Kedd, 2017. október 17., 14.39

Arcok a (közel)múltból (43.)

„Mi leszel, kisfiam, ha nagy leszel?” – hangzik el meglehetősen gyakran felnőttek szájából a (roppant bugyuta) kérdés. „Ha én azt tudnám, szép pénzt keresnék vele” – mondhatná egy felnőtt fejjel gondolkodó kérdezett. De persze akadnak kivételek, akik már gyermekfejjel is öntudatosan nyilatkoznak. Nos, a jelen esetben aligha hiszem, hogy emberünk sejthette, mit hoz számára a jövő. Szobrásznak és grafikusnak készült, végül egy viszonylag ritkább sportág, a sportlövészet hozta meg számára a tartós sikert és az elismerést, amelyre a lelke mélyén minden ambiciózus ember vágyakozik.

Még 30 éves se volt, amikor már edzői minősítést szerzett és korábbi aradi klubjából átigazolt az időszak legrangosabb egyesületéhez, a textilgyárihoz. Pedig először csak önkéntes alapon, majd „másodállásban”, egész csekély honoráriumért vállalta a fiatal tehetségek bevezetését a sportlövészetbe. Miután az eredmények se maradtak el, azonos keresztnevű, de idősebb kollégájával e sportág aradi nagy időszakának mentorai lettek, sőt, emberünk e sportág megyei elnöki tisztét is ellátta. Ekkoriban korszerűsítették a ligeti lőteret, amely optimális lehetőséget biztosított e nagy múltú aradi sportág (1831-ben Orczy Lőrincz báró alapította a ligeti lövészegyletet) töretlen fejlődéshez. És az eredmények igazolták a bizalmat. Az aradi sportlövők évtizedekig a nemzetközi élvonalat képviselték, számos hazai és külföldi bajnoki címet, érmet szereztek, sőt egyikük, immár a bukaresti Steaua színeiben 1988-ban olimpia bajnok is lett, majd négy évvel később, ugyancsak a világ legrangosabb sportversenyén, bronzérmes.

Kell-e ennél nagyobb elégtétel egy edzőnek? Egy érdemes edzőnek, hiszen az eredmények a felkészítés minőségét is honorálják. És az edzői munka elismerése se késlekedhetett.

Közel fél évszázadot szentelt a kedvtelésből hivatássá nemesülő edzői munkának, miközben e sportág nemzetközi fórumain is képviselte Aradot, az országot. Leánya is az éles szem, a biztos kéz és a nyugalom sportágának művelője volt és e hagyományok hűséges ápolója mind a mai napig.

A románul, magyarul egyaránt választékosan beszélő édesapja másik hobbija ma már ipartörténeti unikum. Ha úgy tetszik, „aradikum”. Idősebb éveiben megmintázta, a legapróbb részletre is kiterjedő makettben elkészítette a vagongyári mozdonyok, teherszerelvények kiemelkedő példányait, a Marta autógyár egyedi és sorozatgyártásban került speciális gépkocsijait, az Astrában gyártott első román repülőgépek miniatűr modelljeit, az európai tömegközlekedési „legek” sorába tartozó hegyaljai villamosvasút vagonjait. Olyan egyedi Weitzer-Marta-Astra kollekció ez, amelynek állandó kiállítási helyet kellene biztosítani, hiszen Arad ipartörténeti jelentőségét illusztrálják. (A szomszédos Makó múzeumában ott látni a helyi születésű Galamb József a detroiti Ford gyárban kidolgozott világhírű T modelljének egyik példányát.) Nemcsak akkor, ha külföldi közlekedési szakemberek keresik fel Aradot.

Az aradi sportlövészet egyik nagy egyénisége amúgy szülővárosához ragaszkodó, idejét abszolút precízen beosztó, családcentrikus, közvetlen ember volt. Emlékét özvegye és édesapja hobbiját legjobban ismerő és gondozó leánya igyekszik frissen tartani. A Román Céllövő Szövetség kalendáriumában szerepel a nevét viselő, évente megrendezésre kerülő emlékverseny.

A ligeti sportlétesítmény olimpikon tanítványának nevét viseli.


 

(Szerdai memoárunk Maresch Béla színművész emlékét idézte.)


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu