JelenHaz
Hétfõ, 2019. március 18., 18.23

Hatvanöt év kezdetei

Az, hogy manapság a dollármilliárdos Roman Ábramovicsnak vagy romániai epigonjának, a juhászból újgazdaggá lett Becalinak és több más hazai pénzembernek saját focicsapata van, már nem lep meg senkit. 

Sőt, a sportbarátok kimondottan örülnek, hiszen kedvenceik a mai pénzközpontú profivilágban áldozatkész támogatók nélkül aligha kergethetnék a bőrt.

A második világháború utáni években ez egyáltalán nem volt ilyen természetes. Különösen Európának ebben a felében, amely a kontinens érdekszférákra való felosztása után balszerencséjére a szovjet zónába került.

Arad erre is percedenst szolgált.

A kezdeményezéshez két tényező kellett: a nagypolitika, amely szovjet hatásra egyre erőteljesebben érvényesítette szándékait a gazdasági és társadalmi élet minden területén és egy lelkes, régi vágású, talán kissé naiv gyáriparos, aki sokáig nem hallotta meg az „új idők dalát.” Ez az ember Neuman Ferenc báró volt.

Ha ez a két tényező nem lett volna, akkor valószínű, hogy e napokban nem emlékezhetnénk meg az ország egyik legpatinásabb labdarúgó-csapatának, az UTA-nak 65. évfordulójáról.

A textilgyári sportegyesület és a csapat megalakulását ugyanis akkoriban a közéletben is egyre erősödő kommunista hecckampány váltotta ki.

Feri báró lelkes AMTE (később:AMEFA) szurkoló és támogató volt. Számos más társadalmi tisztsége mellett a munkásklubként elkönyvelt sportegyesület vezetőségi tagja.

1945 tavaszán az AMEFA tisztújító vezetőségi ülést tartott, ahol az egyik „beépített” tag hevesen ellenezte a báró tisztségvállalását, hiszen mit keressen egy „kizsákmányoló”, egy „burzsuj” a munkásklub vezetőségében – érvelt. A tagság az adott politikai helyzetben nem merte elvetni a javaslatot, és Neuman Ferenc kiszorult kedvenc sportegyesületéből.

A báróhoz közel álló körökben ezt a döntést úgy kommentálták, hogy a szesz- és a textilgyár tulajdonosát, a város mecénását a méltánytalan kirekesztés fájóbban érintette, mintha fél vagyonát elvesztette volna.

De pragmatikus ember lévén, gyorsan túltette magát a csalódáson és talán dacból, talán más megfontolásból egy új sportegyesületet hozott létre 18 szakosztállyal. Ennek „zászlóshajója” volt az 1945 tavaszán megalakított ITA futball-csapat, amelyhez az ország legjobb játékosait szerződtették le, edzőt pedig a neves Opata Zoltán személyében Magyarországról hozattak.

Az ITA már 1945 őszén jobb volt a régi AMEFÁ-nál és persze a többi aradi csapatnál. Az ősz folyamán lejátszott barátságos mérközéseken rendszerint felülmúlta elenfeleit. Többek között a háborús rokkantak és árvák megsegítésére  rendezett és más karitatív jellegű találkozókon.

A város 65 év előtti etnikai összetétele szempontjából is figyelmet érdemel a két csapat összeállítása: ITA: Márki-Jivan, Vass, Kovács, Mészáros, Tudose, Brosovszky, Reinhardt, Mercea, Pálfi, Tóth III. AMEFA: Katranics- Posgay, Zelenyák, Halbauer, Mari, Tipei, Brătoiu, Vodă, Karpinec, Sándor, Vékony.

És hogy a futball-csapat ne kényszerüljön a régi, korszerűtlen aradi pályákon játszani, elhatározta, hogy felépítteti saját stadionját.

Szömörkényi Rezső-Rudolf aradi műépítész tervei alapján még abban az évben elkezdődött a gyár és a munkáskolónia szomszédságában lévő telken a vidék legmodernebb stadionjának építése, amelynek gyepszőnyegét saját repülőgépén szállította Aradra Londonból.

Az építkezéssel se sokat lacafacáztak. A stadionavató mérközést 1946 szeptember 1-én játszották és az ITA, amelynek csapatában akkor már az említettek mellett ott kergette a labdát Bakucz, Bonyhádi, Páll és Pecsovszky 1:0-ra le is győzte a bukaresti Ciocanult.

A többi már vegytiszta sporttörténelem.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Viktor / Hétfõ, 2010. április 19., 20.16 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Az ITA jatokeskereteben nem eliras Brosovszky neve? (esetleg Pecsovszky) Marmint Brosovszky Laszlo 1951-ben szuletett. Vagy az o edesapja jatszott volna?

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'