Szombat, 2018. december 15., 15.45

„Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” (16.)

Február közepén járunk, és sok embert foglalkoztat az időjárás. Lesz-e még komoly tél idén, vagy „kibekkeljük” a havas, zimankós időszakot, a szürke égboltot, a depresszióra késztető napokat, heteket. A mezőgazdaság szempontjából ez valóban sarkalatos kérdés, hiszen mindennapi kenyerünk a tét. Itt, a városban azonban csak közvetve gond, azt is mondhatnám, hogy aktuális beszédtéma. Egyesek szerint évente ismétlődő álprobléma. Még akkor is, ha egyéb kellemetlenség mellett, a nyirkos, lagymatag időben ismét nyakunkon az enyhe téllel érkező influenzajárvány. Ez viszont már komolyabb következményekkel jár(hat). És, mint minden télen, idén is sovány a háziorvosok védőoltás-készlete.

Apropó álprobléma. Erről jut eszembe, hogy, amikor a mindenkori kormányok bajban vannak (a mostani csapat ugyancsak szerencsétlen lépésekkel kezdte el regnálását), mindig akad egy aduász, amit előhúzhatnak a kabátujjból, hogy eltereljék a figyelmet a valós gondokról. Pillanatnyilag nem is a magyar kérdés a sláger, bár egyre többen döbbenek rá, és ennek hangot is adnak a centenárium évében, hogy a Kárpátokon túli országrészek teljesítménye igencsak vékonyka, hanem egy új európai „dili” túllihegése. A szexuális zaklatás elkövetőinek és szenvedő alanyainak a felemlítése divatjelenség lett idehaza és határainkon túl egyaránt.

Persze, nem olyan jelenség, amit szó és állásfoglalás nélkül a szőnyeg alá lehet seperni, de ennyire eltúlozni is nevetséges. Mindig is volt és mindig is lesz.

Nem telik el nap, hogy valakiről, akit eddig tiszteltünk, ne derülne ki, hogy x vagy y „áldozata” volt. Addig is a korrupt politikusok manővereiről és baklövéseiről, az egész hatalmi ágazat tehetetlenségéről kevesebb szó esik.

Nem ragozom a témát, megteszi azt a szenzációra vágyó média, s csámcsog rajta az istenadta nép, feledve a járványt, a politikusok álnokságát, a fizetésemelési ígéretekkel alig összeférhető anyagi terheket, a drágaságot, a kilátástalanságot, a törvényalkotói impotenciát , a mindennapjainkat behálózó és nem csak a szebbik nemet érintő zaklatást.

Merthogy erről nem esik szó, noha ebben, nemre való tekintet nélkül, mindenkinek része van. A társadalmi molesztálás eszközei szervesen beépültek hétköznapjainkba. Zaklatnak úton útfélen. Az utcán és otthon. Reggel, délben és a kora esti órákban. Az utcán a legújabb telefonokat kínálgató cégek megbízottjai zaklatnak. Otthon a szolgáltató telefontársaság csörget fel közvélemény-kutatás ürügyén. De még bosszantóbb a különböző „egészségfelmérő” vándortársaságok telefonhívása. Hol a szívműködésemet, hol daganatos betegségekre való hajlamomat mérnék fel. Ha kíváncsivá tesznek, aligha úszom meg, hogy ne sózzanak rám, valami hiper-szuper egészségügyi „kütyüt”. Persze, csak azután, miután meghallgatom több órás előadásukat. Mellesleg az orvos társadalom szenvtelenül és tehetetlenül szemléli működésüket. Csak azt nem tudom, honnan szúrnak ki, hiszen általában mobilon hívnak. Nem telik el olyan hét, hogy néhányszor rám ne csörgessenek. Csak akkor teszik le reménytelenül a kagylót, ha reszkető hangon közlöm, hogy már 91 éves vagyok. Szóval reménytelen eset. A kora esti órákban ajtómon csenget egy hölgy, és vaskos dossziéból mutatja a fotót. Beteg kiskorú életmentő műtétjéhez gyűjtenek.

És akkor még nem szóltam a különböző szolgáltató cégek embereiről, akik, hol a kábeltársaság képviseletében, hol a gázosok ellenőreinek „köntösében” robbannak be otthonomba, tesznek-vesznek, felmérnek és zavarják  nyugalmunkat. Hivatalos minőségükben megtehetik.

Zaklatott életünk hétköznapi megpróbáltatásait jajszó nélkül viseljük. Ezek mai, rohanó életünk velejárói. Tűrjük, mert mi mást tehetnénk?

Ha valaki mégis tudja mindezek ellenszerét, most szóljon, vagy örökre hallgasson!


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu
'