JelenHaz
Péntek, 2019. december 13., 17.36

A város megmentőjének fia

A szabadságharc 13 aradi mártírjának családtagjairól szinte minden érdemlegeset felkutattak a történészek. A tábornokok özvegyei közül többen, hadd említsük csupán Damjanichné Csernovics Emíliát, később is jelentős szerepet játszottak a magyar közéletben.

Arad 1849-es várparancsnokának özvegye nyitotta meg az ereklyeadományozók sorát is. Nemes gesztusa nélkül talán sose állt volna össze a ’48-as ereklye múzeum rendkívül értékes anyaga.  Az egyik legvitézebb magyar tábornok özvegye a Szabadság-szobor felállítási ünnepségének is egyik díszvendége volt.

Viszonylag kevesebbet tudunk a többi főtiszt és jeles hős leszármazottainak sorsáról. Ők az idők folyamán részben kikerültek az érdeklődés homlokteréből. Így történt ez Asztalos Sándor, az 1849. február 8-i aradi csata hősének fiával.

A város megmentőjének tartott honvédtiszt Petőfivel egy esztendőben, 1823-ban született Máramarosszigeten és fiatal századosként a 29. honvédzászlóalj katonáit vezette győzelemre az aradi utcai harcokban.

A világosi fegyverletétel után Hamburgba emigrált, majd Londonban és Genfben próbálta meg átvészelni a nehéz időket. Hőshöz méltatlan halálát egy ostoba affér okozta. Harmincöt éves volt, amikor egy genfi lengyel emigránssal vívott párbajban életét vesztette.

Hősiességének emlékére alakult meg Aradon a 19. század végén az Asztalos Sándor Társaság, amely utcát nevezett el róla (ma Tribunul Dobra), s a Szabadság-tér és az utca sarkán lévő házon és annak udvari részén 1907-ben emléktáblát helyezett el.

Az ünnepségre meghívták a szabadsághős Hamburgban élő fiát, akit díszes fogadtatásban részesítettek. A csak németül és franciául beszélő Asztalos Emil mindkét nyelven megköszönte az iránta tanúsított kitüntető figyelmet. A város akkor nemes gesztus gyakorolt: felajánlotta, hogy lakást és üzlethelyiséget bocsát a hős rendelkezésére, amennyiben Aradra költözik. Asztalos Emil azonban azzal hárította el az ajánlatot, hogy felesége, gyermeke jó anyagi körülmények között él és nem szívesen cserélnék fel a nagyvárosi létet.  

A két világháború közötti időszakban, a szobor és emléktábla eltávolítások idején, került le az utcanév és az emléktábla eredeti helyéről. Akkoriban az aradi hős emlékeit ápoló ereklye múzeum léte is veszélybe került, hiszen közel két évtizeden át egyetlen írásos vagy tárgyi dokumentummal se gyarapodott és 1930-ban egész télen zárva volt.

Arad megmentőjének fia akkor került ismét a figyelem homlokterében, amikor 1930-ban francia nyelvű levélben kért anyagi támogatást Arad vezetőségétől. Az akkor 73 éves férfi sorsa az évek múlásával egyre rosszabbra fordult. Akkoriban egy hamburgi szegényház könyöradományaiból tengette életét, s a kiegészítésként felvállalt éjjeliőr állásából is elbocsátották.

Idős korára Asztalos Emil valóban segítségre szorult. És a régi emlékek hatására valamilyen anyagi támogatást Aradtól remélt, melynek civil lakosságát édesapja megmentett a vérrontástól.

Csakhogy közben változtak az idők és az emberek. A szabadsághős nevét viselő társaság már a múlt homályába veszett, akárcsak az utcanév és az emléktábla.

A helyi magyar sajtó azért megkísérelte a lehetetlent. Az Aradi Közlönyben Gárdos Sándor újságíró gyűjtést kezdeményezett a hős nyomorgó családjának megsegítésére. Le is közölte egy aradi kisfiú, bizonyos Ocskay Ede felajánlását, aki karácsonyi ajándékra megtakarított pénzét ajánlotta fel a gyűjtés elindítására. A bíztatóan induló kezdeményezés azonban elakadt.

Az aradi magyarság erejét akkoriban a kisebbségi sors útvesztője, az állami támogatás nélkül maradt színház tartós hullámvölgye, a közadakozásából felépített és nyilvánossági jogától megfosztott gimnázium sorsa, a század nagy gazdasági válságának hullámverése nagyon felaprózta.

Asztalos Emil hiába várta az aradi apanázst.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: olvasó / Vasárnap, 2010. január 24., 18.43 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Elszomorító történet.
Hozzászólt: nemEcsek / Szerda, 2009. december 23., 16.45 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Köszönöm! Így már kikövetkeztethető, hogy miért került Damajanich és Lahner tábornokok holtteste Mácsára.
Bár azt még most sem tudom, hogy milyen vérségi kapcsolat volt Damjanichné Csernovics Emilia és Csernovics Péter között.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'