JelenHaz
Péntek, 2019. július 19., 02.44

100 éve történt

Pusztító spanyolnátha Aradon (is) 

Ha az 1918-as évet és az ezt követő eseményeket úgy tekintjük, mint Európa keleti felének történelmi sorsfordulója, akkor szólnunk kell a nagy háborúnál is pusztítóbb kórról. 1918-ban, a hosszas háború miatt végelgyengülési tüneteket mutató öreg kontinensen végig söpört egy olyan járvány, amelyet mindmáig a lepusztítóbbként tartanak számon szakmai és civil körökben egyaránt. Áldozatainak száma, bár felbecsülésük nagyon eltérő, sokszorosa a négy évig tartó öldöklésnek. A világjárvánnyá elhatalmasodott spanyolnátháról (La Grippe, Flandern Fieber) van szó, amelyről a világháború teljében,1918 tavaszán érkeztek az első riasztó hírek, de második hullámának tombolása, ilyenkor, novemberben, keményen sújtotta Aradot is.

A szűkszavú újsághírek ellenére a járvány hamarosan felülírta az olasz fronton történtek, a kapituláció, a világháború befejezése, a Bánság szerb okkupációja, Újarad és az aradi vár megszállása, majd az őszirózsás forradalom eseményeit, valamint az éppen 100 évvel ezelőtt, november 13–14-én Aradon folytatott és eredménytelenül végződött román–magyar tárgyalások visszhangját.

Pedig azon az őszön rendkívül izgalmas napokat élt át Arad polgársága. A frontokról naponta özönlettek hazafelé a katonák, hadifoglyok, a közbiztonság rendkívül labilissá vált, s a Jászi Oszkár vezette magyar kormányküldöttség (Andrei Andó, Mihaela Ozarchevici: Arad. Antecamera Românie Mari c. napokban megjelent, az időszak napisajtójából dokumentálódott kötete errről szól) kudarcba fulladt aradi tárgyalásának epizódjai – pedig igazán nem kevés forgott kockán – háttérbe szorultak az egyre riasztóbb hírek mellett. Ezeket tetézte az elmúlt évszázadok pestisjárványát jócskán felülmúló spanyolnátha.

A Pusztító járvány a háborúban semleges Spanyolországból terjedt el az öreg kontinensen, bár, egyes vélemények szerint, az Egyesült Államokban kezdődött, de reális veszélyét politikai és katonai körökben jó ideig eltusolták, hogy a frontokon ne demoralizálja a katonákat.

Gyors lefolyású, pusztító járvány volt, mellyel szemben szinte tehetetlennek bizonyult a korabeli orvostudomány. Hidegrázással, magas lázzal, a végtagok fájdalmával kezdődött, mint a szokásos megfázásos betegségek, ám igen gyakran átment súlyos tüdőgyulladásba. Volt, akivel pár nap alatt végzett, míg a „szerencsésebbeknél” a szövődmények között gyakori volt olyan más betegség, ami egész további életében „megkeserítette” az átvészelő életét.

Mindenben a betegség okozóját keresték: a háborús viszonyokban, a katonák és a civilek alultápláltságában, a konzervekben, a higiénia hiányában, az immunrendszer legyengülésében, a szellőzetlenségben, vagy az éppen harmatos levegőben. Sőt még a régi könyvektől is óvtak a lakosságot, hátha azokban rejtőznek a kórokozók.

Nem hiányoztak az orvosok gyakorlati próbálkozásai sem. Veres Géza kolozsvári orvos higannyal kezelte a betegeket. Dr. Leitner Fülöp a betegek garatjából vet köpetet vizsgálta, hogy a kórokozó vírusra bukkanjon. Nem sok sikerrel.

Novemberben dr. Tisch Mór Arad városi főorvos szerint nálunk az országos átlag alatti a megbetegedések száma, de „a járvány jelen van”. De mennyire, hogy jelen volt! Alulírott anyai nagyanyja, az első halálos áldozatok egyike, akkoriban még alig volt túl a harmincon. Fura mód a járvány elsősorban a fiatalabb korosztályokat érintette. Ebben is eltért az előző évtizedek pusztító betegségeitől.

Aradon, többek között, az éppen forgalomba állított, a lóvasutat felváltó városi gőzvasút zsúfoltságát hibáztatták. Az 1918 tavaszán észlelt járvány második hulláma éppen a politikailag „legterhesebb” napokban érte el Aradot, és emiatt a káosz általános volt. Szinte minden családban akadt valaki, akinek a felépülésében reménykedtek.

Amikor a lapok megírták, hogy XIII. Alfonz spanyol király is ágynak esett, szinte minden országban kitört a pánik. Aradon a Marta autógyár azonnal bezárt két hétre. A vagongyár is fontolgatta, hogy leáll, végül azonban, megrendeléseinek nagy száma miatt, ha csökkentett létszámmal is, de folytatta a munkát. Itt is, akárcsak a Martában alaposan fertőtlenítették a műhelyeket. Az város két mozija, az Uránia és a Bohus-palotában lévő Apolló tíz napra bezárt. Az iskolák is szüneteltek, illetve a vakációt két héttel meghosszabbították. Temesváron az állami főreáliskola több mint 100 növendéke betegedett meg.

Az időszak egyik legfelkapottabb írója, Nagyszalonta szülötte, Zilahy Lajos, a Halálos Tavasz írója is elkapta a spanyolnáthát, de szerencsésen, túlélte, noha az egyik szenzációhajhászó pesti lap már halálhírét keltette.

Az aradi vonatkozású halálos áldozatok között volt viszont Ormay Auffenber Norbert, Kossuth hadsegédjének (emléktáblája a minorita templom előcsarnokában) özvegye.  

Hunyad megyében pár nap alatt 62 ember halt meg. Aradon a kórházakban karantént rendeltek el. A város 12 gyógyszertára, két drogériája alig győzte a forgalmat. A tíz kórházi és mintegy félszáz rendelővel rendelkező orvos (Borsos Béla, Kabdebó János, Lőwinger Miksa, Palágyi Jenő, Vass Sándor stb.), szinte pihenés nélkül foglalkozott a betegekkel.

Az emberek többsége viszont alig merészkedett az utcákra. Aki pedig kiment, az a száját gázálarccal fedte el. Ezt egyébként ajánlották az orvosok a fertőzések elkerülésére.

A hadseregben napi kétszeri hipermangános öblögetést rendeltek el, és a katonák saját poharat kaptak. Nem sokat ért. Helyenként az ívó vízbe kevés sósavat kevertek, de ez sem járt eredménnyel.

A járvány neves áldozatai között volt, Kaffka Margit írónő, Edmond Rostand és Apollinaire francia költő, valamint a pár héttel korában merénylet áldozata lett Tisza István miniszterelnök fia. IV. Károly, az utolsó magyar király száműzetésében, Madeira szigetén lett e betegség áldozata 1922-ben.  Igencsak fiatal, mindössze 35 éves volt.

A járvány némileg csitult 1919-re, de még a két világháború közötti időszakban is jeleztek megbetegedéseket Aradon. Az áldozatok száma messze meghaladta a múlt századelő „divatbetegségeit,” a tüdővészt és a szifiliszt.

1918. novembere nemcsak a világháborús vérengzés lezárása, az Európa térképét alaposan átrajzoló politikai változások kezdete, de a „halálos ősz” időszakaként is bekerült a történelembe.

 

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'