Tengernyi szemét, a nem létező Székelyföld kökösi bejáratánál

 

Volt két, Székelyföld-tábla balhézás. Az egyiket, még amikor szenátor volt, Puskás Bálint szenátor rendezte le, az akkori választások előtt. A másikat, a Kovászna Megyei Önkormányzat, Demeter János úrék rendezték le, amikor táblát állítottak, a nem létező Székelyföld, kökösi bejáratához.

Ez nem hivatalos kampányidőben volt, de ugye nálunk a kampányidő, választásoktól választásokig tart. Nagy cirkusszal járt, mindkét táblaállítás. Ezt is akarták, mert a választó, már csak a cirkuszra reagál. Kemény inger kell a tömegnek. Hogy a táblacirkuszok, csak az RMDSZ pártérdekeit szolgáló manipulációk, bizonyítja az a tény, hogy a kökösi Székelyföld bejárat, csupa szemét, és ez nem érdekel senkit. Nem érdekli sem Demeter urat, sem Kökös község polgármesterét, Sántha Gyulát. Évekkel ez előtt, a Háromszék napilapban, Iochom István tollából, megjelent egy cikk, hogy a hegyek között, eldugott, Ikafalva bejáratánál mekkora szemétdomb van. Ezen felbuzdulva, egy levelezőlapon felhívtam a Háromszék napilap figyelmét, hogy érdemes volna lefényképezni, a Székelyföld kökösi bejáratánál lévő parkolót, mely úszik a szemétben, és csekély három kutyatetem hányódik ott, a fáradt vándornak, aki ott megáll étkezni, étvágygerjesztőnek. Na, azóta van haladás, dögök nincsenek, de szemét tengernyi.

Levelezőlapomnak, tudomásom szerint nem volt hatása. És azóta is, el-elgondolkodom, hogy mennyire igaza van, az ószövetségi bölcsességi könyveknek, melyekben írva vagyon, hogy nem az számít, hogy mi a beszéd tárgya, hanem az, hogy ki mondja. azóta is csodálkozom, hogy Ikafalva szemetét észrevették, de egy nemzetközi út mellett lévő szemetet, nem vesz észre senki, pedig a táblákkal a szó szoros értelmében a szemétben balhéztak. Arra járnak megyei urak, képviselők, szenátorok és senki sem látja.

Na, de készítsünk egy kis leltárt, hogy mi fogadja a vándort, a Székelyföld kökösi kapújában. A Kököshöz tartozó, Bácstelek felé vezető út szélén lévő szemetet, pardon szemétdombot, a vasúton túl, azt ne számítsuk, mert azt a vándorok nem látják, félreesik, csak a falú elöljárói, akik nem látják. Kezdjük a Feketeűgy hídjával. Hát az a felső alkatrészeit nézve, korlátok, védők, hiányosak, rondák katasztrofális állapotban vannak. Bent a folyópart környéke csupa szemét. A Kökös falutáblán, hiányos a festék, ami Sántha Gyula polgármestert dicséri. Kökös község polgármestere, Sántha Gyula, maga ismerte be a Háromszék napilap riporterének, hogy nem sokat tud felmutatni, tehát nincs kitől várni, hogy rendes falutábla legyen. Következik, a parkoló. Ha nincsenek is most dögök, de szemét tengernyi. Következik, a megyebejáratot jelző, a kommunizmus idejéből való "obeliszk", melyről, nem olyan rég távolították el a kommunista címert. Túl, Brassó megyének, igaz ők sem rég tették, de azért megelőztek, van egy impozáns, fémből készült megyebejárata. Nem tudom, hogy miért nem lehetett volna azt megcsinálni, hogy építeni egy megyebejáratott, abba senki sem tudott volna belekötni, és azt, egy kis idő elteltével, részben átsminkelni, Székelyföld bejárati táblává. De ez nem járt volna balhéval. A táblaállítással, nem a tábla volt a lényeg, hanem a balhé, a figyelemnek, az RMDSZ-re terelése. Mi sokszor eljártunk ott, és mindig megbámultam a kommunista címert, és elgondolkodtam, hogy 1541-ben Budavára elfoglalásakor, a Boldogaszony, a török, rögtön leverte a keresztet és félholdat tett a helyébe. Na de menjünk tovább a szemétleltárral. Következik, Kökös község, vasúti megállója, amely közvetlenül, az E577, nemzetközi út mellett van. A környéke, a vasúti megállónak, gondozatlan, többéves száraz kórókkal van tele, még a peron mellett is. A vasút mellett lévő parkoló szeméttel tele. Az érdekes az, hogy ennek az egyvágányos vasúti megállónak, két alkalmazottja van, és az állomás környéke, mégis több éve gondozatlan. A napi, négy-öt vonat mellett ráérnének rendet teremteni. A polgármestert, Sántha Gyulát ez sem érdekli. Lényeg az, hogy az állomással szemben, egy hölgy, teljesen nyugodtan bellérkedhet, ukrán, moldáv cigarettával, szesszel, moldáv élelemmel, fagyasztott tyúkcombbal. A kliensek, olyan csomagokkal jönnek ki, mint akár egy üzletből, érdekes, ezt nem veszi észre senki. Kökösben, meg aki ki meri tátani a száját, és írni mer, azt perrel fenyegetik. Ha nem használ, van más módszer. Azt is el lehet intézni, hogy az illetőnek ne jelenjenek meg a cikkei, elvégre véleménynyilvánítási szabadság van. Aki megmeri írni Kökösben, a visszásságokat, azt azzal vádolják meg, hogy a célja az intézmények lejáratása, lejáratási kampányt folyatat az intézmények ellen. Aztán Kovászna megyében van egy lap, amelynél, havi száz euró fejében, el lehet intézni, például egy polgármesternek, hogy a falúról csak jó cikkek jelenjenek meg, természetesen ebben benne van, hogy a pofázóknak kuss. Azt hiszem, hogy ezek után világos, hogy a táblák, csak manipulációs eszközök voltak. Hát akkor beszéljünk, egy kicsit, a manipuláció, emberi, erkölcsi vonatkozásairól. A manipuláció, a személyiség integritását támadja, rombolja, ezért ez elítélendő morálisan. Az első táblabalhés, a néhai szenátor Puskás Bálint volt, aki, mint tudjuk, az udemere keresztény platformját képviselte, és mint máltai lovag is ismerős volt az ittenieknek. A szenátor táblázása, nyilvánvaló manipuláció volt. Kérdem én azt, hogy milyen keresztény, aki a személyiség ellen követ el merényletet, morálisan elítélendőt tesz. A második tábla-balhés, Demeter János, Kovászna megyei tanácselnök. Itt is nyilvánvaló volt a manipulatív cél. Demeter, a Székelyföld területi autonómiájának alapját, a gazdaságban látja. Szerintem, az a személy a területi autonómia alapja, aki megteremti a gazdasági alapokat, – és nem az önmagában létező gazdaság. A nemzet alapja a személy, az a személy, mely személyisége teljes integritásának birtokosa. Aki manipulatív céllal befolyásolja az embereket, a személyt, az a területi autonómia alapját rombolja, a személyt. Nem tudom, hogy milyen vezető ember, politikus, aki a Székelyföld jövőjét, alapját, egy manipulálható tömegben látja, arra akarja alapozni. Vagy azon politikus, aki a magyarság jövőjét, egy manipulált magyarságban látja, arra alapozza a nemzet jövőjét – felelőtlenül. A székely, mindig is lenézte a románt, valami felsőbbrendűséggel, kultúrgőggel, tekintett le rá. Létezett, létezik, a jó gazda székely mítosza, az agyafúrt székely mítosza, a leleményes székely mítosza, az ügyes székely mesterember mítosza.

Na, de a jó gazda székelynek, Kökösnél, a portája eleje, nagyon koszos. A leleményes székely, képtelen eladni, a pityókáját, amit ki tudja, hogy megtermel. Az a lényeg, hogy a választások évében, nagy dúrral és propagandával, két háromszéki képviselő, Antal és Tamás, a román honatyákat, autonómiára oktatják, - vajon ők is nem manipulatív céllal teszik? Aztán az mind mellékes, hogy ebben az évben lesz egy nagy krumplibehozatal, és a székelyre rárothad a burgonyája. Egyet ne feledjünk, hogy az RMDSZ, nem jószántából autonómiázik, hanem ebbe a Magyar Polgári Párt kényszerítette bele, és látszik is rajtuk, kényszerautonómiások.

Nagy Attila, Kökös