https://www.facebook.com/kelemenhunor.rmdsz
Kedd, 2019. szeptember 17., 03.32

Paktum

2008. április 03., 20.00
Csütörtök
Ezekben a napokban, amikor a vízcsapokból is a NATO-csúcs eseményei folynak, a sajtó megpróbálja elhitetni velünk, hogy az afganisztáni hadszintér, a Romániával nem éppen jó viszonyban lévő Ukrajna jövője, vagy a főként Amerikát fenyegető terrorizmus veszélye számunkra fontosabb, mint az a bejelentés, hogy novemberre vagy decemberre előrehozhatják a nyugdíjak emelését, vagy hogy mennyire emelkedik hónapról hónapra az élelmiszerek és szolgáltatások ára.


Pedig a mi gondjainkat-bajainkat se Bush, se Putyin, se Merkel asszony nem tudja megoldani, de még Gyurcsány Ferenc vagy Orbán Viktor sem. A nagybetűs Elnöki Hivatal, a kormány, a parlament, a politikai pártok sokadalma pedig csak mímeli, hogy a polgárt szolgálja, saját túlélési problémáival, hatalmi csatározásaival van elfoglalva. Még akkor is, amikor úgy tesz, vagy azt a látszatot kelti, hogy az ország jövőjéért munkálkodik.

Jó egy hónappal ezelőtt például Băescu elnök nagydobra vert kezdeményezésére a parlamenti pártok többsége – beleértve az RMDSZ-t is – a Cotroceni palotában elfogadta az úgynevezett nemzeti nevelési paktumot, állítólag megteremtve ezáltal az átfogó, valós, gyökeres tanügyi reform körvonalait. Nemcsak azért morfondírozok kissé megkésve most ezen, mivel úgy vélem, hogy jövőnk szempontjából az oktatatás és nevelés rendszerének klinikai megműtése, meggyógyítása és újjászületése, a XXI. század követelményeihez való igazítása nélkül ugyanúgy nem gondolhatunk jobb jövőre, mint biztonság nélkül, amihez a bukaresti NATO-csúcs is hozzájárulhat, hanem azért is, mert szubjektív okok miatt az elmúlt hetekben nem vehettem kezembe tollat. Pedig azonnal el akartam mondani: az egész csinnadratta, nemzeti nevelési paktum nem egyéb blablánál, még ha szépen megfogalmazott közhelyeket is tartalmaz. És azt  is el szerettem volna mondani, hogy ha a tanügyet meg akarjuk reformálni, könyörgöm, ezt a reformot ne bízzuk egy hajóskapitányra, egy olyan tanügymiszterre se, aki nemigen tudhatja, miként eszik a tanítást, ne bízzuk a politikai pártokra se, nem Corneliu Vadim Tudor (volt) udvari költő, nem Mircea Geoană volt külügyminiszter, nem Iliescu, Boc, Guşă, nem tanügyhöz nem konyítók, nem tanügyi jöttmentek dolga megteremteni a jövő iskoláját. Hanem a gyakorló pedagógusoké, a pedagógiai tudományok mestereié. Az a nevelési paktum, amely megszületett, nem egyéb egy színes léggömbnél. Amit propagandacéllal dobtak oda a társadalomnak. És még azt sem mondták, hogy nesze semmi, fogd meg jól.



Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'