JelenHaz
Péntek, 2019. december 13., 12.34
Hangosan gondolkodom

Dilemma

Vannak pillanatok, órák, napok, amikor azt hiszem – minden igyekezetem ellenére –, hogy nem ismerem vagy félreismerem szülővárosomat.

Ez lenne az a hely, ahol évtizedeken át jól megfértek egymás mellett magyarok, románok, németek, szerbek, zsidók?

Ez lenne az a település, ahol még a vegyes házasságok is csak elvétve vezettek nézeteltérésekhez, s s gyermekek mindkét nyelvet beszélték, tisztelték a másságot etnikai, vallási és kulturális vonatkozásban?

Mi lennénk azok, akik a közeljövőben Európa kulturális fővárosának magasztos címére pályázunk?

Nem tudom, hogy sírjak-e vagy inkább hahotázzak.

Ez utóbbira, sajnos, nincs kedvem, mert tősgyökeres aradi vagyok, és nagyon fáj, amikor kiviseljük magunkat.

Most pedig ezt tettük.

Valami nagyon nincs rendben. Valamit valakik nagyon elrontottak.

Negyedszázad telt el, amióta jó irányban indult el a román társadalom, de a kezdeti eufória hamar elszállt, az elvtársakat felváltották a „disznófejű” nagyurak, a harácsoló, korrupt politikusok, a felső szférával kapcsolataikat kiépítő, egyik napról a másikra vagyont szerző vállalkozók.

A történelmi múltat feledtetni igyekvő réteg pedig szívesen hamut szórna – nem a saját fejére, hanem a múlt emlékeire.

És ha nem is állandóan, de időnként felizzik a tudatlanságból, a rosszindulatból fakadó parázs.

Ha más nincs kéznél, akkor lefestik, meggyalázzák a Szabadság-szobrot.

Mert mégis csak érzékeltetni kell ezekkel a kisebbségiekkel, hogy ki itt az úr, ki kapta annak idején ölbe hulló mennyei mannaként ezt a várost, értékes épületeivel, intézményeivel, a Kárpátokon túli településeket messze meghaladó infrastruktúrájával, emléktábláival és szobraival.

És több nyelven beszélő, több kultúrát hordozó lakosságával.

Kit zavarhat a megbékélés, az együttélés, de a sajátos kultúra, nyelv, azonosságtudat ápolása?

Azokat, akik mit sem tudnak a közös múltról?

Azokat, akiket évtizedekig hazugságokkal etettek.

Akiknek fogalmuk sincs arról, hogy már a 19. század elején Aradon román tanítók képzésére Preparandia néven iskola alakult. 

Erdélyben a legelsők között!

Tíz évvel később pedig ortodox papnevelde nyitotta meg a kapuit. A román néptanítók 1869-ben Speranţia (Speranţa) néven lapot jelentettek meg, kulturális egyesületet működtettek, majd nemzetiségi alapon szervezett bankot nyitottak.

És még hosszasan sorolhatnám.

Akkoriban senki sem firkált obszcén mondatokat a Victoria bank vagy a Preparandia falára.

Pedig azokban az időkben is akadtak semmirekellő alakok, akiket alamizsnáért bármilyen aljasságra rá lehetett venni.

Csak éppen hiányoztak a „felbujtók”.

Ám időközben lepergett a történelem homokóráján bő másfél évszázad.

És most ott tartunk, ahol a part szakad?

A Szabadság-szobor, és talán nem csupán az, még mindig egyesek számára egy olyan szimbólum, amivel nem tudnak mit kezdeni.

Nem tudják, valószínű nem is akarják megérteni, hogy a Megbékélési Park emlékművei az egyetemes szabadság eszméjét hirdetik.

Azt, hogy Zala György remekműve Arad egyik ikonikus jelképe, idegenforgalmi vonzerejének mágnese.

Nélküle szegényebb, jelentéktelenebb, szürkébb lenne ez a város.

A szoborgyalázók bizonyára nem is sejtik, hogy ezzel a cselekedetükkel szembementek a városvezetés, a lakosság többségének szándékával is. 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Oros Aranka / Csütörtök, 2015. február 19., 13.47 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Köszönöm Puskel Péter......szivemböl/szivünkböl szóltál!

\"\"Valami nagyon nincs rendben. Valamit valakik nagyon elrontottak.\"\"\"....Igy igaz...de ne engedjük,hogy tovább romoljon!

\"\"Nélküle szegényebb, jelentéktelenebb, szürkébb lenne ez a város.\"\"\"........a mi gyönyrü Aradunk.
Hozzászólt: Winterkorn( Gulácsi) Tibor / Csütörtök, 2015. február 19., 12.29 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Ez mind igaz. De nem elég csak magyar nyelven leírni. Román nyelven is kell, mert sok román nem tanult, nem hallott, nem is tud semmit erröl!

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'