JelenHaz
Vasárnap, 2019. augusztus 18., 20.59

A Tribuna-palota és szerkesztősége

A Kölcsey Egyesület gondozásában pár éve megjelent Palota a Zrínyi utcában című kötetem pozitív fogadtatása adta az ötletet: mi lenne, ha az érdekes háttérrel, múlttal rendelkező többi aradi bérpalotát is bemutatnám egy sorozatban? Neki is fogtam és a meglepően sok visszajelzés, kommentár tanúsítja, hogy olvasóinkat, elsősorban az aradiakat, érdeklik ezek a történetek. Legutóbb a Szerb-palota kapcsán hívott fel egy régi olvasónk és közölte, hogy évtizedekig ebben az épületben lakott, s a tornyos rész, amelyet „az épület stílusától elütőnek” tartottam, jóval az ingatlan átadása után készült el, felsőbb utasításra és biztonsági okokra hivatkozva. A szakszerűtlen beavatkozás igencsak felháborította a tervezőt, Tabakovits Emil-Milánt.

Nos, ennyit a sorozat fogadtatásáról. Egyébként valaki azt kérdezte, hogy az Eminescu utca 37. sz. alatti, utcai frontján meglehetősen lepusztult épület miért műemlék és egyemeletes, manzárdos, szerény terjedelme dacára, miért tekintik palotának?

Nem biztos, hogy kompetens vagyok ennek megítélésére, de azt hiszem, hogy az említett ingatlan inkább politikai, társadalmi, kulturális jelentősége folytán kapta a Tribuna-palota elnevezést. És abban is kapcsolódik előző írásomhoz, hogy megtervezése szintén a város egyik legrangosabb építésze, Tabakovits Milán nevéhez fűződik.

A régi aradiak közül sokan Oncu-ház néven ismerik. Első tulajdonosa ugyanis Nicolae Oncu dr., a Victoria bank igazgatója volt.

A szecesszió geometria elemeit mutató, manzárdos épületet 1908-ban avatták fel. Az ünnepségen jelen volt Iuliu Maniu és Constantin Mille is. Itt kapott helyet a Tribuna című román lap szerkesztősége.

A lap a korábban Nagyszebenben szerkesztett, majd 1896-tól Aradon megjelenőTribuna poporului című lap hagyományait követte, annak megszűnése után. Felelős szerkesztője Ioan Russu-Șirianu volt, aki egyébként a magyar országgyűlés képviselőjeként sokszor szót emelt az erdélyi románság ügyében. A lap belső és külső munkatársai között tudhatta a múlt század első évtizedében az erdélyi román értelmiség elitjét: Goldişt, Coșbucot, Roman Ciorogariut, Ilarie Chendit stb.

A Tribuna népszerűsége messze túlnőtt Arad határain, hiszen jó ideig az erdélyi románság zászlóvivőjének számított. Az első emeleten könyvtárt rendeztek be, az udvaron pedig nyomdát működtettek.

A palota felépítésének helye is ideálisnak mondható. Átellenben volt az ortodox püspökség, majd pár év múlva, 1913-ban, ugyancsak az utca túlsó oldalán felépült a román tannyelvű leány polgári iskola (pár éve még TBC-kórház), amely az aradi tanintézetek között elsőként rendelkezett központi fűtéssel. Ekkora azonban a Tribuna már „befejezte” küldetését, ugyanis 1912 elején beolvadt a Goldiș-házban működő konkurens lapba, az egyre nagyobb erdélyi kitekintésű és radikálisabb hangnemű Românulba, amely a Román Nemzeti Párt sajtóorgánumaként vált ismertté.

A történethez tartozik, hogy a fúzió nem volt zökkenőmentes. Sőt, egyenesen viharos. A két román lap között komoly konfliktus bontakozott ki, amely kihatott a belső munkatársak viszonyára is. A viszály elsimítására egy sor neves erdélyi román értelmiségi jött le Aradra, és próbálta bevetni az ügy érdekében tekintélyét és érvelését. Ez pár hónapos csetepaté után sikerült is, és az új lap, szerkesztőségében is megerősödve, határozottabban képviselte a románság ügyét.

A Tribuna-palota eredeti rendeltetése megszűnt, a szerkesztőségi szobákba civil lakosság költözött.

A palota cím és a műemlék megjelölés, valamint az emléktábla tulajdonképpen annak a pár évnek a hozadéka, amíg egy történelmileg fontos időszakban itt működött az említett lap szerkesztősége.

Ugyanakkor ez volt a helyi és az erdélyi román értelmiség egyik szellemi műhelye.

A tavalyi centenáriumi év kapcsán ez az épület is megérdemelte volna a felújítást. De nem történt érdekében semmi.

Aradon élünk.

 

 

 

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'