JelenHaz
Vasárnap, 2019. december 08., 05.54

Balsorsú arisztokrata és Afrika-kutató

Az arisztokraták élete kiterjedt birtokaik hatalmas vagyonuk és tekintélyes társadalmi pozíciójuk ellenére nem mindig volt fenékig tejfel. 

Az Arad környéki Atzél, a Bohus, a Károlyi, a Mocioni, a Pallavicini, a Porcia, a Sulkovszky, a Zelinszky, a Wenchkeim családok nemzetségeiben szinte kivétel nélkül történtek döbbenetes tragédiák, vagy akadt egy-egy „fekete bárány”, aki viselkedésével foltot ejtett a család becsületén, hírnevén, vagy, ami még rosszabb: elkártyázta az ősi vagyont.

De talán egyiküknek se volt olyan kalandos és viszontagságos élete, mint a furcsa nevű Königsegg Lajos (Ludwig Johann Nepomuk Sisismund) grófnak. Családjának a millennium idején 4000 holdas birtoka és hatalmas juhtenyészete volt megyénkben Feltót (Tauţ) környékén.

A dinasztia utolsó sarja, Lajos gróf mindenkitől elfeledve 1930-ban hunyt el a szekszárdi tüdőgondozóban.

Az 1874-ben Feltóton született Königsegg Lajos gróf sok mindenben elütött kora hasonló társadalmi státuszú uraitól. Nyelveket beszélő, tanult ember volt, aki a munkától sem riadt vissza.

Balsorsa azonban úgy hozta, hogy, amikor dolgoznia kellett, erőfeszítései nem jártak a várt eredménnyel.

Königsegg gróf fiatal éveiben szenvedélyes vadászként, beutazta Afrikát és közben az ottani népek életét tanulmányozta. Hat évig élt Abesszíniában (ma Etiópia) és az akkori „Négus”, Menelik császár baráti köréhez tartozott. Olyan közeli kapcsolatba került az afrikai uralkodóval, hogy az felajánlotta, feleségül adja hozzá unokahúgát, hozományként pedig hatalmas földterületet és tízezer harcost kínált. Az ajánlat elől nem lehetett kitérni és a gróf „beadta a derekát”, benősült a császári családba, de a harcosokra nem tartott igényt.

Az Arad megyei arisztokrata hamarosan újra szabad ember lett, mert felesége valamilyen járványos betegségben korán elhunyt. De jó ideig még Abesszíniában maradt és az uralkodói dinasztia trónörökösének házitanítójaként igyekezett hasznossá tenni magát.(Később Makkonen néven egykori tanítványa került a császári trónra.) Megfigyeléseit már akkoriban, mikor ez még nem jelentett számára kenyérkeresetet, útleírásokban és érdekes néprajzi adatokat tartalmazó regényekben örökítette meg.

Az első világháború kitörésekor hazatért. Vagyonát magyar állampapírokba fektette. Ez bizonyult élete legrosszabb döntésének, mert és pár év alatt az utolsó fillérig mindenét elvesztette.

Más arisztokrata ilyen helyzetben akkoriban főbe lőtte volna magát.

A képzett, világot látott arisztokrata azonban megpróbált talpon maradni. Bécsbe utazott, ahol afrikai népeiről, a törzsi szokásokról tartott előadásokkal igyekezett fenntartani magát. Miután ez kevés sikerrel járt a háború utáni dekonjunktúrában, megpróbálkozott ugyanezzel Budapesten, ahol íróként is próbára tette tehetségét: novelláival és színesen megírt afrikai kalandjaival „bombázta” a szerkesztőségeket. Fehér orrszarvú (Budapest, 1926), A kígyók szigetén és Egy afrikai magyar gyarmat (1926) címmel ifjúsági regényeket publikált, Kolombusz Kristófról tanulmányt írt, de még így se tudott kikászálódni az anyagi csődből. Ráadásul a nélkülözés és a mérhetetlen dohányzás tönkre tette az egészségét.

Rövid ideig a budapesti statisztikai hivatalban napidíjas álláshoz jutott, ám a gazdasági krízis kitörésekor leépítették. Ekkor tanulmányt nyújtott be mezőgazdasági minisztériumba az abesszíniai gyapot meghonosítási lehetőségeiről, ám a remélt kedvező válasz késlekedett, miközben megromlott egészsége miatt szanatóriumi kezelésre szorult.

Tüdőbaja elhatalmasodott és 1930 telén elhunyt.

Az egykor dúsgazdag és sokoldalú gróf annyira magányos volt, hogy utolsó útjára a papon és a sírásókon kívül nem kísérte el senki.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Farkas Hedwig / Szombat, 2009. november 21., 19.37 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Nagyon szép írás, bár aradi vagyok, nem hallottam a grófrol, érdekes olvasmány!
Hozzászólt: zöld prücsök / Szombat, 2009. október 31., 19.04 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

nagyszerű olvasmány!

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'