Székely autonómia – roma autonómia

Nem azt mondom, hogy helyes, amit a romák tesznek, és példa legyen számunkra. DE! Egy magyart, ugye minden zűr nélkül el tudnak vinni, sőt még a besúgók még segédkeznek is a kézre kerítésében.

Nem tudom, de a romák, mindig is, a megélt autonómia példái voltak nekem. Náluk nem érvényesül, az önvisszafogó, kicsinyes, szürke okosság, az állandó öntisztázó magatartás, mint ami volt Koszóvó függetlenségi nyilatkozata után, hogy jaj, mi nem akarunk koszovónyi függetlenséget, jaj mi csak békés úton akarjuk érvényesíteni jogainkat, és mi állandóan bizonygatjuk a románoknak, és a világnak, hogy jól nevelt bal(..)aszok vagyunk, hogy annyira békések vagyunk, hogy már élni sem akarunk, mi székelyek, erdélyi magyarok.

Intelligens szakértők, még mindig az autonómiatervezeteknél tartanak, és azt nézik, hogy nyugat mihez ad jogot. Én mondom, hogy nekünk, nem azt kell nézni, hogy milyen jogokat adnak meg, nyugat, hanem, mire van szükségünk a fennmaradásunkhoz, mert ahhoz jogunk van. És nem értem, hogy miért kell annyit okoskodni, amikor már most követelhető, a százalékarányos, magyar adminisztráció a Székelyföldön, hogy a székely legyen a maga ura. A románoknak miért sikerült Erdélyt elvenniük? Mert az erdélyi románok jogaiért, nem önvisszafogó szürkék harcoltak, hanem olyanok, akik még a Tiszáig sem szégyelltek követelni. Nem tudom de nekem az autonómia jó példája, az élettel telítetett, nem Nyugaton van, hanem itt Romániában, és azt a romáknál látom. Na nem bunyóra uszítok, valahol az írásom szelleméből kellene érteni, hogy nálunk az autonómiatörekvés mögött nincs elég hétköznapi vitalitás. Mi a vonzó nekem a romákban? A vitalitásuk, ami nekünk nincs!!! És, ami nélkül, nincs területi autonómia. Demeter János, Kovászna megyei tanácselnök, ebből a szempontból fordítva gondolkodik, ő az anyagiakban látja, a területi autonómia alapját. A területi autonómia alapja, nem az anyagiak, hanem a vitalitás, amely, majd képes megteremteni az anyagiakat is.

Már rég óta, az intellektuálisan, megalkotott autonómia modellekről folyik a diskurzus – egyesek intellektuálisan tervezgetnek, csak szakértői kérdésnek látva, pusztán intellektuális kérdésként kezelve a területi autonómiát. Nem az intellektuális megközelítések fontosságát vonom kétségbe, de úgy látom, hogy az autonómia ügyben, van egy intellektuális egyoldalúság.

Már nagyon régi olvasmányélmény, még az IPM-ből olvastam egy cikket, a vietnámi háborúról. Az amerikai szakértők, az akkori számítógépekbe, betáplálták mindkét fél adatait, és a gép kihozta, hogy Amerika, négy éve megnyerte a háborút –, ez volt a háború idején, amelyet aztán Amerika elveszített. Egy nyugalmazott amerikai tábornok, ezzel kapcsolatban, azt nyilatkozta, hogy a legfontosabbat, ami végül eldöntötte a vietnámiak javára a háborút, nem lehetett betáplálni, a nép hazaszeretetét. Afganisztánban, a szuperhatalomnak, az Egyesült Államoknak, nagyon meggyült a baja, egy nem racionális tervezetek, hanem irracionálisan öngyilkos merénylőkkel háborúzó talibánokkal. Bush egyik célja, Bukarestben, a segítségkérés, a többi NATO tagállamtól, tehát bedöglöttek. (Na csak itt zárójelben jegyzem meg, hogy Románia, vajon nem azért tart állandóan csapatokat, tűzvonalban, a világ különböző konfliktushelyein, hogy legyenek élőben képzett csapatai, esetleges székelyföldi zendülés leverésére. Azt hiszem, hogy ezt fölöslegesen teszik, mert egy gyergyóditrói tájszóval élve, annál nánóbb legény lett a székely.) Az Egyesült Államokat, a világ szuperhadseregét, valami nem kézzelfogható, ami túl van a ráción, az verte meg. Irak is nagyon jó példa, a nyugati ráció megtervezte dolgok vereségére. Az élet nem tervez, az csak létezik és él. Kicsi népek, a lelkük erejével, ami nem kézzelfogható, képesek megverni a nagy-hatalmakat. A kis népek lelki ereje, akik megverték Amerikát, amely legyőzött nagy-hatalmakat, minden kis nép megmaradásának egyedüli garanciája, és bármilyen területi autonómia alapja.

Kérdem én azt, hogy Arafat és palesztin terrorlegényei, kiharcolták volna-e, a mostani, akármilyen Palesztinát, ha különböző állammodellek tanulmányozásával töltötték volna idejüket, hogy melyik lesz megfelelőbb. Kérdem én azt, hogy az erdélyi románok, a XIX. században milyen tervezetek alapján harcoltak. Igen terveztek, térképeket készítve, amiktől, most csak hümmögünk, és köszöneteket mondunk a Patrona Hungarienak, hogy nem lett semmi belőlük – egyesekből.

Ami népeket megtart, vagy elpusztít, az a legtöbb esetben túl van a ráción. A nem kézzelfogható, leginkább ott pusztít, ahol nem veszik figyelembe hatalmát. C.G. Jung, már a múltszázad elején figyelmeztette Európát, hogy pusztán az értelem által felépített nagy konstrukciók, amik nem veszik figyelembe, a láthatatlan lélek hatalmát, azok halálra vannak ítélve. Az igazság, hogy a mostani EU, egy olyan intellektuális koholmány, mely a láthatatlan realitásokat képtelen figyelembe venni. És egy ilyen Európához kötni, kifejezetten, a magyarság megmaradását, a Székelyföld területi autonómiáját, szakbarbárságra vall. A magyarság megmaradásának alapja, a Kárpát-medencében, a Székelyföld területi autonómiájának alapja, a láthatatlan lélek ereje, mely egy néhány kis nép esetében, nagy-hatalmat volt képes megverni. Hogy mi, hogy állunk a lélek erejével, azon érdemes elgondolkodni.

Nagy Attila, Kökös