https://www.facebook.com/kelemenhunor.rmdsz
Szerda, 2019. szeptember 18., 04.28

A Szántay-palota története

Az aradi bérpaloták sorában előkelő helyen kell említenünk azt az impozáns épületet, amely szinte meghatározza két utca karakterét. Az egykori Batthyányi (Episcopiei) és Széchenyi (Horia) utca sarkán áll az egyik legszebb szecessziós építmény, amelyet aradi berkekben ma is zseniális tervezőjéről, Szántay-palotaként ismer mindenki.

A belváros tengelyében, a hajdani Andrássy (Forradalom) útra merőlegesen nyíló rövid utcát igen mutatós épületek szegélyezik. A Coșbuc utca sarkán lévő körforgalomtól a városháza felé közeledve az utca jobb oldalán öt, majd az egyenes folytatásban, a Maros felé újabb három impozáns torony (városháza, kincstári palota, azaz a mai Vlaicu egyetem és a Kultúrpalota) látványa nyűgözi le a látogatót. És a hozzájuk tartozó épületek is kimondottan nagyvárosiasak.

A XX. század elején az említett helyen még egy igen hosszú, földszintes sarokház állt, a több híres embert adó Vásárhelyi család otthona. Tulajdonosaik több nemzedéke fontos szerepet játszott a város életében. Elég, ha az Orczy–Vásárhelyi-hagyaték (ifj. Vásárhelyi János és Albert) igen értékes könyvárát említjük, amelyet az egykori Királyi Főgimnáziumnak (ma: Moise Nicoară) adományoztak. Egy ideig Kara Győző, a Római katolikus Főgimnázium tanára gondozta a tékát, mielőtt a számos ritkaságot tartalmazó gyűjtemény átkerült a városi könyvtárba.

Mellesleg kézdivásárhelyi Vásárhelyi Béla (1838–1906) Arad főispáni tisztét is betöltötte 1905–1906-ban. Női ágon pedig Vásárhelyi Janka (1869–1938) a Vöröskereszt aradi szervezetének megalapítója, számos karitatív rendezvény kezdeményezője és szervezője volt.

Ezt a hatalmas telket és a rajta lévő lebontandó házat vásárolta meg építkezési célból Szántay Lajos és testvére, Béla.

Akkoriban már állt a „civilek” lakta Neuman-palota, s átellenben, szintén saroképületként a Földművelésügyi palota. (A megyei könyvtár és a múzeum szépművészeti részlegének jelenlegi otthona.) Sőt, idő közben a Neumanok új családi háza is felépült, éppen az utca szemközti oldalán.

Érdekes, hogy éppen ez volt a környéken az egyetlen földszintes épület. A bárócsalád, feltételezhetően, nem akart kérkedni. Látszatra ez volt az utcarész „legszerényebb” épülete. Hogy befelé milyen volt, azt csak a bennfentesek látták, a későbbiek meg csak „sejtették.” A család rangjához illően elegáns.

A bárócsalád utolsó aradi tagjának, Ferencnek a távozása (1948) után az a családi hajlék erősen „megkopaszítva” (az ’50-es években napközi otthon szerepet szántak neki az elvtársak), műtárgyainak egy részétől megfosztva is emelte az utca ázsióját. Merthogy itt lakott az aradiak egyik jótevője, akit mindenki tisztelt, aki valami is tudott a család tagjainak közel százéves aradi jelenlétéről.

Később, némi belső átalakítás után, Ceaușescu vendégházaként vált ismertté. Ha éppen itt töltött egy-két éjszakát, szinte kihalt az utca.

No, de térjünk vissza a „főszereplőhöz!” Szántay, aki akkoriban igen befutott kollégára talált (a Kultúrpalota még nem épült fel!) a nem kevésbé tehetséges Tabakovits Emil Milán személyében, már ezzel a bérpalotával is érzékeltette, hogy a régió bármely neves építészének méltó versenytársa. Elképzelése pontosan illett az utca arculatához, a benne lévő ingatlanokhoz, noha ezek magukon viselték a pár évvel korábban divatos eklektika számos jegyét. Akkoriban pedig már a szecesszió korát éltük, s a tervező az új idők új igényéhez igazodott.

A Vásárhelyi család földszintes házát lebontotta, a helyébe álmodott hatalmas épületet megtervezte, a munkálatokat felügyelte.

A magasföldszintes, kétemeletes bérpalota három és négyszobás, fürdőszobával ellátott nagypolgári lakásokból állt. Összesen 115 helyiségről tudnak a kutatók. Az alagsori kisebb-nagyobb üzlethelyiségek alá még pincerészt is tervezett Szántay. Akkoriban az ilyesmi Aradon ritka megoldásnak számított.

Akárcsak szomszédja, a Neuman-palota, ez az épület is két részletben készült el. Az utómunkálatokat 1911-ben fejezték be. Mindkét utcára nyílt egy-egy kapu, s az elegáns lépcsőházak, a kovácsoltvas korlátok, az igényesen kidolgozott lakásajtók érzékeltették a „vendéggel”, hogy jómódú emberek otthonába érkezett. Az erkélyeket tartó szobrok, a külső florális díszítés, a homlokzat tetőtéri kiképzése gazdag fantáziát és eleganciát sugároz. A toronysisak dísze a földgömböt jelképezi.

Érdemes alaposan szemügyre venni az épületet.

Csupán az érdekesség kedvéért említem, hogy minden Aradra érkező vendégemnek megmutattam, és egyöntetű tetszést aratott. Annál is inkább, mivel a múló idő nyomai kevésbé látszanak rajta, mint a legtöbb aradi műemlék épületen. Olyan vélemény is elhangzott (és nem éreztem benne semmi túlzást), hogy Erdély egyik legszebb „megaépülete.”

A Szántay-palota mai lakóinak megemlítése a személyi jogokat sértené. A ’70-es években többek között itt lakott az Alimentara nagykereskedelmi vállalat igazgatója.

Az viszont tény, hogy a tulajdonos és tervező nem itt, hanem a jóval szerényebb Aulich Lajos (Russu Șirianu) utcai emeletes házban rendezte be otthonát.

A nevét viselő belvárosi palota azonban évtizedekig jól jövedelmezett. Szántay  akkoriban Arad legmódosabb személyiségei közé tartozott. Talán álmatlan éjszakáiban se ötlött fel benne, hogy majdan „fordul a kocka”, és mellőzöttségben, szegénységben éri meg az öregkort.

Ezért is dicséretes, hogy a Kultúrpalota után a Horia utcai főbejárat falrészén is kétnyelvű emléktáblát kapott a város zseniális tervezője és építőmestere, Szántay Lajos.

És talán a Kultúrpalota lépcsőjére tervezett, egészalakos szobra se marad puszta ábránd.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'