JelenHaz
Péntek, 2019. március 22., 14.06
Aradi történetek, emberek

Arculatkozmetika

Néhány érdekes részlet az ősszel a 92. évébe lépő egykori római katolikus főgimnázium indulásáról.

Az 1919. május 17-én Aradra bevonuló román hadsereg nyomán felálló és a Kárpátokon túli modell alapján átszervezett román közigazgatás fontos céljának tartotta az állami hivatalok betöltését a Ferdinánd királyhoz hű közalkalmazottakkal. Előbb az ügyvédek, majd a kórházi orvosok számára írták elő az új hatalom iránti feltétlen lojalitást kinyilvánító hűségesküt.

Mindkét értelmiségi kategória személyiségei között jócskán akadtak olyanok, akik hiányzásukkal juttatták érvényre passzív ellenállásukat, noha tisztában voltak azzal, hogy maguk alatt vágják el a fát, hiszen ez szakmai pályafutásuk végét jelentette. Mégis, vállalva a mellőzéssel járó anyagi következményeket, kivártak, vagy az emigrációt választották.

A Romulus Veliciu vezette prefektusi hivatal és Robu polgármester minden rendelkezése arra irányult, hogy még a küszöbön álló béketárgyalások előtt teljesen megváltoztassák a város arculatát.

Sebastian Stoica személyében új rendőr-főkapitány vette át a hivatalt magyar elődjétől, és a várost hat új körzetre osztották. Aradra érkezett Martinelli budapesti szobrász, hogy tárgyalásokat folytasson a prefektussal a Kossuth- és a Szabadság-szobor lebontása ügyében. (Szerencsére erre akkoriban még nem került sor.)

Október derekán elrendelték a cégtáblák 15 napon belüli ideiglenes és 30 napon belüli végleges ellátását román szöveggel. A gyógyszertárak cégére maradhatott magyar, illetve német feliratozású, de ennek kétszer kisebbnek kellett lennie a románnál.

Ennél az intézkedésnél is fontosabb volt a román nyelvű közoktatás általánosítása, a hagyományos magyar tanintézetek „államosítása”.

Az egykori Magyar Királyi Főgimnáziumot és a vele egy fedél alatt működő főreált (Moise Nicoară Nemzeti Kollégium) Burián János igazgató a kényszer hatása alatt már korábban átadta a román hatóságoknak. A magyar diákok saját iskolaépület nélkül maradtak. Az anyanyelvű oktatás folytatását a tantestület azonban ilyen lehetetlen körülmények között is felvállalta. A római katolikus egyházközség támogatásával, felekezeti oktatás formájában.

Erről tájékoztatták a helyi illetékes szerveket és a nagyszebeni Kormányzótanácsot.

A hivatalos jóváhagyások elutasítása miatt a tanévkezdés késlekedett.

Az aradi magyarság megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy október elején a prefektus engedélyezte a római katolikus gimnázium megnyitását. Saját épület híján az Apponyi (ma Dragalina) körúti polgári leányiskolában (ma Elena Ghiba Birta Nemzeti Kollégium), ám pár nap múlva Veliciu prefektus visszavonta az engedélyt arra hivatkozva, hogy az iskolába kizárólag csak római katolikus vallású tanulók iratkozhatnak be. A prefektusi tiltást Lakatos Ottó minorita rendházfőnök a nagyszebeni Kormányzótanácsnál megfellebbezte. Kérte, hogy más vallású gyerekek is tanulhassanak az iskolában, és a tanárok számára ne legyen kötelező a hűségeskü. Kitért arra is, hogy amennyiben az érvényes rendelkezések szerint a felekezeti iskolákban csak azok a tanárok taníthatnak, akik a Kormányzótanács hatásköre alatt álló területen születtek, a tantestületből mindössze heten taníthatnának: Bokor Mária, Grumáz Ernő, Juhász Kálmán, Lindner József, Neidenbach Emil, Striffler Ferenc és Szathmáry László.

A rendház főnökének fellebbezését Nagyszebenben elutasították. Második próbálkozásként háromtagú küldöttség utazott Nagyszebenbe Lőcs Rezső volt polgármester vezetésével, és, csodák csodája, Valer Branişte közoktatási megbízottal sikerült zöldágra vergődniük.

1919. október 15-én megkezdődött az első tanév.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Jutka / Csütörtök, 2011. július 14., 19.05 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

megint gazdagabb lettem tudasban, altalad. koszonet !
Hozzászólt: aetius / Csütörtök, 2011. július 14., 16.17 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

köszönjük!

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'