JelenHaz
Vasárnap, 2019. július 21., 11.34
Pro urbe Puskel Péterrel

Béklyóink

Kis intermezzo az aradi pályaudvaron. Kora délután van, késik a Bukarest felől érkező nemzetközi gyors. Már fél órája be kellett volna futnia. A Pannonia majd mindig késik, és nem is tízperceket – mondja egy Pesten tanuló, ezen az útvonalon gyakran utazó egyetemi hallgató és rágyújt.


Az elektronikus táblán ott felejtették a 20 perces késés kiírását. Csakhogy időközben befut a következő járat, az Ister. Ezúttal nem az 1-es vágányra irányítják, mint általában, hanem a kettesre. A hangosbemondó galuskás, alig érthető hangon közöl valamit, az utasok egy kis csoportja hanyatt-homlok rohan, ki a vizeletszagú aluljárón, ki a vágányokat elválasztó drótkerítés tátongó résein át. A vagonok és a kerítés közötti roppant keskeny és életveszélyes helyen valahogy felcihelődnek a vonatra, ám ekkor újra közöl valamit a galuskás hang, és a Mosóczy-telepi felüljáró alatt feltűnik a késlekedő Pannonia. Mellettem a peronon egy németül beszélő hölgy, aki már korábban is érdeklődött, mit közöl a hangosbemondó, és néhány külföldi fazonú úriember hatalmas bőröndökkel, meglehetősen ideges hangulatban toporog. Felszállnak az egyik vonatra, de valaki közli velük, hogy az nem Bécsbe megy, hanem Prágába. Akkor leugrálnak, ők is átgyömöszölik magukat a kerítésen, miközben angolul sűrűn anyázzák a román vasúti társaságot, a balkáni közlekedést, meg a jó ég a megmondhatója, kit küldenek még melegebb éghajlatra.
Szerencsére a kalauz látja kínlódásukat, mosolyog is a bajusza alatt, hadd kínlódjon a kényes nyugati, ha olyan meggondolatlan, hogy a román vasutakon utazik. Persze azért nem engedi útjára a vonatot, amíg a kínlódás véget nem ér.

Mindezt azért részleteztem, mert az aradi állomás részleges megújulása még mindig csak egyike az országkapunak számító aradi pályaudvar arcáról eltüntetett csúnya sebhelyeknek. Itt még mindig az a felfogás dominál, hogy, aki Romániába utazik, annak ismernie kell az ország nyelvét. Néhai Pruteanu szenátor szelleme lengi be az aradi vasutat.
Békéscsabán románul is tájékoztat a hangosbeszélő. És németül és angolul. Ráadásul nem is tegnaptól.

Persze Békéscsaba igazán nem a világ közepe.
Nyilván Arad se az.

Csakhogy városunkban hemzsegnek az olasz befektetők, egymásnak adják a kilincset a nyugati üzletemberek. Itt, ahol pár éven belül több lesz a külföldi érdekeltségű bevásárlóközpont, pénzintézet, mint az iskola, a nyugatias, pontos és megbízható tájékoztatásra nincs szemük és fülük a vasút embereinek. Pedig ez nem pénz, hanem akarat kérdése. Nem több egyszerű udvariasságnál, egyfajta európai gesztusnál. Mert az igaz, hogy tagságunk óta a román is, akárcsak a magyar, az EU nyelve, de azért maradjunk két lábbal a valóság talaján!

Szentimrei Jenő, a kiváló író és irodalomszervező, városunk szülötte 1927-ben Janus-arcú városnak nevezte Aradot. Vagyis olyan városnak, amely meglepi az idegent kétarcúságával: sajátos hagyományaival és ellentmondásaival, az újra való fogékonyságával és konzervativizmusával, pezsgésével és szellemi tunyaságával.

A fenti példa azt mutatja, hogy ez a bő nyolc évtizede megfogalmazott jellemzés még ma is sok szempontból helytálló.
Ez azért is elszomorító, mert magában hordozza a vidékiesség minden ismérvét.

És ettől a ballasztjától Arad már oly rég szeretne megszabadulni.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'