Kedd, 2017. november 21., 23.25

„Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” (9.)

A helytörténet számon tartja, kinek volt az első autója Aradon. Sőt azt is, hogy ki volt nálunk az első „úrvezető” hölgy. Íme, akkoriban még alig léptünk be a 20. századba és a műszaki haladás máris szült egy nyelvi szörnyet.

Aztán el kellett múlnia egy bő fél évszázadnak, hogy autós forgalom alakuljon ki, de ez még mindig nem volt az igazi. Az később jött, jószerével azt is mondhatnánk (és aligha tévednénk), hogy­­ ’89 után, mikor az autóvásárlás már nem járt együtt éves, kétéves, több éves várakozási idővel. Csupán pénzkérdés lett.

Most pedig ott tartunk, hogy a város utcái, lakónegyedei dugig vannak gépjárművekkel, a levegő szennyezett, a forgalom egyre ijesztőbb, a zaj óriási. Ráadásul a helyzet egyre rosszabbodik.

Nem vagyunk egyedül civilizációs gondjainkkal. A probléma világjelenség és a megoldás késlekedik.

Itt, Európa csendesebb zugaiban mi aligha tudunk épkézláb megoldással előrukkolni. Nálunk ez a jelenség jóval később ütötte fel a fejét, és csak az utóbbi évtizedekben vált tarthatatlanná. De hát bármilyen zseniális ötlettel is állnánk elő, a „hangadók”, Európa „ötletgazdái” csak legyintenének. A másodhegedűsnek jobbára a hangaláfestést szánták a nagy zenekarokban.

Pár éve dobták be a „nyugati észkombájnok” a visszatérést a kerékpárok időszakára. Nálunk ennek az ’50-es években volt a virágkora. Akkoriban lehetett az úttesten is nyugodtan, veszélymentesen karikázni. Napjainkban életveszélyes. Beintésre elindult a bicikliutak építésének kampánya. Szerény véleményem szerint, fiaskó ez a javából. És aligha hiszem, hogy csak nálunk. Igencsak lehetetlen helyeken is építettek (felfestettek) bicikli utat. Mert eleget kellett tenni a nemzetközi követelményeknek. Országos szinten mi mindig a legszebb arcunkat mutattuk Európa döntéshozói felé. Onnan jön a pénz. Anélkül pedig, pusztán önerőből, képtelenség lenne effajta valóságos közlekedési „forradalmat” csinálni. No ezekre aztán az autósok magasról tesznek. Hiszen az ő életterük kisebbedet.

Ha körülnézünk kies városunkban, a Maros-parton végigkígyózik a kerékpárút, de a legtöbben – elsősorban fiatalok – mégis fönn, a sétányon közlekednek. Estenként pedig egymással versengve. Sajnos, ez a helyzet a főutcán is, ahol nem építettek ki külön pályát, mert ez gyakorlatilag Aradon megoldhatatlan. Egyébként, nem tudom, felfigyeltek-a arra, hogy ismerőseik köréből hányan tértek rá a városi autókázásról a biciklizésre? Ha igen, nagyon kevesen lehetnek. Aki eddig a sarokig is kocsival ment, az ezután is azzal fog közlekedni. Autós ismerőseim közül senkiről sem derült ki, hogy újabb „beruházással” méregdrága biciklit vásárolt magának. (Másfajta, idejétmúlt drótszamár nem is jöhet szóba. Azzal karikázzanak a nagyon idősek, ha még akad egyáltalán a sufniban egy ócska Tohan vagy Carpaţi.)

Szóval ez a „megoldás” a forgalom enyhítésére, a belvárosi zsúfoltság csökkentésére, a parkolási gondok megoldására, a levegő szennyezettségének purifikálására úgy tűnik, nem vált be. Utóvégre nem vagyunk Amszterdamban, ahol a város jellege is feltételezte a kerékpáros közlekedés bő évszázados hagyományainak fenntartását. (Pár éve még rendkívül bizarrnak tűnt, hogy Hágában a Nemzetközi Bíróság gyönyörű épületéből munkaidő után öltönyös urak és diszkréten elegáns hölgyek „nyeregbe” pattannak, és szépen elkarikáznak hazafelé.) A hagyományőrzés e formája akkor furcsának és helyi sajátosságnak tűnt.

Különben is a jövő talán mégsem a kétkerekű bringáké. Erről az ember egyre jobban meggyőződik, ha külföldön jár. Legalábbis, ami a városi közlekedést illeti. Gyorsan terjed, a roller, annak klasszikus, azaz egyszerű lábhajtásos fajtája, de még inkább az elektromos, amelyet akár össze is lehet csukni és a honod alá venni. Már Aradon is feltűnik egy-egy ilyen elektromos „hajtány.”

Bevallom őszintén, halványlila gőzöm sincs, hogy mennyibe kerülhet. De ha egy mindennel felszerelt bringa ára is megközelíti az 5000 lejt, akkor ez pláne nem kerülhet bagóba.

Megbámuljuk, pedig csak visszatérés, egy korszerűsített formában, a 60 évvel ezelőtti állapotokhoz.

Az elektromos autó csak félmegoldás. Környezetkímélő, de parkolni azzal is kell. A bicikliutak és a kétkerekűek reneszánsza kétséges, egy újgazdag viszont aligha flangál majd lábhajtásos rollerrel, „howerboard”-dal, de még a kétkerekű, elektromos „segway”-jel sem. Ő a végsőkig kitart a legfőbb státuszszimbóluma mellett.

Ki a megmondhatója, mit hoz a holnap?


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: leonardo dora / Szerda, 2017. október 25., 02.01 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Hitelek mindenféle célra
Kínáljuk a minimális összeg 5.000,00 euró 10.000,00 euró és 20 millió euró
Alacsony kamatlábon 2% hitel
Időtartam: legfeljebb 25 évig függ a szükséges hitelösszegtől.
Az ügyfeleknek rendelkezniük kell
18 évesnél idősebb
Ez az ügylet minden ügyfél számára 100% -ban biztonságos
A hitelről további információért forduljon hozzánk e-mailben:
(Leonardodorafinance@gmail.com)

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu