Hétfõ, 2018. június 25., 22.21

Puskel Péter

Hétfõ, 2018. június 04., 16.06 (0 hozzászólás)
Érdekes és fölöttébb meggondolkodtató tanulmány eredményét tette közzé egy tekintélyes hazai intézet. »

Hétfõ, 2018. május 07., 16.55 (0 hozzászólás)
Bizonyára emlékezünk még 1989 karácsonyának közszájon forgó rigmusára: „lehunyta a szemét… a szemét!” Miről is csámcsoghatna a média közel három évtized múltán?! »

Hétfõ, 2018. április 09., 17.45 (0 hozzászólás)
Jó ideje nagyváradi lokálpatrióták népszerűsítik a világhálón városukat: kisfilmmel, fotókkal, rövid leírásokkal. Jól teszik, mert jogosan büszkék. »

Vasárnap, 2018. március 25., 19.27 (0 hozzászólás)
Csodálom a politikai elemzőket. Okfejtésükben mindig minden olyan világos és logikus. »

Szerda, 2018. március 14., 17.45 (0 hozzászólás)
Mesélem az unokámnak, hogy pár évvel a születése előtt nagy kincs volt a televízió. És ha már volt készüléked, a szerencsével sem kellett hadilábon állnod, hogy tisztán bejöjjön a kép a szegényes választékból, ami a legjobb esetben is három csatornára korlátozódott. »

Péntek, 2018. február 16., 16.55 (0 hozzászólás)
Február közepén járunk, és sok embert foglalkoztat az időjárás. Lesz-e még komoly tél idén, vagy „kibekkeljük” a havas, zimankós időszakot, a szürke égboltot, a depresszióra késztető napokat, heteket. »

Csütörtök, 2018. február 01., 17.24 (0 hozzászólás)
Böngészem az idei kulturális események repertóriumát. Hát nem semmi… Emlékezetem szerint sose volt még ilyen gondosan megtervezett, eseménydús esztendőnk. »

Hétfõ, 2018. január 22., 16.58 (0 hozzászólás)
Volt egy meglehetősen hosszú időszak a mai idősebb generáció életében, amikor a politikai viccek – meglehetősen kockázatos – terjesztése egyfajta megtartó erő volt, a túlélés lelki tápláléka. »

Hétfõ, 2018. január 08., 18.52 (0 hozzászólás)
Elnéptelenedik a belváros. A nappali zsongás után szinte hihetetlen, hogy estére milyen élettelenné tudnak válni a nagy bérházak, a patinájukat sirató paloták. »

Szerda, 2017. december 06., 17.16 (0 hozzászólás)
Most hogy a karácsonyi vásárok időszakát éljük, s egy kézenfekvő megoldással ez a nem éppen szívderítő „utcai kocsma” vastagja (ha a székelyföldi papucsosok, keramikusok nem lennének évente visszatérő „lelkek”, a vásárból csak a féktelen eszem-iszom maradna, az advent hangulata aligha) elköltözött a városháza előteréből egy sokkal megfelelőbb helyre, a parkba, ismét a figyelem homlokterébe került az immár vagy három éve beállványozott Kultúrpalota. Isten malmai lassan őrölnek. »

Hétfõ, 2017. november 20., 12.29 (1 hozzászólás)
A vágy villamosa megállt a színháznál és Blanche, azaz Kézdi Imola leszállt, majd kerekes bőröndjével felment az emeleti stúdióterembe. Belépett a három helyiségre leválasztott egyszobás lakásba, rég nem látott húgához, és feldúlta annak életét. »

Szerda, 2017. november 08., 16.23 (0 hozzászólás)
Felébred-e csipkerózsika álmából vagy inkább tetszhalálából a „hetedik művészet?” Az egyáltalán nem költői kérdés az Arta moziban, a város jószerével egyetlen megmaradt filmszínházában vetődött fel bennem a Testről és lélekről című, sok díjat besepert és még többre aspiráló magyar film vetítése közben. »

Csütörtök, 2017. október 19., 18.26 (1 hozzászólás)
A helytörténet számon tartja, kinek volt az első autója Aradon. Sőt azt is, hogy ki volt nálunk az első „úrvezető” hölgy. Íme, akkoriban még alig léptünk be a 20. századba és a műszaki haladás máris szült egy nyelvi szörnyet. »

Péntek, 2017. szeptember 22., 16.43 (0 hozzászólás)
Nagyon messziről indítok. Közel száz évre nézünk vissza. A bajok gyökereihez ugyanis mélyre, néha nagyon mélyre kell leásni. »

Csütörtök, 2017. szeptember 14., 16.35 (1 hozzászólás)
Járjuk a belváros utcáit. Harmincas-negyvenes csoport bízik bennem. Nem igazán fiatalok. Valaki azzal lep meg, hogy emlékszik rám. Kisfiú voltam és a nővérem vitt kézen fogva a Mikes Kelemen (Kogălniceanu) utcában. »

Csütörtök, 2017. szeptember 07., 17.30 (0 hozzászólás)
A blogírás divatját éljük. Aki nem ír blogot, vagy legalább nincs fenn a Facebookon, az nem is létezik – fogalmazta meg velősen, nem minden malícia nélkül egyik ismerősöm. Hát valóban van benne valami, még, ha nem is az igazi. »

Csütörtök, 2017. augusztus 24., 04.00 (0 hozzászólás)
Ünneprontónak lenni hálátlan dolog. Távol áll tőlem, hogy elvegyem honfitársaimtól az öröm ritka pillanatait, amikor feledve gondjainkat, lemaradásunkat, tehetetlenségünket, talán önzésünket is teret engedhetünk pár napra a szabadlelkű örömöknek. »

Kedd, 2017. augusztus 01., 18.14 (0 hozzászólás)
A történtek után ki merészelné kijelenteni, hogy mifelénk unalmas, eseménytelen ez a tikkasztó, forró nyár. Idén itt, a Maros alsó folyásánál, a korábbi éveket messze felülmúlja a képletes és a valódi dörgésektől kísért zivatar. »

Kedd, 2017. július 25., 04.00 (0 hozzászólás)
Vannak dolgok, amelyeket az ember nehezen tud megemészteni. Gondolom, nem vagyok ezzel egyedül. Érthetetlen számomra, például, hogy szűkebb pátriánkban miért kerülnek periodikusan a köztudatba ugyanazok a gondok. »

Hétfõ, 2017. július 03., 16.21 (0 hozzászólás)
Akinek van szeme, látja, tapasztalja. Akinek van füle hallja. Jó pár éve már, hogy magasra szökött a „battonyai láz”. »

Csütörtök, 2017. június 22., 19.46 (0 hozzászólás)
A nyári hónapok nem jelentik feltétlenül a szellemi tunyaságot, az uborkaszezont. Arad, a sokak által álmosnak, unalmasnak tűnő határ menti város olyan események színhelye, amelyek megpezsdítik, felkavarják a tikkasztó levegőt, az alföldi hőséggel replikázó felhőszakadások, zivatarok kakofóniáját. »

Szombat, 2017. május 06., 10.00 (1 hozzászólás)
És akkor a finálé! Azokról az emberekről, akikkel évtizedekig „egy húron pendültem”, és mikor ezt írom, a barátságot és a kollegialitást nem is említem. Elmentek, mert az újságírók hamar halnak. Felemészti »

Szerda, 2017. május 03., 10.00 (0 hozzászólás)
Eredetileg 25 részesre terveztem ezt a sorozatot. Olyan emberekre gondoltam, a legkülönbözőbb társadalmi kategóriákból, akik tettek valamit ezért a városért, népszerűek voltak és nem olyan régen éltek, hogy a maiak ne emlékeznének szeretettel rájuk. »

Szombat, 2017. április 29., 09.00 (0 hozzászólás)
Az ember azt hinné, hogy a technikai fejlődés mai szintjén nincsenek, aligha lehetnek a múlthoz fűződő „szakmai” titkok. Pedig még akad belőlük jócskán: kisebb és nagyobb horderejű. »

Szerda, 2017. április 26., 15.15 (0 hozzászólás)
Az önzetlenség mintaképe volt, csendes, szerény, visszahúzódó. Az a típus, akit mindenki szeret, s mindenki ki is használ. »

Kedd, 2017. április 18., 06.00 (0 hozzászólás)
Volt benne valami a 19. század végi festők, az impresszionisták életviteléből, stílusából. Legalábbis olvasmányélményeim és a külföldi nagy galériákban látottak alapján ez volt a benyomásom. Többször jártam egy tömbház emeleti lakásában berendezett műtermében és minden, ami belül volt egy régmúlt idő levegőjét, hangulatát idézte. »

Szombat, 2017. április 15., 10.00 (0 hozzászólás)
Kicsi házban parányi szoba, nagyobbacska udvar, talán kert is… Így emlékszem arra a házra, amely zsigmondházi otthona volt Arad egyik legmagasabb kort megért férfijának. »

Szerda, 2017. április 12., 08.00 (0 hozzászólás)
Olyan ember volt, aki átélte korunk talán legtöbb szenvedését hozó 20. századot, sőt még a 21. „hajnalát” is, és mint ilyen, igen sokat tudott arról az időszakról, amelyet saját bőrén tapasztalt meg. »


Jelen
Puskel Péter
Communitas
'