ, állítólagos diplomáciai úton való autonómiaharcának, egy olyan Európában, egy olyan EU-ban, ahol a terrorszervezetekkel lepaktáltak. De egyáltalán, milyen esélye van, a kárpát-medencei magyarságnak, egy olyan Unióban, ahol a hatalom a fontos. Milyen esélye van, az erdélyi magyarságnak? Milyen esélye van a székelységnek? Sajnos nem nagy, mert a magyarság felkentjei is, épp úgy hatalomszomjasak, mint a Nyugat, és a titkosszolgálatok emberei, vezetői. Tehát, a hatalmukat átmentett ügynökök, és a magyar politikusok között, a hatalom szomja szempontjából nem volna különbség? Sajnos nincs, és ezért erkölcsi sincs. És eszembe jut, a kuruc szabadságharc. Annak őszinte hívei, a szegénylegények voltak, a szegényparasztok, nemzetiségtől függetlenül, akiknek nem volt mit veszíteniük. A kuruc szabadságharcot, végül a gazdagok árulása tette tönkre, akiknek volt mit veszíteniük. Vajon, most is nem így lesz? Félek!!! Rákóczi, nagy lelke, egy olyan imádságot írt, amelyet, nemzettől függetlenül, vallástól függetlenül, minden katonája tudott imádkozni. Ilyen Rákóczink nincs már, nem is volt az után. Ha Kossuthékban is, a Rákóczi nagy lelke lett volna, lehet nem itt lenne ma a magyarság, a Kárpát-medencében, lehet Kelet-Európát sem uralnák titkosszolgálatok. Nem lenne kiszolgáltatva, a titkosszolgálatok által, Nyugat gyarmatának. ( Itt, utólagos érdekességként említem meg, hogy lehallgatásomat, megemlítette, a Háromszék napilap szerkesztőségében, Torma Sándor főszerkesztő-helyettesnek, aki először úgy tűnt, érdeklődik az eset iránt, de utána feltűnően mellőzte az esetemet, sőt, amikor belépett, Szilveszter Lajos, magányos lázadónak csúfolva mutatott be, ezzel egy más dologra utalva, nem a lehallgatásra, - vagy ő tudja. Ez nekem nagyon zokon esett, mert a lehallgatásomat, valahol, mint üldözést könyveltem el. És egy üldözöttet, egy magyar napilap szerkesztőségében magányos lázadónak csúfolni, egy kicsit meredek, nagyon megalázó döfés. Magyar, székelyföldi  lap szerkesztőségében voltam megalázva, amely, úgy nagy harcosa a jogainknak. Vagy csak egyesek jogainak?)

Nagy Attila, Kökös