JelenHaz
Kedd, 2019. március 26., 02.39

Hajdani farsangi bálok

Emberemlékezet óta a február a telet búcsúztató farsangi mulatságok, a bálok szezonja. Európában közel háromnegyed évszázada a Bécsi Operabál a leghíresebb, de  régiónkban is a vidéki városoknak igen gazdag hagyományuk van a februári nagy társas összejövetelek megszervezésében.

És ezeket megtartják, még akkor is, ha nyakunkon a nagy világválság, a maga nyomorúságával, nadrágszíjszorító intézkedéseivel. Mert a túlélés egyik titka a hagyomány megőrzése.

Nyolcvan évvel ezelőtt ilyenkor Aradon még nem  sejtette senki, hogy az év  közepén beüt a krach, kezdetét veszi  a történelemben mindmáig legnagyobb  (reméljük a mostani nem fogja túlszárnyalni!) gazdasági válság.

Egymást követték az aradi bálok.

A sort az Újságíró Bál nyitotta meg.

Az akkoriban már közel egy évtizede kisebbségi sorsba jutott magyarság útkeresésében és magára találásában igen fontos szerepet játszott az anyanyelvű sajtó. Jelentős útmutatóul szolgált dr. Krenner Miklós élénk visszhangot kiváltó Kisebbségi ildom című írása (Újságíró Almanach,1927), amely fáklya volt az alagútban.

A Salacz (V. Alecsandri) utcai Újságíró Klubban  az egykori krónikás szerint „ott volt mindenki, aki számított”, beleérte az akkori politikai elitet képviselő dr. Lazăr Augustin alispánt, Moga Romulus rendőrprefektust, a Magyar Párt vezetőit, a nagypolgárság képviselőit. A város üzletemberei közül Domán Sándor a gyönyörűen feldíszített terem drága szőnyegeit, a Mihály és Fiai cég a virág-girlandokat, Kalmár József a díszkivilágítást biztosította.

A bál fő attrakciója, a szépségverseny se hiányzott. Az idősebb aradiak kedvéért  említem meg, hogy a bál szépségkirálynője Cégka Baba (a későbbi híres torna és tánciskola vezetője) lett. Udvarhölgyeinek: Hönigesz Cicát és Szömörkényi Magdát választották meg. (A kor divatos beceneveit – Baba, Cica, Mari, Böske – önállósult formában használták.)

Az Újságíró Klubot 1928-ban, az Aradi Közlöny felelős szerkesztője, Réthy József hozta létre és igazgatta nagy szakértelemmel. Sajnos még abban az évben váratlanul elhunyt és a jobb sorsra érdemes klubot bezárták. (A hagyományt a háború után, a 70-es években, merőben más rendeltetéssel, felújították, de a rendszerváltás után hamarosan ez is kimúlt.)

Egy héttel később rendezték meg a farsangi mulatságok csúcsának számító Magyar Bálat.

Az egyik aradi lap például imigyen ecsetelte a rendezvényen való részvétel fontosságát: ”...azért, hogy érezzük az összetartozás erejét, a testvéri szeretet melegét ott legyünk mindnyájan egymás közt mi gazdag, szegény, keresztény vagy zsidó magyarok, hogy innen merítsünk kitartást a további küzdelmekhez, amely talán most már rövid időn belül meg fogja hozni azt, hogy teljes jogú polgárai legyünk az új hazának.”

A Magyar Bálnak, amelyet egy évvel korábban 1928-ban rendeztek meg először karitatív célja is volt: a romániai egyetemeken tanuló magyar diákok segélyezése.

A szibériai hideg (-20 C fokot mértek a bál napján) ellenére 300 frakkos, estélyi ruhás vendég töltötte meg a Fehér Kereszt nagytermét. Sok fiatal hölgy magyar népi viseletben vagy stilizált magyar ruhában jelent meg. A sátrakban a különböző szociális missziók képviselői árulták az enni- és innivalót, a tombolajegyeket. Csak a folyosókon volt szabad szivarozni. (nincs új a Nap alatt!)

A táncmulatság palotással kezdődött.

Az est fénypontja itt is a legszebb lány, a legelegánsabb asszony és a legszebb magyaros ruhát viselő hölgy megválasztása volt. A legszebb hajadonnak ezúttal is egy Baba keresztnevű hölgyet (Aszlán Babát) választották meg.

(Ekkoriban jött vidéken is divatba a szépségkirályné választás. Nem előzmények nélkül, hiszen 1929 volt az esztendő, amikor egy magyar lány, Simon Böske híre járta be a világot. A keszthelyi orvos 19 éves leánya ugyanis a párizsi szépségversenyen elnyerte „Miss Európa” címet. Azokban az években Simon Böskével voltak tele az európai lapok. Az Aradi Közlöny riporterének is sikerült meginterjúvolnia a fiatal lányt.

Dr. Barabás Béla a Magyar Párt országos elnökségének tagja tartott rövid beszédet, és éjfél után a résztvevők kézbe vehették a helyben szerkesztett Báli Újságot.

Ugyancsak a Fehér Keresztben tartották meg a sváb bált, majd a következő héten álarcos bál következett, végül pedig a várban lévő tiszti kaszinóban megrendezett román bál zárta a farsangi mulatságok sorát.

Az önfeledten mulatozók nem sejtették, hogy milyen nehéz idők következnek.

Vajon most, 80 év múltán tisztában vagyunk-e azzal, mi vár ránk?

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'