JelenHaz
Vasárnap, 2019. december 08., 05.46
150 évvel ezelőtt kezdődött

Az aradi lóvasút „fénykora”

Lóvasút a Szabadság téren
Lóvasút a Szabadság téren

Tömegközlekedésről Aradon a lóvasút beindítása óta beszélhetünk. Éppen a napokban volt a másfél évszázados évfordulója. Csendben telt el, nem jutott senkinek az eszébe, hogy felhívja a figyelmet a város múltjának egyik fontos mozzanatára. Korábban ugyanis legfeljebb bérkocsin, fiákeren lehetett „gyorsabban” eljutni a város egyik végéből a másikba. A poros és hosszú alföldi utcákon való gyaloglás már akkoriban se számított az aradi polgárok kedvenc időtöltései közé.

A városi tömegközlekedésben Budapest (1866) után Temesvár lépett a leghamarabb, 1869 nyarán. Ez volt az ország első vidéki városa, amely a lóvasút bevezetésével „forradalmasította” a tömegközlekedést. (Meg is emlékeztek róla, annak rendje és módja szerint a kerek évfordulón.)

Az Aradi Közlekedési Vállalat archívumából nemrég előkerült egy fotó, mely szerint Lippán már az 1860-as évek elején beindítottak egy lóvontatta járatot, amely a fürdővendégeket szállította Lippafüredre és vissza. Ezek szerint a vidéki kis település megelőzte volna a környező nagyvárosokat. Persze csak ha eltekintünk attól, hogy ideiglenes, csak a nyári szezonban működő közlekedési eszközről beszélünk.

Az aradiak sem késlekedtek sokat. A sínek lefektetése gyorsan ment, a kocsikat Pestről hozatták. Még abban az évben, azaz 1869. október 24-én elindult az első lóvontatta járat a belvárosból az ugyancsak újdonságnak számító vasútállomás felé. Három útvonalon szállították a jámbor pacik a tisztelt utazóközönséget: a régi fahídtól az állomásig, illetve innen a Neuman testvérek szeszgyáráig és a Templom (Lucian Blaga) utcától a disznópiacig.

Később több új járatot indítottak.

A menetrend szerint az első vonalon a kocsiknak negyedóránként kellett volna követniük egymást, míg a külső szakaszon 30 perc volt a megszabott menetidő. Ezt azonban a derék kocsisok sose tartották be.

A korabeli lapok rengeteg humoros történetet közöltek a lóvasúti utazás „viszontagságairól.” A kocsis kürtszóval jelezte érkezését, elnyújtott sípszóval az indulást. A megállóhelyeken kívül útközben is felvett utasokat, ha leintették, és éppen akadt üres hely.

Az sem volt ritka, hogy a jármű elakadt a kátyúban vagy télen a hóban. Az utasok ilyenkor leszálltak, és a férfiak nekiveselkedtek, hogy kimozdítsák. Humorosnak tűnhet mai szemmel a „szerelvények” visszafordítása, hiszen hurokvágányról nem gondoskodtak az üzemeltetők. A helyzetet úgy oldották meg, hogy a kocsis kifogta a lovakat elölről, majd a vagon hátsó részén fogta be őket újra. Aradon két ló vontatta a kocsit. Gyakran kellett cserélni az elfáradó derék állatokat, noha nagytestű muraközi lovak látták el a vontatást.

Salacz Gyula polgármester, aki 26 évi regnálása alatt oly sokat tett Arad fejlődéséért, a millenniumi ünnepségek közeledtével már ósdinak, elavultnak találta ezt a közlekedés eszközt, ám, éppen jómaga ellenezte megszüntetését és a villamosközlekedés bevezetését a leghevesebben, mert ragaszkodott a lóvasúti közlekedést üzemeltető Vasúti és Közúti Rt., és a Téglagyárral kötött, 50 évre szóló szerződés betartásához. Így a rohamosan fejlődő Arad ezen a téren lemaradt a környező nagyvárosokhoz képest.

A századforduló küszöbén a lóvasút népszerűsége lassúsága, megbízhatatlansága és időjárás-függősége miatt rohamosan csökkent.

Az első világháború kitöréséig fokozatosan a MARTA autógyár buszai váltották fel a lóvontatású kocsikat. A helyzet paradoxonja, hogy a háborús évek kezdetén újra ráfanyalodott a városvezetés, ugyanis a buszokat lefoglalta saját céljaira a hadsereg.

A lóvasút hosszú életű volt Arad tömegközlekedésében. Csupán 1916-ban vonták ki végleg a forgalomból. Ekkor váltotta fel lóvontatású elődjét a három vagont vontató, éktelenül zakatoló és füstokádó városi vasút, amely az árván maradt síneken közlekedett. Sokkal több utast szállíthatott, jóval gyorsabban, de környezetvédelmi szempontból szörnyű volt.

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'