JelenHaz
Kedd, 2019. március 26., 12.59
Aradi történetek, emberek

Kié a focielsőbbség?

Számos nyomós érv szól Temesvár jelölése mellett az Európa kulturális fővárosa cím elhódításáért induló hazai versengésben. Ha nagyon erőltetjük, ide tartozik kollegánk által igen találóan fogalmazott „futballőrület” is.

Persze csak akkor, ha elfogadjuk azt, hogy iskolai ünnepségen egyszeri alkalommal labdát kergető gimnazista diákok a millenniumi fellángolást követő nyugalmi években, „a régi jó békeidőkben” meghódították a sportolni vágyó fiatalokat, és elindították tájainkon a mindmáig legnépszerűbb, legnagyobb tömeget, és ma már a legtöbb pénzt vonzó sportágat.

A Bánság fővárosa ügyesen spekulál, és ilyen megközelítésben ismét elhappol a tétova és múltjára fittyet hányó Arad elől egy „aradicumot.”

Emlékszünk, annak idején a hazai labdarúgó-szövetség, bár csak formálisan és hatástalanul, de felemelte a szavát, amikor szóba került az egykori AAC pálya lebontása, amelynek bejáratánál egy túlságosan szerény emléktábla jelezte, hogy itt játszották le 1899. augusztus 15-én az elsőhivatalos labdarúgó-mérkőzést a mai Románia területén.

Az aradi lapok és a józan sportbarátok érvelését a polgármester és hivatala semmibe vette, hiszen a belvárosi telek értékesítéséből származó haszon (sajnos) minden érvet felülírt. Különben is (gondolhatták az illetékesek a kimondatlant) 1899-ben itt más volt az államnyelv és az államvallás.

Eltűnt hát a patinás aréna, és a sportelsőbbséget jelző egyetlen, mindenki (beleértve az ide látogató idegeneket is) által látható emlék.

Persze akkoriban se jutott eszébe az illetékeseknek, hogy más nyelven is (mondjuk angolul és a hozzánk látogató számtalan magyar turistára való tekintettel magyarul is) jelezzék, miről szólt a jubileumi emléktábla szövege.

Nos, Temesvár nem véletlenül helyezte el az aradi úton monumentális képzőművészeti alkotását. És az elmésen megfogalmazott és elhelyezett szöveg ebben a formában megtámadhatatlan. Az első vidéki meccs színhelye valóban Temesvár egyik grundja.

Csakhogy az egy iskolai ünnepség volt, nem tömegeket vonzó sportrendezvény.

Az angolok által megfogalmazott szabályoknak megfelelő, szabályos pályán és bíró vezette első hivatalos vidéki mérkőzést, azonban mégiscsak Aradon játszották le, ugyanabban az évben, azaz 1899. augusztus 15-én. És, mint már azt május 4-i írásomban megemlítettem, 1899. október 29-én az első városok közötti mérkőzés színhelye is a vagongyár melletti AAC-pálya. Itt a budapesti Műegyetem csapatával mérte össze az erejét a futball-szakosztályát késedelem nélkül megalakító Aradi Atlétikai Club. Igaz, hogy 10:0-ra kikapott a fővárosiaktól, de akkoriban az eredményt felülmúlta a látványosság. Még egyszer hadd említsük meg az elsők között is a legelsők nevét: Bogsán Károly, Pittner János, Wally György, Schweiger József, Székely Károly, Zima Tibor, Bonyhai Béla, Bildhauer Alfréd, Sonntagh Gusztáv, Byar Róbert, Losonczi Zoltán. Az úttörők között a legismertebb név Zima Tiboré, aki később több lap felelős szerkesztője, jeles publicistája, az iparkamara titkára és parlamenti képviselő lett.

Az egykori névsort böngészve könnyű magyarázatot találni arra, hogy a foci-premier „hőseit” később miért volt ajánlatos mielőbb elfelejteni.

És ha már a két szomszédvár közötti versengésről beszélünk, hivatalos focipályánk és csapatunk is hamarább volt, mint Temesvárnak.

Az viszont vitán felüli, hogy a két világháború közötti időszakban a Kinizsi és a Ripensia sokat tett a sportág népszerűsítéséért.

De az igazi focipremier Arad nevéhez fűződik.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Peter / Kedd, 2011. június 28., 23.10 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Köszönöm ezt a cikket.
A hét elején harsogta a média, hogy Temesváré a dicsőség, az én emlékezetemben pedig úgy szerepelt hogy Aradé az elsőbbség. Sajnos az Aradi hivatalos szervek felháborítóan alacsony szinten kezelik ezeket az apró de annál fontosabb részleteket. Már sok mindent elvesztet ez a város, magyarságát, az 1989-es forradalomban való fontos szerepét, a labdarúgó sportág dicsfényét stb.
Az 1989-es forradalom után is elfelejtették megemlíteni Arad fontos szerepét ebben a népfelkelésben, hiszen Temesvárról nem Bukarest city-be ment át gyalogszerrel a sok Temesvári forradalmár, hogy mint testvérváros együtt ünnepeljék a kommunizmus bukását. De lehet hogy az Aradi városvezetés nem volt ott azon a decemberi napon a városháza előtt, így szerencsétlenek nem is tudják megvédeni Arad szerepét.
De lehet hogy nem is az a fontos, hogy mások tudjanak Aradról, ki tudja...
Üdvözlettel, Péter

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'