JelenHaz
Szombat, 2019. december 07., 17.11
Hangosan gondolkodom

A nagy tettek mozgatója

Azt mondják a pszichológusok: az ember igen gyakran arról álmodik, ami nap közben foglalkoztatja.

Az éjjel szép álmom volt. Nem utazgattam kies tájakon, nem kivételes művészi produkcióban gyönyörködtem álmomban, hanem az egykori Teba-gyár csarnokaiban sétálgattam két anyaországi vendéggel. Nekik mutogattam az egykori iparváros megmaradt, megőrzött műszaki relikviáit.

Ők csodálkoztak, én pedig büszkeséget éreztem, hogy ilyen városban élek.

Volt itt Jantó-féle eszterga, különleges szeszlepárló az egykori Neuman-gyárból,  óriás fogaskerék Hendléktől, taxi a Martából és Ford-motor az Ablonczi- műhelyekből, Iron rádió, amit Lukács József szerelt össze, orosz televízió a hőskorszakból, amelyet id. Sztollár Jenő  állított működésbe az 1950-es évek végén a Csiky jogelődjében, ébresztőórák tucatja a hajdani Victoriából, fínom likőrök a Zwack fiókvállalatától, stílbútorok a bútorgyár különböző időszakából,  textíliák és kötöttáru, no meg még rengeteg különböző kiállítási tárgy.

Akkor riadtan fel verejtékfürdőben ebből a kellemes álomból, amikor szerény műszaki tudásom csődöt mondott, és az előttünk álló készüléknek nem tudtam megmondani se a nevét, se a rendeltetését.

A múzeumi éjszaka nappali visszatérő gondolataim folytatása volt.

Egy ipartörténeti múzeum, vagy legalábbis gyűjtemény gondolatát sokan megfogalmazták, szóvá tették már Aradon. Jómagam is nem egyszer. Sajnos, süket fülekre talált.

Pedig talán egyetlen hazai város se lenne erre „illetékesebb”, mint Arad. Kis és nagy iparvállalatok ilyen sokszínűségével nemigen rendelkezett egyetlen vidéki nagyváros sem. Termékeik, berendezéseik ipartörténeti jelentőségűek voltak a maguk korában.

Sajnos, a rendszerváltás utáni időszakban a gyárak többségét felszámolták, berendezéseiket szétcincálták, ócskavasként „hasznosították.” Az elharapódzó telekhasznosítási spekuláció áldozatai lettek az ipari létesítmények épületei is.

Ha valakinek eszébe jutna egy ilyen kiállítás megszervezése, a helyszínt illetően már csak az egykori autógyár (a vagongyár víztornyos épületrésze) és a Teba még épségben hagyott épületcsarnokai között választhatna.

De akad-e?

Reménykedem. Élnek még lelkes, a város értékeit megőrizni, átmenteni kívánó emberek. Csak meg kell találni őket.

Én már tudok is egyet.

Bálint György építőmérnök szakmai tudása, ambíciója nélkül sok aradi létesítmény, ingatlan aligha készülhetett volna el időben. De ő nyugdíjasként se ül(het) ölbe tett kézzel. Nagyvarjason a joggal visszaigényelt malmot lepusztulva, kiüresítve kapta vissza az államtól a családja. Bálint mérnök saját költségén Németországból hozatta a berendezéseket, és hónapok munkájával sógorával szerelte fel.

Azt mondja, már elvetette a rendeltetésszerű működtetés gondolatát, de, ha segítséget kapna, ha támogatnák ötletét, itt megnyitná a vidék első ilyen „múzeumát”.

Nagy szó ez, mondjuk azt, hogy gyűjteményes kiállítását.

Hogy lássák a mai fiatalok is, miként dolgoztak elődjeik.

Nagy dolgok nem születnek lelkes, komoly anyagi áldozatra is hajlandó emberek nélkül.

A nagyvarjai gyűjtemény figyelemre méltó. És elindíthatna egy olyan lavinát, amely nem károkat okozna, hanem a sok kicsi sokra megy elv alapján felébresztené az emberek szunnyadó ambícióit. A „mentőakció a 24. órában” talán az illetékesek érdeklődést is felkeltené.

És még valami, amit az Arad Európa kulturális fővárosa 2021-ben címre pályázatot készítő munkacsoport figyelmébe ajánlanék: tudtommal egy ipartörténeti múzeum létrehozása nem szerepel a jövőbeni tervek között.

Még nem késő ennek ötletét megszellőztetni.

Talán még nem késő meg is valósítani.

Olyan aduja lenne Aradnak, amellyel versenytársai nem rendelkeznek.

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Hollai / Vasárnap, 2015. június 14., 16.01 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Hát persze, hogy jó ötlet, csak egyetlen dolog hiányzik az egészből, a pénz.
Az ún. akcióknak ma már nincs sikere, mert lejárt az idejük. Az embereket pl. itt Németországban, hetvenhét különböző \"adománygyűjtő\" akcióval keresik fel, szinte hetente. A Caritastól kezdve, a szomáliaii éhező gyerekekig, legalább 10-15 helyre lehetne adni pénzt, ha annyi volna. tehát , ha ilyen sok helyre kérnek, akkor nem adok egyre sem, ez lett az elv.- Hagyjanak már minket békén a sok \"kunyerálással\",adjon az állam, akik milliárdokat költenek, újabb és újabb fegyverekre..-
Hát ez a vélemény.
A régi aradiak, akik kint vannak, illetve kint voltak Nyugaton, már nagyon kevesn vannak, a mi generációnk, akik egy ilyen \"akciót\" szívesn támogatnának, már kihaltak.

De azért még spekulálok, ez nem kerül sokba, és hátha kipattan valami, onnan,
az öreg fejből.
Hollai H. Ottó
Hozzászólt: Hollai / Vasárnap, 2015. június 14., 16.01 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Hát persze, hogy jó ötlet, csak egyetlen dolog hiányzik az egészből, a pénz.
Az ún. akcióknak ma már nincs sikere, mert lejárt az idejük. Az embereket pl. itt Németországban, hetvenhét különböző \"adománygyűjtő\" akcióval keresik fel, szinte hetente. A Caritastól kezdve, a szomáliaii éhező gyerekekig, legalább 10-15 helyre lehetne adni pénzt, ha annyi volna. tehát , ha ilyen sok helyre kérnek, akkor nem adok egyre sem, ez lett az elv.- Hagyjanak már minket békén a sok \"kunyerálással\",adjon az állam, akik milliárdokat költenek, újabb és újabb fegyverekre..-
Hát ez a vélemény.
A régi aradiak, akik kint vannak, illetve kint voltak Nyugaton, már nagyon kevesn vannak, a mi generációnk, akik egy ilyen \"akciót\" szívesn támogatnának, már kihaltak.

De azért még spekulálok, ez nem kerül sokba, és hátha kipattan valami, onnan,
az öreg fejből.
Hollai H. Ottó
Hozzászólt: aradi / Szerda, 2015. június 10., 08.00 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Nagyszeru gondolat, erdemes lovagolni rajta.
Remelhetoleg Ando Andras es sokan masok olvassak az ujsagot.
Ha peldaul az alpolgarmester is felkarolna az otletet, segitene a megvalositasaban dicseretere valna.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'