Népszavazás után

Ki nyert, ki vesztett?

A kétnapos népszavazás nem érte el az érvényességéhez szükséges 30%-os részvételi arányt. A kevéssel több mint 20%-os részvétel okán már az sem számít, hogyan alakult a szavazás, hány IGEN, hány NEM született, mennyi volt az érvénytelen szavazat. Az Alkotmány marad, ahogyan volt:  „A család a házastársak szabad akaratnyilvánításából létrejött házasságon (…)  alapul”. Első látásra az egyértelmű nyertes az LGBTQ-közösség (vagy magyarul az LMBTQ-közösség – a rövidítés jelentése: Leszbikusok, Melegek, Biszexuálisok, Transzneműek, Furcsák), amely kapott egy pozitív „löketet” ahhoz, hogy egy (de akár több) lépéssel közelebb kerüljön a házassághoz. A törvény, mely a férfi és nő házasságát fogadja csak el gyorsan megváltoztatható, akár holnaptól, és alkotmányossági kifogás sem állhatja útját, hiszen a „házastárs” kifejezés akár két férfit vagy két nőt is fedhet.

Sokan azért maradtak távol az urnáktól, mert érdektelenségük, közönyösségük és kényelmük bűvköréből nem tudtak és nem akartak kilépni, sokan döntés- és felelősségvállalás-képtelenségük miatt, sokan a teszek rá és a közösségre attitűdöt helyezték előtérbe. Sokan, abbéli félelmükben, hogy egy érvényes referendum távolabb viheti őket az egyneműek házasságától (pedig egy masszív NEM-mel ez akár végérvényesen a malmukra hajthatta volna a vizet) még csak kíváncsiak sem voltak a többség véleményére, s így nem a meggyőzés, hanem a bojkottálás (a szélhámosság határát súroló kiskapuként) valótlanságokat és félelmet fröcskölő módját választották. Sokan teret engedtek a bojkottnak és félelmeiknek: hogy esetleg nem is arról szól a népszavazás, amiről, hanem valami teljesen más, sötét dologhoz adják voksukat, hogy intoleránsnak lesznek kikiáltva, hogy kilógnak/unk a Nyugat-meghatározta katonás sorból. Sokan azon riasztgatásnak engedtek teret, hogy aki él szavazati jogával, az hozzájárul ahhoz, hogy „a szellem kiszabaduljon a palackból”, mert ha ez a kezdeményezés érvényre jut, akkor „jön majd egy újabb kezdeményezés. Előbb talán az abortuszról. Aztán az államvallásról. Majd a halálbüntetésről. A cigányokról. A zászlóhasználatról. A himnuszéneklésről. A magyar iskolákról.” Mi sem valótlanabb: egyrészt „a szellem” már réges-rég kiszabadult (ha egyáltalán valaha is be volt zárva), másrészt a mostani népszavazás érvénytelensége nem zárja ki, nem garancia arra, hogy akár civil kezdeményezés útján is ne szülessen újabb alkotmánymódosítási kezdeményezés a fent említett témákban vagy bármely másban. És arra sincs garancia, hogy az ne jusson el a népszavazásig.

Ki nyert, ki vesztett?

• A Koalíció a családért nevű egyházi hátterű civil ernyőszervezet (amelynek alkotmánymódosító kezdeményezése nyomán jutottunk el a népszavazásig) képviselői szerint azért nem érték el a céljukat, mert egy hatalmas referendumellenes, bojkottot támogató propagandagépezettel szembesültek, de állítják: „Legközelebb sikerülni fog!”

• Az ortodox egyház egyik papja, Constantin Necula szerint: „Mától a román kereszténység kisebbségbe került. Kérjük, eszerint kezeljenek minket! És mint ilyen (szerk. megj. – mint kisebbség) első kérésünk az, jegyezzék meg, hogy a családot egy férfi és egy nő alkotja”.

• A PNŢCD elnöke Daniel ortodox pátriárka lemondását kéri, az ortodox egyház vezetőségét hibáztatva az eredményért.

• Az USR egyenesen saját győzelmének, a 21. század útján haladásnak, fejlődésként könyveli el.

• Az ortodox egyház hivatalos közleménye szerint a referendum esélyt adott arra, hogy „megismerjük a mai román társadalom szekularizálódásának a mértékét”.

• A katolikus egyház püspökei továbbra is kiállnak a férfi és a nő közötti házasság mellett.

• A pártok természetesen egymásra mutogatnak, vagy párton belül esnek egymás torkának a népszavazás okán, mint teszik azt a PNL-ben, ahol már vasárnap este, rögtön az urnák lezárása után többen is Ludovic Orban menesztését követelték a párt éléről. 

Ki nyert, ki vesztett?

Ezt igazából a jövő dönti el. Most napokig, hetekig, sőt hónapokig fog tartani az eredmény értelmezése és átértelmezése, a csűrés-csavarás menti politikai tőkekovácsolás. De minden bizonnyal jóval több vesztes (és persze nyertes, meg nyertesből vesztes és fordítva) lesz, mint ahányan ma vesztesnek vagy nyertesnek érzik magukat.