Péntek, 2017. május 26., 14.13

Puskel Péter

Szombat, 2017. május 06., 10.00 (1 hozzászólás)
És akkor a finálé! Azokról az emberekről, akikkel évtizedekig „egy húron pendültem”, és mikor ezt írom, a barátságot és a kollegialitást nem is említem. Elmentek, mert az újságírók hamar halnak. Felemészti »

Szerda, 2017. május 03., 10.00 (0 hozzászólás)
Eredetileg 25 részesre terveztem ezt a sorozatot. Olyan emberekre gondoltam, a legkülönbözőbb társadalmi kategóriákból, akik tettek valamit ezért a városért, népszerűek voltak és nem olyan régen éltek, hogy a maiak ne emlékeznének szeretettel rájuk. »

Szombat, 2017. április 29., 09.00 (0 hozzászólás)
Az ember azt hinné, hogy a technikai fejlődés mai szintjén nincsenek, aligha lehetnek a múlthoz fűződő „szakmai” titkok. Pedig még akad belőlük jócskán: kisebb és nagyobb horderejű. »

Szerda, 2017. április 26., 15.15 (0 hozzászólás)
Az önzetlenség mintaképe volt, csendes, szerény, visszahúzódó. Az a típus, akit mindenki szeret, s mindenki ki is használ. »

Kedd, 2017. április 18., 06.00 (0 hozzászólás)
Volt benne valami a 19. század végi festők, az impresszionisták életviteléből, stílusából. Legalábbis olvasmányélményeim és a külföldi nagy galériákban látottak alapján ez volt a benyomásom. Többször jártam egy tömbház emeleti lakásában berendezett műtermében és minden, ami belül volt egy régmúlt idő levegőjét, hangulatát idézte. »

Szombat, 2017. április 15., 10.00 (0 hozzászólás)
Kicsi házban parányi szoba, nagyobbacska udvar, talán kert is… Így emlékszem arra a házra, amely zsigmondházi otthona volt Arad egyik legmagasabb kort megért férfijának. »

Szerda, 2017. április 12., 08.00 (0 hozzászólás)
Olyan ember volt, aki átélte korunk talán legtöbb szenvedését hozó 20. századot, sőt még a 21. „hajnalát” is, és mint ilyen, igen sokat tudott arról az időszakról, amelyet saját bőrén tapasztalt meg. »

Szombat, 2017. április 08., 09.00 (0 hozzászólás)
„Mi leszel, kisfiam, ha nagy leszel?” – hangzik el meglehetősen gyakran felnőttek szájából a (roppant bugyuta) kérdés. „Ha én azt tudnám, szép pénzt keresnék vele” – mondhatná egy felnőtt fejjel gondolkodó kérdezett. »

Szerda, 2017. április 05., 08.00 (0 hozzászólás)
Sok mindent megőrzött a két világháború közötti aradi „úriemberek” eleganciájából. Magas termet, feszes tartás, könnyed meghajlással kísért, udvarias köszönés. »

Szombat, 2017. április 01., 08.00 (0 hozzászólás)
Lelkes fiatalok voltak, friss, még nyomdaszagú egyetemi diplomával. Szinte egyszerre kerültek Aradra. »

Szerda, 2017. március 29., 10.00 (0 hozzászólás)
Aradon Totónak becézték az osztálytársak. A „Vegyesben” ragasztották rá ezt a nevet. »

Szombat, 2017. március 25., 08.00 (0 hozzászólás)
Sok jelzős szerkezetet lehetne a neve mellé biggyeszteni: a leghosszabb életkort megélt erdélyi újságíró, a legértőbb zenekritikus újságírók egyike, a két világháború közötti aradi sajtó „utolsó mohikánja” stb. »

Szerda, 2017. március 22., 10.00 (0 hozzászólás)
Ha múzeumi rendezvényre indulok, mindig felvillan előttem szőkesége, sudár termete, megfontolt beszéde. Pedig már 13 éve nincs közöttünk. És az idő könyörtelenül tompítja, olykor feledteti az emlékeket. »

Péntek, 2017. március 17., 17.40 (0 hozzászólás)
Alacsony volt, halk szavú és udvarias. Mint aki bocsánatot kér, hogy szól, hogy véleményt nyilvánít, hogy itt él, közöttünk, ebben a zajos, könyöklős, olykor kíméletlen világban. »

Kedd, 2017. március 14., 08.00 (0 hozzászólás)
Kiskamasz lehettem, amikor nagyapámék pernyávai otthonának szomszédságában egy árván maradt asztalosműhelyt kibérelt. A háziak azt mondták, pályakezdő szobrásznak lesz a műterme. »

Péntek, 2017. március 10., 17.19 (0 hozzászólás)
Százévenként csak egyszer vagy talán egyszer sem születik ilyen ember. Magas hivatástudat, szociális érzékenység, szülőföldszeretet, kultúrapártolás szerencsésen ötvöződött benne. »

Kedd, 2017. március 07., 18.41 (0 hozzászólás)
Legutóbb azt fejtegettem, hogy kivételes szerencse, ha az ember hobbija és hivatása egybeesik. Ez felér egy lottónyereménnyel. Évtizedeken át azzal keresed a kenyered, amit a legjobban szeretsz. »

Péntek, 2017. március 03., 18.21 (0 hozzászólás)
Vannak párhuzamos életpályák. Együtt haladnak, majd eltávolodnak egymástól, újra közelednek, hogy ismét eltávolodjanak, s valahol a végtelenben talán ismét találkoznak. »

Kedd, 2017. február 28., 16.56 (0 hozzászólás)
A „régiek” közül sokan ismerték, sőt, a felmenőit is, hiszen tősgyökeres aradi volt. Nagyapja, édesapja nyomdát és papírkereskedést működtetett a belvárosban. »

Péntek, 2017. február 24., 17.20 (0 hozzászólás)
Jó volna tudni, hányan emlékeznek még rá. A „hetvenkedők”, meg akik még szeretnének, de már a két hetesen is túl vannak. Szóval a szó szerinti „véndiákok.” »

Kedd, 2017. február 21., 18.31 (0 hozzászólás)
A népszerűség nem mindenkinek adatik meg. Sok minden kell hozzá. Megnyerő külső, belső adottságok egész sora… Születési és jellemformálási erények. »

Péntek, 2017. február 17., 16.53 (0 hozzászólás)
Baász Imre, Fritz Mihály és Ő – csupán három név azokból a hajdani diákokból, akik bámulatos művészi karriert futottak be. »

Szerda, 2017. február 15., 17.41 (0 hozzászólás)
Erre mondják, hogy belecsaptam a lecsóba. Eredetileg úgy 20-25 köztiszteletnek örvendő hajdani aradi személyiség arcképét szerettem volna visszahozni a köztudatba, a ködösülő emlékezetbe. »

Hétfõ, 2017. február 13., 15.57 (0 hozzászólás)
Vannak emberek, akiknek az élete nyitott könyv, és vannak emberek, akiknek az életébe még a hozzájuk közel állók se tudnak bepillantani. »

Péntek, 2017. február 03., 17.02 (0 hozzászólás)
Régi írógépe a szerkesztőség előcsarnokának ereklyéje, noha sose volt az aradi napilap munkatársa. »

Szerda, 2017. február 01., 17.29 (0 hozzászólás)
Napokig töprengtem, vajon tudok-e újat mondani Róla. Érdemes-e felidézni alakját, személyiségét, mikor annyi mindent elmondtak, leírtak már legendás óráiról, vasárnapi sétáiról, irodalomtörténeti kutatásairól. »

Péntek, 2017. január 27., 16.23 (0 hozzászólás)
Temesvárról került Aradra, illetve a megye egyik határ menti településére, amely mindig nyitott volt a kultúra befogadására. »

Kedd, 2017. január 24., 18.21 (0 hozzászólás)
Kegyetlenül fújt az éles tavaszi szél, s mi, kisdiákok egy szál trikóban dideregve próbálgattuk a május 1-jei felvonulás dísztribün előtti jeleneteit. Újra és újra. Mikor végre valahára véget ért a Canossa-járásunk és felöltözhettünk, következtek a sportolók. »


Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu