JelenHaz
Hétfõ, 2019. december 09., 22.27

„Kékvérű” kávéslány

Az első világháború utáni évtizedekben az erdélyi városok többségébe számos menekült érkezett. A hullám felerősödött az oroszországi eseményeket, a bolsevikok hatalomra jutását követően, amelyet a mi nemzedékünk tudatába a Nagy Októberi Szocialista Forradalom néven sulykolt bele a történelemtanítás. Az oroszországi arisztokrácia jelentős része nyugatra menekült.

Volt, aki csak Aradig jutott el. Pedagógus körökben még a ’70-es években is köztiszteletnek örvendett egy menekült hercegi család sarja, aki egy igen tiszteletre méltó régi aradi család lányát vette nőül és évtizedekig jobb megélhetés híján orosz nyelvet és franciát tanított egy vidéki iskolában.

A sors különös helyzeteket szül: a megélhetési lehetőséget az a nyelv tanítása nyújtotta, amelynek képviselői hatalmi szóval és a lehető legdrasztikusabb eszközökkel megfosztották családját az ősi vagyontól és elűzték a szülőföldről.

Persze akadtak még izgalmasabb történetek.

A’30-as években a csak a hírlapírók urak egy kis csoportja tudott arról, hogy a Városi kávéház egy alkalmazottja ki fia borja. A történetet nekem a polgári újságírás egyik utolsó „mohikánja” adta tovább, akinek a kávéslány kitárta a szívét.

A Dóra néven ismert szép arcú, kedves, de mindig szomorkásnak és zárkózottnak tűnő kávéházi alkalmazott Szentpétervárról kalandos úton került Aradra. A Nagy Péter cár alapította orosz főváros egy igen előkelő arisztokrata családjából fiatalon férjhez ment Akimov ellentengernagyhoz.

A frigy rövid ideig tartott. A világháború első időszakában férje cirkálóját sorozatos találatok érték és elsüllyedt.

Fiatal özvegye sokáig gyászolta, de egy idő után vigaszt keresett a szentpétervári társasági életben, ahol barátai társat kerestek számára. Egy összejövetelen bemutattak neki egy kreol arcú délceg magyar huszárkapitányt, akit Horváth Sándor néven ismert meg. A fiatal özvegy hamar szerelemre lobbant a délceg magyar katonatiszt iránt, pedig jószerével azt se tudta, hogyan került az orosz fővárosba.

Kitört a forradalom és Akimova családjára „rájárt a rúd”. Bátyját megölték. Ekkor jött a magyar szerető kedvező ajánlata. Esküdjenek meg és meneküljenek a férj hazájába.

Kisjenőbe utaztak. Dórának az egész úton rossz előérzetei voltak, hiszen akkor mérte fel, hogy alig tud valamit kedvese családjáról, korábbi életéről. Gyanúja az állomáson beigazolódott. Az „előkelő huszártisztet” sátras kocsi várta, s meg sem álltak a cigánytelepig. Csak jóval később derült ki, hogy az aradi Horváth Sándor kapitány 1915-ben elesett a fronton és csicskása, Bogár Józsi kisjenői cigányprímás magához vette az iratait, ha netán orosz fogságba esne, „tisztként” könnyebb sorsa legyen. Ez meg is történt és a hadifogságból szabadulva, a háború végi oroszországi politikai zűrzavarban hamis identitása révén került be a magas körökbe.

Akimova grófnő a csalódástól idegileg összeroppant. Elhagyta a férjét, majd Aradon albérletet keresett. Ékszereinek eladogatásából egy ideig fenntartotta magát, megtanult magyarul, románul, s mikor mindene elfogyott, elszegődött kávéslánynak. Közben odahaza az őseit odahaza rendre kivégezték.

Dóra emiatt gondolni se mert a hazatérésre, pedig iszonyú honvágy mardosta. Újabb társas kapcsolattól korábbi keserű tapasztalata miatt tartózkodott, pedig a kávéház férfi vendégei közül soknak megmozgatta a fantáziáját a szomorú szemű, idegen hangsúllyal beszélő kávéslány.

Aztán egyszer nyomtalanul eltűnt Aradról.

Lehet, hogy mégis a kockázatos hazautazást választotta?

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: zoli / Kedd, 2009. december 29., 18.18 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

filmbe valo erdekes tragikus tortenet

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'