JelenHaz
Szombat, 2019. december 07., 15.36

Jávor-kultuszunk adóssága

Pénteken kereken 50 éve, hogy az égi színházba költözött a magyar filmjátszás egyik legnagyobb csillaga, Jávor Pál.


A mai fiatalok keveset tudnak róla, annál többet az idősebbek, akik annak idején éppen úgy rajongtak érte, mint a mai ifjak a divatos amerikai filmcsillagokért. Csakhogy Jávor Pál a miénk volt, magyarul beszélt, magyar környezetben játszó filmekben „skatulyázták” be a rendezők. Ő volt kora magyar férfiideálja, őt  szerették volna utánozni megjelenésben, viselkedésben, női szívek meghódításában. A magyar film koronázatlan királya, versenytárs nélküli Don Juanja volt ez a sármos, mulatós kedvű, ám, olykor féktelen kicsapongásai ellenére is, gerinces őstehetség. Színpadon is felnőtt filmsikereihez.

Jávor Pál fogalom volt. Akiben parányi kétség is támadt volna eziránt, azt meggyőzhetik az egyik nálunk is fogható tévécsatornán vasárnaponként műsorra tűzött régi filmek, amelyek zöme az ő főszereplésével készült.

Jávor Pál aradi volt, földink, büszkén vállalta aradiságát, noha itt töltött gyermek- és kamaszkora nem sok örömet hozott életébe. Szerelemgyerekként látta meg a napvilágot a rácfertályi Kis-Molnár utcában 1902-ben, meglehetősen botrányos körülmények között. Édesanyja, Spannenberg Katalin mindössze 17 éves szolgálólányként szülte meg, apja, Jermann Pál, 53 éves vármegyei hivatalnok volt. 

A zabigyerek a Pál Gusztáv keresztnevet kapta édesanyjától. A tekintélyes korkülönbség ellenére apja pár év múlva rendezte a viszonyt, elvette a gyermekasszonyt és a kisfiút saját nevére íratta. Ekkor lett belőle Jermann Pál. De a látszatharmónia, amelyből még két gyermek született, rövid ideig tartott. A családfő hamar meghalt, a három fiúgyermek neveltetésének minden gondja édesanyja nyakába szakadt. Paliból vasutast akart nevelni, mert az biztos állami fizetést, nyugdíjat jelent, ezért az Állami Főreálba íratta, de a szertelen kiskamaszt az újságírás, a színház és a film világa vonzotta. Az iskolából sokat hiányzott, a szerkesztőségekbe híreket, városi pletykákat szállított, az első világháború alatt a frontra is kiszökött, de édesanyja tábori csendőrökkel hazahozatta.

Aztán 17 éves korában mégis meglépett. Akkor már eldöntötte, hogy filmszínész lesz, és a korábban Aradon vendégszereplő Psylander Waldemar, a némafilm egyik nagy alakjának közelébe szeretett volna kerülni, Dániába. „Csak” Budapestig volt érvényes jegye. 

Az őszirózsás forradalom lázában élő magyar fővárosban csellengett, s innen indult el káprázatos karrierje.

A tékozló fiú később pasaréti villájába magához vette édesanyját, akitől Aradon megszökött, és rendkívül gerincesen viselkedett feleségével, Landesmann Olgával, akitől zsidó származása miatt a Szálasi-rezsim alatt erőszakkal el akarták választani. A pályája csúcsán lévő filmcsillag kitartott szíve választottja mellett, érte felvállalta a sopronkőhidai internálást, amelyből fizikailag leépülve tért vissza. És soha többé nem tudott az lenni, sem a filmvásznon, se a világot jelentő deszkákon, aki korábban volt. 

Amerikai turnéja is jószerével kudarc volt. Hollywood helyett kisvárosok magyar emigránsai előtt lépett fel. Az „álomgyárban” az amerikai közönséget más típusú csillagokhoz szoktatta a filmipar.Óceánon túli turnéja előtt egy erdélyi fellépéssorozat állomásaként 1946-ban viszszatért szülővárosába. Büszkén mutogatta nejének azokat a helyeket, ahol laktak. Bizonyára megdobbantotta a szívét, hogy a Központi Szálló előtt hatalmas tömeg fogadta, háromnapos fellépésén zsúfolásig megtelt az ARO és Corso mozik nézőtere. 

Jávor és bukaresti partnere, Jojou Pavelescu filmdalokat énekeltek, majd bemutatták az Életre ítélve című filmjét.

Az előadás után gyermekkori élményei annyira felzaklatták, hogy reggelig egy zúgkávéházban mulatott. Akkor nyilatkozta azt, hogy visszavonulása után Aradon fog letelepedni, „mert kimondhatatlanul szeretem szülővárosomat.”

Gyógyíthatatlan betegségben 1959. augusztus 14-én hunyt el.Hatalmas pompával temették el Budapesten, de az egész Kárpát-medence magyarsága siratta.

Aligha gondolta, hogy sztárkultuszt teremt. Csupán nagyon szerette az életet.

Talán egyszer utcát neveznek el róla szülővárosában.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: fafeju / Péntek, 2009. november 06., 04.12 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

jo URLt adtal szemtanu. sok mas kerdesre is talaltam valaszt. rengeteg mas jo tunivalo van ott eldugva de nem konnyu megtalalni
Hozzászólt: Szemtanu / Kedd, 2009. szeptember 08., 01.34 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Pozsony egyik zsidó iskolájában dr. Leopold Kahn így összegezte a cionizmust:“A zsidók sohasem fognak beolvadni más nemzetiségek közé, és sohasem teszik magukévá idegenek erkölcsét és szokásait. A zsidó mindig zsidó marad, minden körülmények között zsidó marad.” [Marschalkó Lajos, Világhódítók]
Szoval reszemrol ennyit a magyar es a tobbi zsidorol: Nem kozenk valoak, mert nem a magyar celt szolgaljak.
Hozzászólt: szemtanu / Vasárnap, 2009. szeptember 06., 18.41 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Ez a cikk egy fecskerol szol, aki szerintem sem nyarat nem csinal, sem a szimpatiamat nem fogja megnyerni a bibok irant amikor peldaul ilyet lehet olvasni roluk:

http://www.magyarmegmaradas.eoldal.hu/cikkek/figyelemre-melto-irasok---sorozatok/4513

Es ez csak egy a sokbol, es meg ehez hozza lehet tenni mindazokat amikkel a meg megmaradt anyaorszagot zilaljak, tepik szet.
Hozzászólt: dalma / Péntek, 2009. szeptember 04., 17.39 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

ameddig van ki felidézze a régi idöket addig nem halnak ki az emlékek
Hozzászólt: gabor / Kedd, 2009. augusztus 11., 15.27 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Jó cikk,csak gratulálhatok a szerzőnek.Sajnos az amerikai majmolás is csak sorvasztja a magyarságot.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'