50%-os árzuhanás
Vasárnap, 2019. július 21., 12.15
Pro urbe Puskel Péterrel

Esti fényben...

Az újságolvasók reakciói olykor kiszámíthatatlanok. Harmincöt éves aktív újságírói pályám során talán nem kaptam annyi pozitív visszajelzést, biztatást, mint manapság, amikor csak heti egy állandó rovatban, esetleg egy-egy helytörténeti írással jelentkezem.

Úgy tűnik, hogy a várost érintő kérdések húsbavágóak, s már nem csak a magyar újsághoz szokott olvasó veszi észre, hogy az egyik helyi televízió szombat délutánonként látható műsora és a Nyugati Jelen keddi rovata, más-más eszközökkel, de ugyanazt a célt szolgálja: az elfogultságtól mentes, de a múlt értékeinek megismerésére és megbecsülésére alapozott városszeretet kialakítását. És a cselekvő hozzájárulásra alapozott polgári magatartást.

Ennek kapcsán a Pro urbe rovatot rendszeresen olvasó egyik román barátom javasolta, hogy a a városfejlesztés eredményei is  kerüljenek egyenlő súllyal a mérleg serpenyőjébe, mert Arad az utóbbi néhány évben felülmúlta korábbi évtizedeinek együttes mérlegét. Nos, gondolom, elég körülnéznünk, hogy megállapítsuk: ebben van némi igazság. Íme az indíték, amiért most a pozitívumokra “hegyezem ki” a rovatot.

Csütörtökön újabb premierre figyelhettünk fel a belváros esti kivilágítási programjában. Gyönyörű fényben pompázott a nemrég külső kozmetikázáson átesett minorita templom. A kora esti forgalomban öröm volt megfigyelni, hányan álltak meg és csodálták a látványt. A templomot megvilágító reflektorokat a hét folyamán szerelték fel, és íme, már a város egyik legimpozánsabb épülete is fényárban úszik. Kissé kedélyrontó volt, hogy a korinthoszi oszlopok nappal alig észrevehető tatarozási hibáit nagyon is kidomborította a fényözön.

Akárki észreveheti: a templom kupolájának a megvilágítása már tisztes távolból egészen más fényben tünteti fel a főutcát. Ha ehhez hozzájárul a városháza, a SanPaolo Imi Bank mellett a Szentháromság-szobor, a Kultúrpalota, az új ortodox székesegyház vonalainak esti “köntöse”, igazán európai városképről beszélhetünk.

És még valami, amire talán nem mindenki figyelt fel, de ebben a vonatkozásban a régióban aradi újításnak számít: a Libelula és a városháza közötti szakaszon a belső úttest legszebb fáit ötletes talajvilágítással tették este is láthatóvá. Talán éljenezhetnénk is lelkesedésünkben, ha nem tudnánk, hogy éppen Aradon gyilkolják büntetlenül a fákat, mikor a városházi szépítgető statisztikák és furfangos kimutatások ellenére, bárki észreveheti, hogy milyen rosszul állunk zöldövezetek tekintetében. (Az elmúlt hetekben oly nagy port felvert ligeti fairtás helyén egyébként már épül a művészek új műterme.)

Persze ilyenkor az is eszébe jut az embernek, hogy mikor derül ki az is, hogy ez a “fényűzés” mibe kerül, és akkor a lelkesedés léggömbként pukkan szét. Megjegyzem, a színháznál már beállt a takarékossági időszak, csak részben működik a “fényorgona.” 
Maradjunk azonban a jónál!

Megkezdődött a belváros Szabadság tér felőli szakaszán is a jórészt Világbank által finanszírozott rehabilitáció. Éppen ideje volt. Kétségtelen, hogy a torzóban maradt bicikliút helyett, itt kellett volna elkezdeni. És e hónapban végre rajtol a tavaly óta “hatvanhatszor” felemlített vízvezeték-, csatorna-, út- és járdaépítés Gájban, Buzsákban és Kisszentmiklóson.

Ekkora infrastruktúra-beruházást 1990 óta egyetlen vidéki város se vállalt fel. És amelynek végén, reményeink szerint, Arad ismét élenjáró lesz Erdélyben (a többi országrészben jóval nagyobb a lemaradás e tekintetben).

Akárcsak a 19. század végén, amikor a városi vízvezetéket és csatornázást kiépítették.



Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'