Nemzeti pártokról, az MPP-ről kritikusan

 

A 18 év alatt azt látom, hogy Kelet-Európában, a magukat nemzetinek tartó pártok, retorikájukban, csak kihasználják a nemzeti eszmét, a saját felemelkedésükre. A nemzeti eszmét, aljas módon, csak manipulatív célra szolgálják.

Köztudott, hogy a manipuláció, csak szétzilálja a nemzetet, nemzetromboló ereje van. A manipulatív beszéd iskolapéldáját Orbán Viktor mondta, a nem olyan rég történt népszavazás estélyén. Megdöbbentem, hogy egy nemzeti politikus, vagyis egy magát nemzetinek tartó politikus, hogy tud ilyen gyenge hasbeszédet mondani.

De először is vizsgáljuk meg, hogy lehet-e nemzeti egy párt. A tömegek lélektanának ismerői, a múlt században, nagyszerűen kifejtették, hogy a tömeg identitásnélküli. Civilizációnk, a jelenben, az identitásnélküli tömegekre épül. A politikum, tömegalapú, tömegekkel dolgozik. A nemzeti pártok alapját is, az identitásnélküli tömeg képezi. Ahol nincs identitás, ott  nemzet sincs. Tehát a nemzeti politikai párt képtelenség.

Miért identitásnélküli a tömeg? Az élő kultúra alapja, a lélek nagy képei, melyek a tömeg lelkében halottak. A kultúra alapja az egyén  identitása, lelkének élő képei révén.  A nemzeti kultúra alapját  is  az egyén  lelkének egyetemes  képei képezik.  Az egyén és  a nemzet, az egyetemesben gyökereznek. A nemzetbe való nacionalista, politikai bezárkózás az egyetemesből szakít ki , amely lényegében a nemzet éltető alapja. Az egyén lelkén túl, a képek, a kis csoportban, a közösségben életképesek és nem a tömegben. Elmondhatjuk, hogy a nemzeti identitás alapja, az egyén és az organikus kisközösség és nem a tömeg. A katolikus egyházban, a bázisközösségek, épp az eltömegesedés okozta identitásvesztés okán jöttek létre.

A tömeg, nem csak sokaság volta miatt veszíti el kapcsolatát a lelkének képeivel, hanem életformája miatt is. A felgyorsult életmód, ahol nincs csend, hogy a lélek önmagára találjon, újratermelje energiáit, ott nincs emberi identitás és a lélek képei halottak. A lélek képei, mint például, a Nap, a Hold és a csillagok, csak a Csend révén élők.

Na, de lehetséges ott autonómia, közösségi, nemzeti, ahol a tömegek viszik a főszerepet. Az autonómia alatt, sajnos csak, önkormányzatosdit értünk, vagyis értenek sokan. Egy közösség autonóm volta, nem intézmények sokasága, hanem a közösség, szellemi identitásra épülő autonómiája, az intézmény csak arra jön rá. Egy közösség, pedig annál autonómabb szellemileg, minél kevesebb intézményt igényel megmaradásához.
Lehetséges ott autonómiáról beszélni, ahol a lélek képei halottak? Andrei Şaguna, (én Sogun Andrásra magyarítottam) az erdélyi ortodox egyház püspöke a XIX. században azt mondta a magyar egyetemen, Pesten tanuló román diákokkal kapcsolatban: "A tyúktojást mindegy, hogy ki költi ki, a lényeg az, hogy tyúk lesz belőle." A legcsodálatosabb megfogalmazása a  szellemi alapú, önmegőrzésnek, intézmények nélkül, a külső körülmények  ellenére. Ez az igazi autonómia, amely minden intézményes autonómia alapja. Nagyon hosszúra nyúlna az írás, ha megspékelném ezen írást, egy maxweberi, vallásszociológiai magyarázattal, hogy ezen példázat, az ortodoxiának egy nagyon mély szellemi értékében gyökerezik.

A tojásból úgy lesz tyúk, hogy egy belső genetikai mintát, képet követ, így lesz a tyúk önmaga. Egy nemzet is úgy önmaga, ha megőrzi lelkének belső mintáit és az szerint él. Nem az intézmény az igazi megtartó erő, hanem a lélek élő képei, mert ez az igazi alapja az élő kultúrának.

Nem olyan rég, halottam egy interjút, a România Actualităţi Rádióban, Gheorge Sărac, bihari nótaénekessel. Velünk, magyarokkal kapcsolatban, volt egy nagyon meggondolkodtató kijelentése, attól függetlenül, hogy ezt magyarellenes éllel tette. A románság több évszázados erdélyi harcával kapcsolatban, a következőket mondta: "Nekünk, románoknak, Erdélyben, nem voltak kőváraink, amik megtartsanak, (utalás a magyarokra, hogy nekik kőváraik voltak), nekünk a vár a lelkünkben volt, ami megtartott, (a magyarokkal szemben). És itt eszembe jut a katolikus misztikus Nagy szent Teréz könyve, a Belső várkastély. A misztika ismeri a belső várat, ami megtart, - tényleg létezik.

Most meg nézzünk szét Erdélyben, hogy a váraink, amik régen a megtartó intézmények voltak, vagyis tévesen megtartónak vélt intézményeknek tartották megtartottak-e bennünket. Erdély kapuját képező Solymos "vára" környékén hány magyar él. Váraink környékéről kipusztultunk és elfoglalták azok a helyet, akiknek a lelkük volt a vár.

Ha a külső várnak nincs egy belső lelki megfelelője, akkor nem megtartó erő. Azt hiszem, hogy amikor a területi autonómia intézményében bíznak egyesek, annak kizárólagos megtartó erejében, akkor elkövetik a régi hibát, amit elődeink elkövettek Erdélyben, túlzottan bíznak a külső intézmény megtartó erejében, minden belső lelki alap nélkül.
Egy közösség, autonóm volta, kifejezetten szellemi alapú, és nem intézményes és nem gazdasági.

Egyszerűbben kifejtve, nem az intézmény tart meg bennünket, hanem nekünk kell megtartanunk az intézményt. Hasonlattal élve, az ernyő, az esőben csak úgy véd, ha tartjuk, és ha megfelelőképpen tartjuk, például egy csapó esőben. De vannak viharok, amikor az ernyő sem véd meg az elázástól. A viharban, a fát a gyökerei tartják meg, ugyan így a nemzetet is. A gyökerek a lélek képeit szimbolizálják.

Na de térjek vissza a politikai hétköznapokba. Az MPP-t bejegyezték, mint pártot, tehát van egy érdekvédelmi szervezetünk és egy pártunk. Az MPP, eddig csak egy annyit tett,  kikényszerítette, hogy az RMDSZ is beszéljen az autonómiáról. Jelenleg, csak beszélgetnek az autonómiáról a pártok és ez nem egy igazi autonómiatörekvés. Diákos, házifeladat-szerű fogalmazványok születnek az autonómiáról. Ami jelenleg történik az autonómiáért, az a tehetetlenség pótcselekvése, beszédek, nyilatkozatok, fogalmazványok és beadványok formájában. Elmondhatjuk, hogy nem létezik igazi autonómiaharc. De létezik, mindkét pártban, a felkapaszkodás, az autonómia kötelén. (Jelzem, hogy itt már nem a fenti ideális értelemben beszélek az autonómiáról, de fenntartom, hogy a fentiekben leírtak nélkül nincs igazi autonómia.) Az autonómiaharcnak egy több síkon mozgó harcnak kell lennie, ilyen jelenleg nincs. Egyik pártban sincs egy olyan egyéniség mely meg tudná szervezni az autonómiaharcot.

Mire irányul az autonómiaharc? A hatalom megszerzésére, a hatalomnak a székelység kezébe összpontosítására a Székelyföldön. Saul D. Alínsky szerint, minden olyan törekvés, mely a hatalmat akarja megszerezni, először abból indul ki, hogy milyen közvetlen, adottságok vannak a harchoz. Szerinte, a jelen lehetőségeiből, adottságaiból  kell kiindulni, a közvetlenül adott eszközökkel kell élni. Tehát hülyeség, ez szerint, a Székelyföld gazdasági fejlettségére várni, azt hiszem, hogy ezen teória, épp az autonómiatörekvés megtorpedózására van kitalálva. Nem tudom, hogy milyen törekvés, mely várakozással kezdődik.
Mivel Romániában, ha nem is a nyugati értelemben, de van valamelyes demokrácia, mely lehetőséget biztosít, a polgári engedetlenség különböző törvényes formáira, amelyek felhasználhatóak az autonómiaharcra. Nekünk, okosaknak kell lennünk, mint a zsidók, következeteseknek, mint a palesztinok, és békéseknek, mint Gandhi.

Olvastam az MPP kampányújságját, amelyben autonómiafogalmazványt is találtam, mely nyakatekert fanyelven fogalmazza meg az autonómiát. Szerintem egy törekvést, röviden, szentenciaszerűen kell megfogalmazni, hogy hatékony legyen a tömeg szára, és mozgósítsa. (Most már a jelen adottságai szerint beszélek.) Sajnos, a közszékely jelenleg passzív, ami  az autonómiatörekvést  illeti. Ennek bizonyítéka, hogy nem érzékeny jogai megsértésére. Érdemes volna tanulnunk, Stefan Ludwig Roth könyvéből, Harc a nyelvért Erdélyben. Ebben a könyvben csodálatosan érzékelteti a szerző, az egyszerű román paraszt aktív hozzáállását, a román nemzeti ügyhöz Erdélyben. Sokat tanulhatnánk belőle.

A nemzeti jobboldalnak és így az MPP-nek is van egy nagy gyengéje, megrekedt, a két világháború közötti, keresztény nemzet retorikánál. Tehát a jó magyar, jó keresztény is. Tehát akkor én, mint vallásos anarchista ki vagyok ugye taszítva a nemzetből. Sajnos ilyen viszonyulást éreztem is irányomba. A gond az, hogy épp a kereszténység felvételének következtében, veszítette el a magyar lelkének képeit, identitását.

Na, de lássuk, hogy mi a célja minden pártnak, a nemzetieket is beleértve. A hatalom megszerzése, birtoklása. A kereszténység, akit a tanítójának tekint, Jézus, a nembirtoklást tanította, ez volt tanításának lényege. És érdekes, hogy épp az ő követői hoztak létre, egy olyan kereszténynek nevezett kultúrát, mely annyira birtoklásszomjas, hogy már az emberiség létét fenyegeti.

A lélek képeinek még van egy nagy ellensége, a birtoklásszomj, aki birtokolni akar, annak a lelke halott és benne a képek is. A párt, amelynek a törekvése a birtoklás, az nem lehet nemzeti, mert a birtoklás, és a lélek élő egyetemes-nemzeti képei nem férnek össze. A jobboldal kereszténysége, hamis szemfényvesztés, nincs köze sem Jézushoz, sem a nemzethez.

Az RMDSZ és az MPP megegyeznek abban, hogy az autonómiát tárgyalásos úton kell megvalósítani, a hatalom rábólintásával. Erről mondja Saul D. Alínsky, hogy az ingyen kapott jogok, a nem kiharcoltak, nem érnek semmit.

És most elgondolkodom, hogy az egészről, a múlandóság szemszögéből, hogy mit mondana a Prédikátor könyvének a szerzője. Ugyan azt, mint amit már leírt, hogy hiúság és szélkergetés minden, ami az ég alatt történik.

Nagy Attila, Kökös