Fölszálott a páva

http://hunor.rmdsz.ro/
Szombat, 2019. november 16., 03.34
Pro urbe Puskel Péterrel

Adni és kapni

A Hist Urban projekt egy nagy lépéssel közelebb került a megvalósításhoz: a végéhez közeledik az építkezési szakemberek továbbképzése a restaurálási munkákban.


Hogy miért volt erre szükség? A válasz roppant egyszerű: a belváros értékes épületein az évtizedek során annyi szakszerűtlen beavatkozást végeztek el, hogy egyetlen ház esetében is hosszú lenne felsorolni. A restaurálás sokoldalú szakértelmet feltételez, s nálunk a különböző korokban ezt a követelményt messzemenően figyelmen kívül hagyták az építtetők és még inkább a kivitelezők.
A glogováci román–német alapítvány épületében, az egykori vegyipari líceum szomszédságában a múlt héten kezdődött meg a kéthetes szaktanfolyam. Résztvevői építészek, építést vezető mérnökök, szaktanárok, a polgármesteri hivatal építészeti ügyeivel megbízott alkalmazottjai. Olyan emberek, akiknek a jövőben meghatározó szerepük lesz az épített örökség helyreállításában, a munkálatok ellenőrzésében. És az első heti tapasztalatok szerint nagyon komolyan és elkötelezetten érdeklődnek a szakma “titkai” iránt. Az előadók pedig jeles magyarországi szakemberek, az örökségvédelmi hivatal kutatói, restaurátorok.
 
Kár, hogy az épületek eredeti állapotának helyreállításáról a nemes célhoz teljességgel méltatlan környezetben kell a vendégelőadóknak megosztaniuk ismereteiket. Éppen arról, aminek errefelé szemlátomást az ellenkezőjét tapasztalják. A szakmai továbbképző központ szerepét betöltő egykori vegyipari fellegvár környezete ma riasztóan lepusztult.

Egyébként nyugati szomszédaink nemcsak elméleti síkon siettek segítségünkre. Először fordul elő Aradon, hogy egy külföldi cég nyeri el versenytárgyaláson a munkálatok kivitelezési jogát. Mikelaka és Kisszentmiklós utcáit egy hódmezővásárhelyi cég fogja korszerűsíteni, kocsiúttal, járdaszigettel és vízlevezetővel ellátni. És az is premier, hogy a munkások naponta hazajárnak Tornyánál, mint ahogy a város közeli Zimándújfalura csütörtök reggel a saját mezőgazdasági gépeikkel jöttek át a kisvarjasi ideiglenes határátkelőn a szomszédos dombegyháziak, hogy megműveljék a község határában parlagon fekvő földeket.

Ki hitte volna két évtizeddel ezelőtt, hogy nálunk ilyesmi lehetséges lesz valaha? Ki gondolt volna arra, hogy a blokklakásoknak nevezett betonsilókban letöltött évtizedek után esetleg hét végi házat vásárolhat családjának? Méghozzá viszonylag elérhető áron. És nem a Hegyalján, hanem, mondjuk, Battonyán.

Bizonyára még nem felejtettük el, hogy annak idején alig hihető dajkameseként hallgattuk Németországból hazalátogató földijeinket, akik gyakran emlegették, hogy egy-egy termékért, ha kedvük szottyan, átruccannak a szomszédos Hollandiába, Svájcba, Ausztriába, ha ott olcsóbb.
 
Ma már kóstolgatjuk mi is, mit jelent a közös Európa. És ha megszabadulunk előítéleteinktől, régi reflexeinktől, talán tanulunk is azoktól, akik sok mindenben előttünk járnak.
Például abban, hogy nemcsak kapni, hanem adni is jó.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'