Péntek, 2017. december 15., 08.27

Puskel Péter

Szerda, 2017. december 06., 17.16 (0 hozzászólás)
Most hogy a karácsonyi vásárok időszakát éljük, s egy kézenfekvő megoldással ez a nem éppen szívderítő „utcai kocsma” vastagja (ha a székelyföldi papucsosok, keramikusok nem lennének évente visszatérő „lelkek”, a vásárból csak a féktelen eszem-iszom maradna, az advent hangulata aligha) elköltözött a városháza előteréből egy sokkal megfelelőbb helyre, a parkba, ismét a figyelem homlokterébe került az immár vagy három éve beállványozott Kultúrpalota. Isten malmai lassan őrölnek. »

Hétfõ, 2017. november 20., 12.29 (1 hozzászólás)
A vágy villamosa megállt a színháznál és Blanche, azaz Kézdi Imola leszállt, majd kerekes bőröndjével felment az emeleti stúdióterembe. Belépett a három helyiségre leválasztott egyszobás lakásba, rég nem látott húgához, és feldúlta annak életét. »

Szerda, 2017. november 08., 16.23 (0 hozzászólás)
Felébred-e csipkerózsika álmából vagy inkább tetszhalálából a „hetedik művészet?” Az egyáltalán nem költői kérdés az Arta moziban, a város jószerével egyetlen megmaradt filmszínházában vetődött fel bennem a Testről és lélekről című, sok díjat besepert és még többre aspiráló magyar film vetítése közben. »

Csütörtök, 2017. október 19., 18.26 (1 hozzászólás)
A helytörténet számon tartja, kinek volt az első autója Aradon. Sőt azt is, hogy ki volt nálunk az első „úrvezető” hölgy. Íme, akkoriban még alig léptünk be a 20. századba és a műszaki haladás máris szült egy nyelvi szörnyet. »

Péntek, 2017. szeptember 22., 16.43 (0 hozzászólás)
Nagyon messziről indítok. Közel száz évre nézünk vissza. A bajok gyökereihez ugyanis mélyre, néha nagyon mélyre kell leásni. »

Csütörtök, 2017. szeptember 14., 16.35 (1 hozzászólás)
Járjuk a belváros utcáit. Harmincas-negyvenes csoport bízik bennem. Nem igazán fiatalok. Valaki azzal lep meg, hogy emlékszik rám. Kisfiú voltam és a nővérem vitt kézen fogva a Mikes Kelemen (Kogălniceanu) utcában. »

Csütörtök, 2017. szeptember 07., 17.30 (0 hozzászólás)
A blogírás divatját éljük. Aki nem ír blogot, vagy legalább nincs fenn a Facebookon, az nem is létezik – fogalmazta meg velősen, nem minden malícia nélkül egyik ismerősöm. Hát valóban van benne valami, még, ha nem is az igazi. »

Csütörtök, 2017. augusztus 24., 04.00 (0 hozzászólás)
Ünneprontónak lenni hálátlan dolog. Távol áll tőlem, hogy elvegyem honfitársaimtól az öröm ritka pillanatait, amikor feledve gondjainkat, lemaradásunkat, tehetetlenségünket, talán önzésünket is teret engedhetünk pár napra a szabadlelkű örömöknek. »

Kedd, 2017. augusztus 01., 18.14 (0 hozzászólás)
A történtek után ki merészelné kijelenteni, hogy mifelénk unalmas, eseménytelen ez a tikkasztó, forró nyár. Idén itt, a Maros alsó folyásánál, a korábbi éveket messze felülmúlja a képletes és a valódi dörgésektől kísért zivatar. »

Kedd, 2017. július 25., 04.00 (0 hozzászólás)
Vannak dolgok, amelyeket az ember nehezen tud megemészteni. Gondolom, nem vagyok ezzel egyedül. Érthetetlen számomra, például, hogy szűkebb pátriánkban miért kerülnek periodikusan a köztudatba ugyanazok a gondok. »

Hétfõ, 2017. július 03., 16.21 (0 hozzászólás)
Akinek van szeme, látja, tapasztalja. Akinek van füle hallja. Jó pár éve már, hogy magasra szökött a „battonyai láz”. »

Csütörtök, 2017. június 22., 19.46 (0 hozzászólás)
A nyári hónapok nem jelentik feltétlenül a szellemi tunyaságot, az uborkaszezont. Arad, a sokak által álmosnak, unalmasnak tűnő határ menti város olyan események színhelye, amelyek megpezsdítik, felkavarják a tikkasztó levegőt, az alföldi hőséggel replikázó felhőszakadások, zivatarok kakofóniáját. »

Szombat, 2017. május 06., 10.00 (1 hozzászólás)
És akkor a finálé! Azokról az emberekről, akikkel évtizedekig „egy húron pendültem”, és mikor ezt írom, a barátságot és a kollegialitást nem is említem. Elmentek, mert az újságírók hamar halnak. Felemészti »

Szerda, 2017. május 03., 10.00 (0 hozzászólás)
Eredetileg 25 részesre terveztem ezt a sorozatot. Olyan emberekre gondoltam, a legkülönbözőbb társadalmi kategóriákból, akik tettek valamit ezért a városért, népszerűek voltak és nem olyan régen éltek, hogy a maiak ne emlékeznének szeretettel rájuk. »

Szombat, 2017. április 29., 09.00 (0 hozzászólás)
Az ember azt hinné, hogy a technikai fejlődés mai szintjén nincsenek, aligha lehetnek a múlthoz fűződő „szakmai” titkok. Pedig még akad belőlük jócskán: kisebb és nagyobb horderejű. »

Szerda, 2017. április 26., 15.15 (0 hozzászólás)
Az önzetlenség mintaképe volt, csendes, szerény, visszahúzódó. Az a típus, akit mindenki szeret, s mindenki ki is használ. »

Kedd, 2017. április 18., 06.00 (0 hozzászólás)
Volt benne valami a 19. század végi festők, az impresszionisták életviteléből, stílusából. Legalábbis olvasmányélményeim és a külföldi nagy galériákban látottak alapján ez volt a benyomásom. Többször jártam egy tömbház emeleti lakásában berendezett műtermében és minden, ami belül volt egy régmúlt idő levegőjét, hangulatát idézte. »

Szombat, 2017. április 15., 10.00 (0 hozzászólás)
Kicsi házban parányi szoba, nagyobbacska udvar, talán kert is… Így emlékszem arra a házra, amely zsigmondházi otthona volt Arad egyik legmagasabb kort megért férfijának. »

Szerda, 2017. április 12., 08.00 (0 hozzászólás)
Olyan ember volt, aki átélte korunk talán legtöbb szenvedését hozó 20. századot, sőt még a 21. „hajnalát” is, és mint ilyen, igen sokat tudott arról az időszakról, amelyet saját bőrén tapasztalt meg. »

Szombat, 2017. április 08., 09.00 (0 hozzászólás)
„Mi leszel, kisfiam, ha nagy leszel?” – hangzik el meglehetősen gyakran felnőttek szájából a (roppant bugyuta) kérdés. „Ha én azt tudnám, szép pénzt keresnék vele” – mondhatná egy felnőtt fejjel gondolkodó kérdezett. »

Szerda, 2017. április 05., 08.00 (0 hozzászólás)
Sok mindent megőrzött a két világháború közötti aradi „úriemberek” eleganciájából. Magas termet, feszes tartás, könnyed meghajlással kísért, udvarias köszönés. »

Szombat, 2017. április 01., 08.00 (0 hozzászólás)
Lelkes fiatalok voltak, friss, még nyomdaszagú egyetemi diplomával. Szinte egyszerre kerültek Aradra. »

Szerda, 2017. március 29., 10.00 (0 hozzászólás)
Aradon Totónak becézték az osztálytársak. A „Vegyesben” ragasztották rá ezt a nevet. »

Szombat, 2017. március 25., 08.00 (0 hozzászólás)
Sok jelzős szerkezetet lehetne a neve mellé biggyeszteni: a leghosszabb életkort megélt erdélyi újságíró, a legértőbb zenekritikus újságírók egyike, a két világháború közötti aradi sajtó „utolsó mohikánja” stb. »

Szerda, 2017. március 22., 10.00 (0 hozzászólás)
Ha múzeumi rendezvényre indulok, mindig felvillan előttem szőkesége, sudár termete, megfontolt beszéde. Pedig már 13 éve nincs közöttünk. És az idő könyörtelenül tompítja, olykor feledteti az emlékeket. »

Péntek, 2017. március 17., 17.40 (0 hozzászólás)
Alacsony volt, halk szavú és udvarias. Mint aki bocsánatot kér, hogy szól, hogy véleményt nyilvánít, hogy itt él, közöttünk, ebben a zajos, könyöklős, olykor kíméletlen világban. »

Kedd, 2017. március 14., 08.00 (0 hozzászólás)
Kiskamasz lehettem, amikor nagyapámék pernyávai otthonának szomszédságában egy árván maradt asztalosműhelyt kibérelt. A háziak azt mondták, pályakezdő szobrásznak lesz a műterme. »

Péntek, 2017. március 10., 17.19 (0 hozzászólás)
Százévenként csak egyszer vagy talán egyszer sem születik ilyen ember. Magas hivatástudat, szociális érzékenység, szülőföldszeretet, kultúrapártolás szerencsésen ötvöződött benne. »


Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu