https://www.facebook.com/kelemenhunor.rmdsz
Szombat, 2019. szeptember 21., 22.36

A vágyálomtól a valóságig

Száznyolcvanöt éve lépett Arad a szabad királyi városok sorába

Arad Napjai mifelénk kulturális és gasztronómiai események láncolata. Hol nívósabb, hol „lazább”, hogy finoman fejezzem ki magam. Ilyenkor az eszem-iszom és a „szemem legeltetem” mellett illik emlékezni arra, hogy mit is ünneplünk 185 évvel a jeles esemény múltán itt, a Maros ölelésében. Egyidejűleg azt is el kell ismernünk, hogy a XXI. század küszöbén a város akkori vezetősége jól döntött, amikor ehhez a korszaknyitó, történelmi eseményhez kötötte az augusztusi városnapokat.

Ebben messze ügyesebbek voltak, mint a környező városok tanácsosai.

 

Az esemény azért is érdemel időszakos felemlítést, mert annak idején eleinknek nehezebben sikerült az előrelépés a városok ranglistáján, mint a szomszédoknak. Évtizedekig hosszas, konok küzdelmet vívtak, hogy bizonyítsák: a kiemelt kamarai város címet már kinőtte Arad. Elhárult a Damoklész kardjaként évekig felettük lebegő, a fejlődést fékező elköltöztetés réme, felépült a Maros bal oldalán az új vár; a városnak saját kőszínháza volt, a minoriták felekezeti iskolát nyitottak, a román ajkú fiatalok a Preparandiában tanulhattak, alapfokú zeneiskola kezdte meg működését. De talán mindezeknél fontosabb volt, hogy sikerült összegyűjteni annyi pénzt, amellyel a szabad királyi város címet és az ezzel járó kiváltságokat megválthatta a város.

Nos, a küzdelem azért is tartott olyan hosszú ideig, mert a vármegye az „előlépésnek nem igazán örvendett, hiszen a város kikerült anyagi függőségéből. Az előrelépés azzal is együtt járt, hogy a város nem ismerte el a földesurak előjogait, megszűnt a várparancsnokság, a kivetett adókat szabályozták, a polgármestert vallásfelekezetre való különbség nélkül választhatták meg.

Arad 1826-ban „perkálta le” a megszabott válságdíjat, amit a pozsonyi országgyűlés jóvá is hagyott, ám a „császár malmai is lassan őröltek” Bécsben. Még újabb 8 esztendő vize folyt le a Maroson 1834-ig, a szabad királyi város hivatalos beiktatásáig.

De végül elérkezett a nagy nap. Orczy Lőrinc báró, királyi biztos 1834. augusztus 17-én hatalmas díszkísérettel érkezett meg Aradra az I. Ferenc császár kézjegyével ellátott hivatalos oklevéllel, amelyet Heim Domokos polgármesternek nyújtott át. Az eseményhez illő fogadtatásban is részesült.

Augusztus 21-én, a közigazgatási előrelépést jelentő „szabadságlevél” kihirdetését követően kezdetét vette egy több napig tartó rendezvény, a korabeli leírások szerint igazi „örömünnep”, amely nem nélkülözte a régi minorita templomban (1902-ben bontották le) rendezett rangos egyházi szertartást, de az ökörsütéssel, borozással egybekötött utcai vigadalmat sem. Orczy bárót megválasztották Arad első díszpolgárának. (A tulajdonában lévő liget és az odavezető utca közel egy évszázadig viselte a nevét.)

Az esemény eufóriájában kibővítették a város címerét, amelyben az ezüst sáv a Marost, a páncélos kar a megszálló törökök elleni harcot, a kapuval ellátott tornyok a várat jelképezték.

A megérdemelt előrelépés a városok ranglistáján a korabeli Arad számára a polgáriasodás első mérföldköve volt. Elhárultak a közigazgatási akadályok. A szabad királyi város az elkövetkező évtizedekben rohamos fejlődésnek indult.

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'