JelenHaz
Hétfõ, 2019. december 09., 22.36

Egy lejt a régi színházért!

Különös álmom volt egy éjszaka. A régi színház nézőterén ültem, valahol a hátsó sorokban, bütykös ujjú mesteremberek és krinolin szoknyás feleségeik között. Szigligeti Liliomfiját játszották a vándorszínészek, Déryné Széppataki Róza tündökölt a színpadon. 


A férfiak erősen nyújtogatták a nyakukat, asszonyaik féltékeny pillantásokkal nyugtázták embereik átlagon felüli érdeklődését a „díva” iránt. Hideg volt a teremben, az első sorokban a „táblás székeken” ülő és pipájukból bodor füstfelhőt eregető uraságok közül az egyik, tekintélyes városi elöljáró lehetett, időnkét magasba emelte a csibukot, s ilyenkor oldalról egy fiatal legény kinyitotta a terem sarkában lévő két vaskályha ajtaját és fát vetett a lobogó lángok közé. Egy másik uraság, bizonyára a társulat direktora, a terem bejáratánál álldogált, és elégedettsége jeleként időnkét megveregette a színpadról lelépő színészek vállát.

A minap nyitott szemmel is megpróbáltam újra átélni az álom pillanatait.

Talán ha húszan lehettünk a romos épület lemeztelenített, sivár nézőterén. Sándor István műépítész vetített képek, műszaki rajzok segítségével próbálta megértetni a maroknyi hallgatósággal, hogyan képzeli el a felújított, kibővített rendeltetésű színházépületet, amely új köntösében méltó lenne bő fél évszázadon át Tháliát szolgáló elődjéhez. Mindenki figyelt, csak a tető résein át berepülő egy-egy vadgalamb turbékolása zavarta meg a magyarázatot. No meg az épület dicső múltját felidéző riportfilmet.

A stílszerű rendezvény házigazdája ugyanis nem csupán a város „régebbi” színháza. (Az újabb, nagyszínház is öregebb a legtöbb hazai társánál!) Ez Bécstől keletre a legrégibb kőszínházak egyike, ha nem éppen a legidősebb, azok közül, amelyeknek a falai még állnak.

Olyan fajsúlyos műemlék tehát, amelyhez fogható nincs több Aradon, az országban, sőt a tágabb régióban sem! Mégis 42 éve, amióta kiderült, hogy immár filmszínházként is közveszélyes állagú, a gyakorlatban semmi sem történt megmentése érdekében.

Persze egy műemlékkel kesztyűs kézzel kell bánni, azt nem lehet csak úgy egyszerűen beállványozni, de hát tudjuk, látjuk mi, akik itt élünk, hogy milyen becsülete van a múltnak és az őseinktől ránk hagyott, hosszú ideig féltve átmentett épített örökségünknek. Hirschl Jakab, az osztrák földről érkező, Aradon letelepedett, lakóházat és színházat építő mecénás egykori ingatlanja ma, siralmas állapotában is, rendkívül felértékelődött. Az államszocializmus idején kisebb gondja is nagyobb volt a városnak, mint hogy egy, az „ánti világban” – amikor az urak otthon és a hivatalban más nyelven beszéltek – épített színházra, majd később mozira költsenek. Pedig négy évtizeddel ezelőtt még játszi könnyedséggel felújíthatták volna, megtalálva új rendeltetését.Ma, a jelek szerint, mozdulnának a városatyák, de örökösödési viszályok, tulajdonjogi tisztázatlanságok gúzsba kötik a kezdeményezéseket.

Az 1817-ben épített Hirschl-házért és a régi színházért ma akkor lehetne tenni valamit, ha a városnak volna annyi pénze, hogy a kultúrtörténeti értéke miatt erősen felsrófolt árú ingatlanegyüttest meg tudja vásárolni, úgy, mint ahogy azt tette a Preparandiával, az első román tanítóképzővel.

Pénz nincs, az idő pedig nem nekünk dolgozik.

Jó, hogy okos, távlati felújítási terv van, megvalósítható kivitelezési ötlet még egy sem. 

Egyébként ugyanez a szakember vezette munkaközösség jó néhány évvel ezelőtt már kidolgozott egy másik elképzelést a műemlék épület újrahasznosítására. 

Az is papíron maradt. 

A fent idézett rögtönzött megbeszélésen valaki azt javasolta, kezdeményezzünk gyűjtőakciót aradiak és külföldön élő egykori aradiak körében az épület megvásárlásához szükséges összeg biztosítására. „Egy lejt a régi színház megmentéséért!”

Nem is hangzik rosszul.  

Szeptember az épített örökség hónapja Európa-szerte.Nekünk Aradon egy ilyen rangos műemlékünk van.

Még van…

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Thegezahofi / Kedd, 2009. szeptember 29., 15.03 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

A kezdeményezést jó ötletnek tartom és támogatom.
Kiváncsian várom a további fejleményeket. Addig is 10 lejt már félretettem rá.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'