JelenHaz
Hétfõ, 2019. március 18., 17.51
Hangosan gondolkodom

Emléktárgy Aradról

Véget értek a hagyományos városnapok, amelyek egyes szélsőséges húrokat megpendítő aradiakban még ma is keserű szájízt hagynak. Már ami az esemény, időpontjának kiválasztását illeti, merthogy ez a város régebbi históriájára, a szabad királyi városi rang elnyerésével járó kiváltságokra emlékeztet, nem valamilyen 1920 utáni dátumra.

De ez legyen az ő bajuk.

Az ilyen hosszú „megmutatom, ki vagyok”-játékot lehet szeretni és lehet nem szeretni, de aligha fér hozzá kétség, hogy szükség van rá. Olykor le kell ráznia egy településnek a hétköznapok porát, fel kell öltenie ünnepi ruháját, hogy valami olyasmivel rukkoljon elő, amit másfelé ritkán vagy egyáltalán nem kap meg a halandó. 

Ez Aradon évről évre jobban sikerül.

 Mégis hiányérzetem van. És ez a városnapok kapcsán még fokozódott.

Az országkapu-jelleg ugyanis az átmenetiséggel is együtt jár. Akit rokoni, baráti, munkahelyi kötöttségei nem szólítanak hosszabb időre Aradra, az jobbára csak átrohan rajta.

Még mindig édeskeveset teszünk azért, hogy ez ne így történjék.

Azért pedig, hogy emlékekben gazdagabban távozzon – szinte semmit.

Régi vesszőparipámra, egy olyan belvárosi üzlet megnyitására, amelyben a látogató egy helyen megvásárolhatja mindazt, ami e városra jellemző, ami emlékeztetni fogja évtizedek múltán is, hogy erre járt, még nem akadt bátor vállalkozó. Mert nincs egyetlen, jellegzetes helyi vonatkozású emléktárgyakra szakosodott ajándékboltunk! Pedig a vásárban meglepően sokan árultak hűtőmágnest, képeslapot, aradi tárgyú festményt, grafikát, bizsut, és a jó ég tudja mi mindent.

Ezeket itt-ott be lehet szerezni, de ezért nyakadba kell venned a várost.

Mennyivel egyszerűbb lenne, ha mondjuk a Szabadság-szobor közelében, de akár más frekventált helyen a városba tévedő vagy tudatosan érkező látogató rövid idő alatt megvásárolhatná ajándékait. Helyi szerzők köteteit, a városról szóló útikönyveket, képes albumot, újságokat, periodikákat, DVD-ket. Ha itt vásárolhatna hegyaljai bort, nagylaki szalámit, pécskai kenyeret.

Ne higgyék, hogy ez íróasztal mellett kiagyalt fantazmagória. Gyakran kerülök kapcsolatba szervezett turistacsoportokkal, egyéni látogatókkal. Nagyon hiányolják. Mint ahogy reális gond a buszparkolás lehetetlensége. A kettő együtt pedig már könnyen arra utal, hogy talán nem is áll érdekükben a városatyáknak a tranzit jelleg megszüntetése. Hogy jó ez így nekünk…

Ha az állomás nagyvonalú korszerűsítési munkálatai befejeződnek, a nyugat felől vasúton érkező idegen első benyomása bizonyára kedvező lesz. Kár lenne, ha a belvárosi vendéglátás aprónak tűnő, de lényegbe vágó hiányosságai miatt a továbbiakban csak a negatívumokra „lenne szeme”, és keserű szájízzel távozna.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'