Példaképek

 

Nem hiszem, hogy Románián kívül van még egy ország, ahol, amikor csúszópénz elfogadásának, csalásnak és a hivatali visszaélésnek vádjával őrizetbe veszik az egyik nagyváros polgármesterét, tömegek jelennek meg az utcán, szimpátiatüntetést rendeznek, szabadságot kiáltanak.

Ez történt az elmúlt napokban Craiován, a városháza előtti téren, a színház előtt pedig a szimpátiatüntetést többször is megismételte a korrupcióval vádolt polgármester több száz alkalmazottja, híve és párttársa, s csak feltételezni lehet, hogy fizetett tapsnokok is megjelentek ezeken a rendezvényeken.

Amelyek nemcsak azt bizonyítják, hogy a polgárok egyre kevésbé bíznak az igazságszolgáltatásban, sőt, egyre nagyobb azoknak a száma, akik szerint a bíróságok az utca nyomására is hozhatnak ítéleteket, s azoké is, akiknek meggyőződésük, hogy a hatalom, a pártpolitika még mindig meghatározza az ügyészségek, korrupcióellenes hatóságok, bíróságok döntéseit.

Mint ahogy azoké is, akik számára a csúszópénz adása és elfogadása természetes.

Meggyőződésem, hogy egyetlen erdélyi városban sem lehetnénk tanúi olyan jelenségeknek, amelyek Craiován történtek és történnek ezekben a napokban is, függetlenül attól, hogy mi lesz az említett polgármester sorsa, mely egyébként igencsak összefonódik állampártunkéval.

Olyasmi sem fordulhatna elő az ország eme fejlettebb nyugati vidékén, mint abban a városban, amelyben a a polgármestert már nemcsak gyanúsítják, de el is ítélték korrupcióért, a város börtönben lévő atyját azonban továbbra is valóságos hazafias hősnek tartják a helyi tanácsosok, meg is szavazták számára a tiszteletbeli polgár kitüntetést.

Biztos vagyok benne, hogy olyasmi sem fordulhatna elő az ország e nyugati felén, ami Konstancán történt, ahol a helyi nagymenő polgármesternek már nemcsak a korrupcióellenes hatóságokkal gyűlt meg a baja, hanem azért is, mert egy divatbemutatón egy SS-ezredes egyenruhájában masírozott, ami nemzetközi, diplomáciai botrányt is okozott.

A fenti három történetnek sok a tanulsága.

Csak egyike közülük az, hogy milyen példát mutatnak központi és helyi vezetőink, s kiket mutatnak fel példaképként az ifjúságnak.