https://www.facebook.com/kelemenhunor.rmdsz
Hétfõ, 2019. szeptember 23., 03.30

A Lloyd-palota „tegnap” és ma

Írásaimat rendszeresen kommentáló kedves ismerősöm rákérdezett a minap: miért nem közlök fotót is a szóban forgó épületről?

A fényképet ezúttal kettős megfontolásból vetettem el. Aki nem tudja, melyik palotáról van szó, azt a történet se nagyon érdekli. Ha mégis rászánja magát, előbb-utóbb azonosítani tudja. A másik ok: az esetek többségében műemléknek nyilvánított ingatlanok immár jó ideje gyalázatosan elhanyagolt állapotban várják a „csodát”, azaz sorsuk jobbra fordulását, megmentésüket. A mai arculatukat ábrázoló fényképek és izgalmas, olykor színes „életrajzuk” között hatalmas űr tátong. Hatványozottan keserű szájízzel olvasnák. Gazdag épített örökségünk könnyelmű eltékozlását aligha fogják megbocsátani az utódok mindazoknak, akik tehetnének értük valamit.

Az utóbbi években megjelent igényes albumok, kismonográfiák némi gyógyírt jelentenek a „sebekre”, az alaphelyzeten azonban nem változtatnak. És akkor még egy idevágó kérdés: miért is palota ez a főutcára néző, kétemeletes, nem különösen szembeötlő épület? Jóval nagyobb, díszesebb ingatlanok se érdemelték ki ezt a jelzőt.

Talán ebből a megfontolásból több szerző ki is felejtette az említésre méltó helyi épületek sorából. A válasz egyszerű: felépítésének idején (1909) az akkoriban már világhíres Lloyd névhez a „palota” szó illett a leginkább. Még akkor is, ha az aradi ezúttal szerényebb lett, mint temesvári, győri vagy miskolci társai, hogy az európai nagyvárosok hasonló nevű és rendeltetésű palotáit ne is említsük. Szóval, a brit biztosító társaságokat és biztosítási brókereket tömörítő szövetség gyűjtőneve a Lloyd. Névadója, Edward Lloyd kávéházi tulajdonos volt Londonban, valamikor a 17. század végén. Akkoriban a kereskedelem vastagját lebonyolító hajózási társaságok körében nagy népszerűségnek örvendett az említett úriember, hiszen számos fontos üzletet lokáljában kötöttek meg. Nem véletlen tehát, hogy a 19. század végére már kávéházában talált ideiglenes otthonra jó néhány biztosítási ügynökség. Innen terjedt el villámgyorsan a kontinens szárazföldi részére. Temesvár központjában, 1912-ben háromemeletes szecessziós palotát épített a társaság, melynek első emeletén a tőzsde rendezkedett be, földszintjén elegáns kávéházat nyitott. Az impozáns bérpalotáktól övezett sétatér is Lloyd-sorként (ma Győzelem tér) ívódott be a köztudatba.

Aradon már a 19. század második felében Bing Vilmos nagykereskedő, cs. és kir. szállító elnökletével megalakult a biztosítókat, kereskedőket, üzletembereket tömörítő Lloyd-társaság. A vezetőségben Éles Ármin kereskedő mellett ott volt id. Andrényi Károly nagykereskedő, Goldschmidt Sándor bankár és Neuman Dániel iparmágnás.

Akkoriban nem kevesebb, mint 34 biztosító társaság működött a városban. Közöttük a nagyobbak (Adria, Duna, Unió) kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszert építettek ki, a kisebbek pedig egy-egy területre szakosodtak. Ezt a széleskörű üzletrendszert hangolta össze a Lloyd-társaság. A biztosítási és kereskedelmi testületek közös székházának építése elég sokáig elhúzódott, mert a vezetőség ragaszkodott a városközpont legjobb helyeihez. De erre csak a 20. század elején, az egykori Három Királyokhoz fogadó és vendéglő lebontását követően adódott lehetőség, az Andrássy tér (Forradalom útja) 5. szám alatti, megüresedett telken. Az épület megtervezését nehezítette az a tény, hogy az utcai front meglehetősen szűkös volt, s a szomszédban, az éppen csak berendezkedett Pannónia szálló és sörcsarnok se lelkesedett a várható előkelő szomszédtól. Tartottak az esetleges konkurenciától. Végül a kétemeletes, viszonylag szerény díszítésű épületet 1909-ben adták használatba. Az első emeleti helyiségek és a nagyterem, mai szóhasználattal élve, „multifunkcionális” volt. Itt tartották a tanácskozásokat, de a bálokat is. Rövidesen az aradi gazdasági elit kedvenc találkozóhelye lett. Az épület reklámcélból számos korabeli képeslapon megjelent. 1913-ban, amikor Aradon tartották meg az Országos Eszperantó Kongresszust, egy tagozati megbeszélésre ebben a bálteremben került sor. Sok színes levelezőlap ábrázolta az épületet „Lloyd domo esperanto” felírattal. (Csupán az érdekesség kedvéért: akkoriban élte fénykorát az eszperantó, az a „műnyelv”, amelytől hívei a nemzetek közötti kommunikációs nehézségek megszüntetését remélték.) Ezzel szemben a főutcára néző üzlethelyiségek egyikében, az épület előkelő rendeltetéséhez aligha illő pálinkakimérés, a másik, tágasabb helyiségben viszont az Apolló mozgóképszínház kapott helyett. A régi teátrumban működő Uránia után ez volt Arad második mozija. Nincs adatunk a nézőtér befogadóképességéről, az eltelt 110 év alatt jelentős belső átalakításokon esett át az épület földszintje. Becsléseink szerint aligha rendelkezhetett száznál több férőhellyel. A mozizás hőskorában rögtönzött termekben vetítettek.

Aradnak csak két év múlva lett „igazi” filmszínháza. A „hetedik művészet” azonban gyorsan hódított városunkban is. Még fel se épült teljesen a Bohus-palota, mikor az Apolló helyszűke miatt átköltözött az annak földszintjén kimondottan „mozgóképszínháznak” kialakított terembe. Az Ipartestület és művelődési háza (a mai báb-, illetve kamaraszínház) felépítése után a Lloyd felszabaduló helyiségeibe civil lakosság költözött.

A két világháború között már valamivel kevesebb biztosító működött Aradon. A társaság a Românului (Rövid) utcában bérelt egy jóval szerényebb termet. A Pannónia helyén megnyílt az elegáns Dacia vendéglő, amelyet az államosítás utáni ínséges években városi kantinként használták.

Később, jelentős belső átalakítást követően, az egykori pálinkamérés helyén nyílt meg a város egyik legelőkelőbb vendéglője, a Cina.

Napjainkban a karzattal is rendelkező teremben működik a Goldiș Egyetem Tudor Arghezi könyvtára. Az egykori Pannónia szálloda, későbbi Művészeti Népiskola udvari részéből közelíthető meg a Doina és Baru Arghezi adományából létrehozott állandó kiállítás.

A Lloyd név és aradi rendeltetése pedig egyre inkább feledésbe merül. 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'