JelenHaz
Kedd, 2019. november 19., 12.18
Pro urbe Puskel Péterrel

Heim Domokos tér 1. szám

Nagyon örültünk a Rozsnyay-megemlékezésnek és még inkább a patikán elhelyezett emléktáblának, mégha a gyógyszertár utcai frontja igazán nem méltó egykori lakója emlékéhez és e nemes hivatáshoz társítható jelzőkhöz. Gondolok mindenekelőtt a hőszigetelő üvegre (jó régen) kicserélt kirakatból azóta is kilógó szilikoncsomókra.


Keserű szájízt hagyott egy felemelő ünnepségen.

Aztán jött egy igazi hidegzuhany. Akkor, amikor már pénz is került az óváros részleges rehabilitációjára, ismét szegényebbek leszünk a negyed egyik emblematikus házával. Az egykori Hal (ma Heim Domokos) tér 1. szám alatti épületéről van szó. Tulajdonosa kilobbizta a bontási engedélyt, amelyet az érvényben lévő joghézagok kispekulálásával valaki aláírt.

Annak idején egy ilyen „engedély” tette lehetővé a Bécsi Szálló ledózerolását, s nemrég a Tagányi-ház (Püspökség utca 10. sz.) eltüntetését is. Felelőtlen építési szakemberek felelőtlen tetteikért sajnos csak a lelkiismeretüknek adnak számot, mert az érvényben lévő törvények értelmezhetőek.

De ha tiltanák is, ha pontosan körvonalaznák, hogy műemlékek közvetlen környezetében, építészetileg védett övezetekben mit szabad és mit nem, akkor is az érdekeltek megtalálnák a kiskapukat. Mert – miért is tagadnánk? – ez népi, nemzeti sajátosság ebben az országban.

Nem szeretnék ötleteket adni, de van, aki ennél még egyszerűbb és olcsóbb megoldáshoz folyamodik, teljességgel megkerülve a hivatalos utat. A lelakott épületet kiüresíti, aztán egy éjszaka „véletlenül” nyitva hagyja az ablakokat. Reggelre tokostul lábuk kel. Aztán másnap este nyitva „felejti” a kaput. Mikor annak a helyén is besüt a nap, akkor már az üres falak elbontása senkinek nem szúr szemet, sőt „közbiztonsági” okokból szükséges.
A telekspekulációk korát éljük. A városközponthoz közeli óvárosi telkek vagyont érnek. A legtöbbször a sokszorosát a rajta lévő ócska ingatlannak. Ha csak az anyagi oldalát nézzük.
Az óváros? Elsírattuk már 1997-ben és utána szinte évente egy-egy épület eltűnése kapcsán. A román sajtó most ébredezik, most döbben rá, hogy mi történik a város múltjával, amely lassan csak közelmúlt, hiszen a helyi adminisztrációnak nincs törvényes eszköze a pusztulás, a korrupció megfékezésére, de az egységes tanácsosi állásfoglalás is hiányzik. A civilszervezetek némelyikének erőtlen, ráadásul eszköztelen tiltakozását úgy söprik le az asztalról az adminisztráció döntéshozói, hogy közben a szemük se rebben.
Az óváros nagy garral beharangozott rehabilitációja már csak ragtapasz egy fekélyes seben. A negyed utcáinak infrastrukturális felújítása nagyon is szükséges, de ettől a házakat tovább bontják, a történelmi városmag értékes épített öröksége egyre zsugorodik, s végérvényesen elszalasztunk még egy esélyt, amely meghatványozná Arad turisztikai vonzerejét. Az óváros már eddig is pótolhatatlan vérveszteséget szenvedett. Oda nem illő épületek sora törte meg egységét, hangulatát. Kiherélték.

Ha országosan a műemlékvédelem (sajnos) századrangú kérdés, a helyi önkormányzat elfogadhatna egy belső, házi használatú kritériumrendszert arról, hogy mit hol és mikor szabad bontani, mit, hol és hogyan szabad építeni. Nagy kár, hogy eddig a tanácsos urak és hölgyek figyelme erre nem terjedt ki.

Legalább a júniusi választások után felálló új önkormányzati csapatnak fel kell vállalnia ennek a kiállásnak az ódiumát.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Dr. Wieser Györgyi / Csütörtök, 2008. szeptember 18., 14.11 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Nem tudják, mit cselekszenek. A müemlékek meg nem becsülése ugyanolyan barbarizmus, mint a könyvégetés.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'